Holnap kezdődik a 88. ünnepi könyvhét, amire az összes kiadó újdonságokkal készül. Az egész biztos, hogy a FUNZINE szerkesztősége is hosszasan fog nézelődni (és vásárolni) a könyvkiadók standjainál. Hogy neked is meghozzuk a kedved, hogy kilátogass a könyvhétre, megmutatjuk, melyek azok a könyvek, melyeket nemrégiben olvastunk és alig bírtuk letenni őket.
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
Kranyik Cintia, főszerkesztőnk kedvence
Bár a könyv nem éppen friss darab, de muszáj írnunk róla, mert mi még csak most olvastuk, és imádtuk. A regény egy tabutémát jár körül: mi van akkor, hogyha egy anya nem szereti a gyermekét? Shriver könyvében egy olyan nő életét ismerhetjük meg, akinek a fia, Kevin az iskolájában tömegmészárlást rendezett. A nő már Kevin kiskorától furcsán kötődik a fiához, kapcsolatuk az idő előrehaladtával pedig csak még komplikáltabbá, összetettebbé válik.
Bár a sztori eleje kicsit lassan indul, ahogy kezd kibontakozni a történet, egyből beszippant minket. Ráébreszt, mennyire összetetten is működünk mi, emberek, milyen kicsinyesek és önzőek tudunk lenni, ha akarunk. A szereplők jellemfejlődése és a könyv feszes szerkezetének köszönhetően még akkor sem tudjuk letenni a könyvet, ha már elolvastuk: napokig a könyv hatása alatt fogunk maradni.
Erlend Loe: Doppler
Sutus Dolli, szerkesztőnk kedvence
Végre egy norvég könyv, ami nem krimi! Andreas Doppler a mai kor jómódú, sikeres embere. Családapa, két okos gyerekkel, szép feleséggel, nagy házzal és remek állással. Egy szép napon azonban nagyot esik biciklijével az erdőben, miközben apja nemrég bekövetkezett halálát feldolgozandó indult túrázni Oslo környékén. Félig öntudatlan állapotban a földön fekve olyan nyugalom járja át, amelyet rég nem tapasztalt már – hirtelen nem zavartatja magát többé a felhalmozódott napi teendőktől, munkahelyi problémáktól és a házfelújítással járó gondoktól. Ehelyett úgy dönt, hogy elmenekül otthonról, felmond a munkahelyén és kiköltözik egy sátorba az erdőben. Vadember lesz.
Bár a könyv abszurd, mégis hihetetlenül őszinte társadalomkritika. A könyv főszereplője, Andreas valójában a fogyasztói társadalom ellen küzd, s bár teljesen irreális eszközökkel teszi mindezt, a problémák, melyek gondolatait lekötik, minden olvasó fejében megfordulhattak már. Rövid és könnyed olvasmány, pont olyan, aminek a strandon is jó hasznát veszed.
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Tőkés Fruzsi, social media managerünk kedvence
Szerb Antal az egyik kedvenc magyar írónk. A regény Marie Antoinette királynéról szól, s egy összeesküvés legendájáról, mely közrejátszott a királyi pár kivégzéséhez és a forradalom kirobbanásához. A történet nem csupán életrajz, hanem egy társadalomkritika, társadalmi átalakulás bemutatása a francia abszolutizmus korában. Ahogy Szerb Antal írja: „És akkor megértjük: ez a kor olyan szép volt, mint a legfinomabban áttört csipke, mint egy múlhatatlan bájú és törékenységű sèvresi porcellán, olyan volt, mint a szőlő aszú nedve, telt és sűrűn édes, olyan volt, mint a magyar ősz levegője, amikor az ember pirosló levelek közt a halál kimondhatatlan édességét szagolja.”
Mindenkinek jó szívvel ajánljuk, aki szereti a történelmi regényeket és szereti beleásni magát a rég eltűnt évszázadok világába.
Luca D’Andrea: A gonosz maga
Tegdes Péter, szerkesztőnk kedvence
Két dolog miatt is kivételes ez a krimi. Egyrészt azért, mert olasz szerző tollából származik (végre, nem egy skandináv krimi!), másrészt egy igazi pasis történetről van szó, ami nagyban köszönhető annak, hogy a történetet egyes szám első személyben meséli el a főszereplő Jeremiah Salinger. A férfi dokumentumfilmeket készít, és miután maga mögött hagyta az USA-t, feleségével, Annabelle-lel és lányukkal, Clarával a mesés Dél-Tirolba költöznek, ahonnan Annabelle is származik.
Hegyvidéki település, összetartó lakóközösség, elfojtott érzelmek és egy régi, megoldatlan bűntény – ebbe a miliőbe érkezik Jeremiah, akinek rögeszméjévé vált, hogy megoldja azt a több évtizeddel korábban történt bűnesetet, melyben három fiatalt brutális módon gyilkolnak meg.
A könyv elsősorban nem krimiként, hanem regényként izgalmas olvasnivaló: tökéletes hangulatfestés, jellemábrázolás és szerkesztés. Jó tudni, hogy vannak még könyvek, melyek nem a skandináv krimik illetve a Dan Brown-könyvek sablonjára íródtak, így az olvasónak tényleg sikerül belebújnia a (fő)szereplők bőrébe és végigizgulhatja az összes fejezetet.
