“A lelkem is beleteszem a tanításba” – Interjú Bartyikné Gabi pole fitness trainerrel

Külkereskedelmi asszisztensből lett pole fitness oktató Bartyikné Oláh Gabi, aki 2013-ban, kisfia megszületése után egy évvel, császármetszésből felépülve kezdett trénerképzésbe Szegeden. Azóta több trénertársával együtt saját stúdiójában oktat, és példája bizonyíték arra, hogy ha valamit igazán akarsz, kemény munkával ugyan, de elérheted. Gabit a rúdsport–oktatásról és a karrierváltásról kérdeztük.

Hogyan kerültél kapcsolatba a rúdsporttal?

Mindig is tetszett, de Csongrád-megyében nehezen találtam oktatást. Azt szoktam mondani, hogy a rúdsport nálam szerelem volt első fogásra és forgásra. Általa megtapasztaltam, hogy egy jól megválasztott mozgásforma magabiztosságot, kikapcsolódást, feltöltődést tud adni egy nőnek. Ki merem mondani, sokat jelentett az az egy órányi énidő, amikor nem voltam sem feleség, sem anyuka, csak magamért csináltam, és azért, hogy kikapcsoljak. Pedig császármetszés után nem volt egy könnyű vállalkozás.

Karrier szempontból nehéz volt a váltás?

Nem ütköztem problémákba, mert mindig olyan közegben gondolkoztam és dolgoztam, ahol emberekkel kellett foglalkozni. Az egyetlen nehézség talán az volt, hogy el merjem határozni magam, és belépjek a vállalkozói szférába. Borzasztóan szerencsésnek tartom magam azért, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Remek férjem van, aki az első pillanattól támogatott mindenben, csodás gyermekem, és fantasztikus szüleim, akikre bármiben számíthatok.

Az oktatáshoz milyen végzettségre volt szükséged?

Aerobik edző, okleves pole fitness tréner, okleveles légtorna oktató vagyok. Az OKJ-s aerobik edzői képesítés bőven elég lett volna, ha csak a papírformához szerettem volna igazodni. Én viszont többet akartam azért, hogy magabiztosan, büszkén állhassak ki a tanítványaim elé. A rúdsport nem játék, nem veszélytelen, hiszen ezek az emberek rám bízzák az életüket. Néha fejjel lefelé lógnak a rúdon anélkül, hogy kézzel tartanák magukat, és rajtam múlik, hogy ehhez milyen technikát adok a kezükbe. De legalább ilyen fontos, hogy a lelkem is beletegyem a tanításba, mert anélkül ez mit sem ér.

Fotó: Benkő Regina

Melyik óratípusnak mi az előnye?

A pole fitness magabiztosságot ad, erősít, formál és változatos, hiszen minden órán újabb és újabb gyakorlattal ismerkedünk meg, amiknek variációs lehetősége végtelen, így sosincs két egyforma óra. A stretching, vagyis a nyújtás óra az izmok, ízületek mozgásterjedelmét hivatott növelni. Felér egy jó edzéssel, rendkívüli mértékben hatásos a sérülések megelőzésében, és az ízületi fájdalmak megelőzésében, megszüntetésében. A légtorna karika, vagyis az aerial hoop a cirkuszok világából kitörve mára már az edzőtermek falai között is elérhető bárki számára. A legelegánsabb, legnőiesebb légtorna műfaj, aminek a segítségével szó szerint szárnyalhatunk a levegőben.

Szerinted milyen képességekre van szükség a pole fitness-hez?

Véleményem szerint a legfontosabb a kitartás. Láttam már nagyon nagy tehetséget az első akadálynál feladni, és láttam nagyon kitartó lányt az élre törni. Természetesen, mint minden sportban, itt is előnyben van az, aki sportmúlttal rendelkezik, különösen a fitness, aerobik irányából. Erőben, és hajlékonyságban hatalmas segítség. De én vagyok a legjobb példa rá, hogy nincs lehetetlen. Mindig jelen volt az életemben a sport, ilyen magas szinten azonban soha nem űztem. Tudom, hogy a saját példámon keresztül utat mutathatok másoknak. Mindenkinek ajánlom, nincs olyan, aki erre ne lenne képes.

Milyen a jó edző?

A jó edző legfőbb ismérve, hogy tudja, mire vagy képes, és el is éri, hogy megcsináld, amit kitűzött eléd. Ezeken a pontokon dőlnek le a legnagyobb falak, akadályok, amiket mi építettünk a fejünkbe. Így tudtam 30 évesen először spárgázni, és 33 évesen egy rúd segítségével megugrani életem első szaltóját. Példaképem a saját edzőm, Presinszki Ákos; mindent tőle tanultam, edzőként, és tanítványként is. Nem dolgoztam más trénerrel, mindent neki köszönhetek.

Anyukaként, feleségként hogyan sikerül megtalálnod a munka-magánélet közötti egészséges egyensúlyt?

Sajnos maximalista vagyok, mindig törekszem arra, hogy az egyensúly meglegyen. Nem tagadom, hogy számomra ez a legnagyobb kihívás, a siker mögött olykor sok könny és önmarcangolás van. De addig, amíg azt látom, hogy a gyermekem boldog és kiegyensúlyozott, a férjem boldog és büszke rám, addig minden rendben van.

Fotó: Hàjer Viktor