Voltak idők, amikor a villamosok még hiperszuper közlekedési eszköznek számítottak, ennél is régebben pedig a lovak által vontatott kocsik voltak a legmenőbb közlekedési eszközök Budapesten. A második világháborúig egyre több villamosjárattal gazdagodott az ország, mígnem a ’70-es évektől egyre több villamossínt szedtek fel. Most kiderül, hogy melyek voltak ezek a járatok, és miért mondtunk búcsút nekik.
Az első lóvasút 1866. júliusában tűnt fel a városban, és a Váci út és a Kálvin (akkori nevén Széna) tér között közlekedett.Az első elektromos villamost a nagykörút építésekor, 1887. novemberében helyezték üzembe, ez a Nyugati Pályaudvar és a Király utca között szállította az utasait. Bár a lóvasút után nem sokkal már megjelent a modernebb, árammal működő villamos, a lovak által vontatott eszközök csak jóval később, 1898-ban szűntek meg. Vagyis teljes mértékben még ekkor sem: a Margit-szigeten még 1928-ig vágtattak a pacis kocsik.
Ha valaki azt hinné, hogy az első villamosok gyorsak voltak, nagyot téved. Belterületeken csak 10 km/órás sebességgel közlekedhettek, a külterületeken, kevésbé forgalmas városrészeken pedig 20 km/ óra volt a sebességlimitjük.
Sőt, a 19. század végén, a 20 század elején a vezetőket is sokkal szigorúbban szabályozták: még szabadnapjukon is meg kellett mondaniuk, hol fognak tartózkodni, hogyha a szükség úgy hozná, beállhassanak munkába.
Budapest, a villamosok hálójában
A budapestiek szerették a villamosokat, sőt, még a lóvasutakat is, ezért is lehetett, hogy 1855-ben 15 lóvasútvonala volt a városnak. Az rendszerváltás előttig rengeteg olyan helyen járt villamos, ahol ma már semmi nem emlékeztet rájuk.
Például a Kálvin téren is, melyet a köznyelv Síntérnek hívott, mivel rengeteg villamos útja keresztezte itt egymást. A Fővám tér felől érkező járatok nem álltak meg a Deák téren, hanem tovább haladtak a Bajcsy Zsilinszky úton egészen a Nyugati Pályaudvarig. A Kecskeméti utcán is járt villamos, melynek a végállomás a Fiumei úti Köztemetőnél volt. (Ráadásul ez a járat volt ez első maival megegyező, azaz 1435 miliméteres nyomtávolságú villamosvonal a városban, amit 1889-ben, az Egyetem tértől indítottak elsőként útjára.)
A Deák Ferenc térről a Szent István körútig is közlekedtek a villamosok, olyan aprócska utcákban, ahol ma el sem tudnánk őket képzelni. Az Erzsébet tér, az Október 6. utca és a Szabadság tér érintésével jutott ki a sárga villamos a Deák térről a Szent István körútig.
A ma is létező közlekedési csomópontok többségét, például a Széll Kálmán térnél lévőt is a két világháború között alakították ki, melyben ekkor a főszerepet még a villamosok kapták, s akárcsak a fent említett Széll Kálmán térből kiindulva, a helyzet nem változott sokat az évtizedek alatt.
Régebben a kettes villamos is teljesen más útvonalon járt: a Keleti Pályaudvar és a Dózsa György út környékén, egészen 1941-ig, és olyan szűk utakba is betévedt, mint a Klauzál utca. 1952-ben, a Felszabadulási tér (mai nevén Ötvenhatosok tere) felújításakor döntött úgy a városvezetés, hogy megszüntetik a Dózsa György úton a villamosközlekedést. Ezzel a húzással csupán azt érték el, hogy megtörték az egységes, körirányú villamosközlekedést.
A villamosok népszerűségüket végül egy új, modernebb és gyorsabb közlekedési eszköz miatt veszítették el a ’60-as években: ez volt a metró.
Metró, a villamosgyilkos
Bár a 19. század végén átadott földalatti még nem jelentett konkurenciát a villamosokra, a kettes metró már annál inkább. Ahogy kész lett az M2, egyből megszüntették a Rákóczi úton lévő villamosforgalmat. A városvezetés abban bízott, hogy a 7-es buszcsalád és az új metró pótolni fogja a villamosjárat megszüntetését, mely egyébként az Erzsébet hídon át egészen Budáig vezetett. Az említett hídon egyébként 1975-re szedték fel véglegesen a síneket. A villamosok forgalomból való kiállítása csak akkor lett volna célszerű, ha már a ’70-es években elkészült volna az M4, ám mint köztudott, erre egy csöppet (röpke fél évszázadot) kellett várni, így a Rákóczi úton nem volt kellemes (és főképp nem volt gyors) élmény a tömegközlekedés akkoriban. Ugyancsak a kettes metró miatt szüntették meg a Margit híd és a Batthyány tér közötti villamosközlekedést is.
Az M3 1976. decemberi átadása egyet jelentett a Váci úti és az Árpád úti villamosközlekedés leállításával, és akkor inthettek búcsút a pestiek a Kálvin téren áthaladó, az Üllői úton még a Pöttyös utcán is túlrobogó villamosoktól.
A ’80-as, ’90-es években további járatokat szüntettek meg, az utolsó lezárt vonal a 23-as villamosé volt, 2000-ben. Akad azonban ellentétes hadművelet is, mármint ami a villamosjáratok megritkítását illeti: gondoljunk csak az 1-es villamos pályájának kibővítésére, vagy a budai „fonódó” villamoshálózatra.
Pár év(tized) múltán pedig lehet, hogy már arról számolhatunk be, hogy az M5-ös, M6-os, …M12-es metró megnyitása után már végképp semmi szükség nincs is a villamosainkra, mivel boldogan száguldunk a vadi új, szupergyors metrószerelvényeken. (Vagy tovább vágtázunk az M3-as haláljáraton, kinek mi a szimpatikusabb jövőkép.)
képek forrása: hampage
