Kevesen vannak, akik ne hallottak volna róla, vagy ne tudnák, mi is az az El Camino. Ezzel szemben azt már kevesebben tudják, hogy nem feltétlenül kell nyakukba venniük Spanyolországot, ha szeretnék megtapasztalni a zarándoklat nyújtotta élményt.
A sokak által ismert El Camino, vagyis Szent Jakab-út egy ősrégi zarándokút, mely Spanyolország legnagyobb városába, Santiago de Compostelába vezet. Európában, sőt mi több Magyarországon is van a Szent Jakab zarándokútnak kiépített, kitáblázott és könnyen bejárható, teljesíthető útvonala.
A Budapestről induló és Lébényig kalauzoló Camino Húngaro zarándokútján 224 km megtételére, míg a Tihanyt és Lébényt összekapcsoló Camino Benedictus útvonalán 170 km teljesítésére vállalkozhatunk.
A sárga fésűkagylóval jelölt zarándokutak Pannonhalmán futnak össze, hogy onnan vezessék tovább az úton lévőket Lébényen át a szlovák országhatárig, onnan pedig a már említett Santiago de Composteláig.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy költséges külföldi úttal ellentétben a hazai zarándoklatok megszervezése jóval egyszerűbb. A zarándokokat ugyanis egy jól kiépült, pénztárcabarát zarándokszállás-hálózat várja mindkét útvonalon, amiben a zarándokút saját honlapja nyújt segítséget.
A magyarországi szakaszok rövidebbek ugyan, de szerencsére ugyanazzal az élménnyel ajándékozzák meg a résztvevőket, akárcsak a messze földön zarándoklókat. Merthogy egy zarándoklat alkalmával azon túl, hogy egy többnapos gyaloglás, fizikai igénybevétel veszi kezdetét, mind a felkészülés, mind pedig az út során személyes tapasztalatok és élmények születnek.
Kilépés a komfortzónából
Ahány ember, annyi féle motiváció ösztönzi egy zarándokút megkezdését. Lehet az épp egy elakadás, egy holtpontra jutás, válaszok keresése a kérdéseinkre, de szólhat az út az elengedésről, netalán a megszokottból, a feszített hétköznapokból való kiszakadásról, illetve a lecsendesedésről is.
Egy zarándokút tökéletes arra, hogy kilépjünk a megszokottságból, a mindennapok monotonságából, sőt mi több, a komfortzónánkból is. Önmagában már az útra való felkészülés is segít összpontosítani a figyelmünket azokra a dolgokra, melyekre valójában szükségünk van.
Az egész napos gyaloglás alkalmával ugyanis nem mindegy, miből mennyit cipelünk a hátizsákunkban, hiszen egy rosszul bepakolt táska könnyen árnyékot vethet zarándokutas élményeinkre.
Nyitottság és elcsendesedés
A zajos, sokszor feszített és telített mindennapokkal szemben egy zarándokút lényege épp az elcsendesedés, az egyedüllét. Pozitív hozadéka továbbá az is, hogy egy ilyen úton nincsenek elvárások, a magunk tempójában haladhatunk: a megtett út egyes-egyedül rólunk szól.
Egy zarándokúthoz, még akkor is, ha hazai környezetben teljesítjük, bizalom szükséges, hiszen nem tudjuk, milyen időjárási és környezeti szeszélyekre, milyen utunkba akadó nehézségekre és milyen váratlan találkozásokra számíthatunk ez idő alatt.
Mert bár a hazai szakaszokon nem sétálnak tömegesen, nincs kizárva egy-egy zarándoktárssal való találkozás, ami nemegyszer igazán értékesnek bizonyul.