5 szívmelengető történet valódi hétköznapi hősökről

Szívhez szóló bejegyzésbe botlottunk a minap: Balázs László, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat vezetője intézett néhány elgondolkodtató szót a Facebook népéhez.

Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

Márciusban ünnepli fennállásának 15. évfordulóját a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat nonprofit szervezet, amelynek önkéntesei hihetetlen odaadással segítenek bajba jutott embereken és állatokon. Ahogy az a bejegyzésben is olvasható, olyan emberek teszik ki a csapatot, akik saját ügyes-bajos életük nyűgjeit félre tudják tenni azért, hogy másokon segítsenek; akik az éjszaka közepén a meleg családi fészekből útnak indulnak az úttalan utakon másokat megkeresni;

akik hajlandóak órákon keresztül egy csapadékvíz elvezetésére épített csőben feküdni egy kölyökkutya megmentéséért.

Éjjel-nappal készenlétben állnak és jönnek, ha hívjuk őket. Értünk dolgoznak, nekünk segítenek, most mégis megtörve állnak előttünk. “Annyira akarjuk, de olyan nehezen megy és most még én is belefáradtam egy kicsit. Most nem nyerünk a pályázatokon, most valahogy nem érkeznek az adományok sem, most minden negatív körülöttünk. Szép lassan fogyunk. Lassan, de biztosan szűkül a látóterünk, lassan de biztosan kivérzünk.” – írja Balázs László.

Nem kérnek sokat, mindössze annyira van szüksége a szervezetnek a további működéshez, hogy ki-ki saját lehetőségeihez mérten gondoljon rájuk, segítsen nekik. Ha értékesnek találjátok a csapat munkáját, utaljatok nekik, akár csak egy jelképes összeget, ajánljátok fel adótok 1%-át, vagy vigyétek hírüket egy megosztással, élőszóban. Ehhez minden fontos infót megtaláltok ITT.

Szavak helyett beszéljenek a tettek

Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

A Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság kérésére Nagykőrösre vonultunk, ahol a viharos szél a víztorony tetején feltépte a bádog borítást. 43 méter magasan dolgoztunk az életveszély megszüntetésén. Sötétedésre sikerült a lemezeket rögzíteni.”

Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

Egy 90 év körüli idős hölgy megtalálásának pillanata Telki határában az erdőben. Túlélte a kalandot, mert avarral takargatta be magát. Boldogan emlékszünk vissza erre a napra, pedig több mint 10 éve történt!

Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

Ma reggel kétségbe esett segítségkérés futott be hozzánk a II. kerületből, ahol egy cica került nagyon nagy bajba. A segítséget kérő család reggel rutinszerűen beült a ház előtt parkoló autójukba és a motor beindítása után egy macska keserves sírására riadtak fel a környéken levők. Azonnal leállították a motort, de sajnos már túl késő volt. Sushi (vagy Szusi) a cica a motortérben az ékszíj feszítő görgők közé préselődött és ebben a pillanatban már az életéért küzdött. Szolgálatunk a segítségkérés pillanatában pont a helyszín közelében volt, így perceken belül megérkezett a segítség, de a helyzetet látva azonnal tudtuk, hogy ez egy hosszan elhúzódó mentés lesz, így a helyszínre rendeltünk gyorsan egy autómentőt. Mindeközben egy ottlakó nem túl kedves hangnemben becsmérelte parkolási képességeinket, de akkor ezzel nem foglalkoztunk. Átszállítottuk szentendrei bázisunkra a gépjárművet és a bajbajutott cicát, ahol addigra már a kollégáink és az egyik állatorvosunk készenlétben állt. A bajbajutott cicát le kellett a mentés idejére szedálnunk, mert ön- és közveszélyes volt, így az autó szétszedését követően egy órás küzdelem árán tudtuk a sérült állatot kiemelni és megkezdeni az ellátását.”

Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

Törött lábú turistát mentettünk a Pilisből. A Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Főügyeletétől kaptuk a riasztást, mely szerint a Vasas-szakadék 1. számú barlangjától nem messze egy végtagsérült turista kért segítséget. A szentendrei hivatásos tűzoltókkal, valamint a mentőszolgálattal közösen kezdtük meg a bajbajutott megközelítését, ami csak a szolgálatunk speciális quadjával volt lehetséges, mert gyakorlatilag járhatatlan volt az erdő az olvadás miatt. A személyt közös erővel lementettük a hegyről.”

Fotó: Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat

Luna kalandja december 24-én egy pillanat alatt vált versenyfutássá az idővel és napokon keresztül zajlott a történet Budapesten. Szolgálatunk a gazda kérésére kapcsolódott be a keresésbe és végül ma ott lehettünk abban a pillanatban is, amikor újra egymásra talált Luna és a gazdi. A sikerhez szükség volt sok önkéntesre, a Speciális Állatmentő Egységre, a Putrinka-Mopszokért Alapítványra és egy kitartó gazdira, aki nem adta fel.

Luna a mentett kutyus Budapesten a Deák térről tűnt el egy flexi pórázzal a nyakában, kabátban és végül a Gellért-hegyen lett meg lerágott pórázzal és kabát nélkül, de ma már otthon alszik a meleg ágyban a gazdival. Boldogok vagyunk!