Fejes Viktor még csak 27 éves, de Magyarország egyetlen profi retusőreként már olyan világsztárok fotóin dolgozott, mint Ed Sheeran vagy Macklemore. Mi a sikerének a titka, és hogyan képezte magát a szakma hazai nagyágyújává? Tényleg csak arról szól a retusálás, hogy eltüntetik a szépséghibákat és csontsovánnyá varázsolják a modelleket? Ezekről faggattuk az ország legkeresettebb szakemberét.
Először is, kérlek, magyarázd el, hogy pontosan mit is csinál pontosan egy retusőr, mert szerintem sok embernek teljesen téves elképzelése van a te szakmádról.
Ül a számítógépe előtt és dolgozik. Na, de viccet félretéve, mi hozzuk ki a fotókból a maximumot: “megtisztítjuk” a képet mindentől, ami a szemnek zavaró lehet, és megpróbáljuk visszaadni a valóságot a színekben és a fényekben is, úgy, hogy az a lehető legkellemesebb látványt nyújtsa. Ám a lényeg az sokkal inkább az, ami a munka előtt és után történik. A retusőrnek az a legfontosabb feladata, hogy felismerje, mi szép és persze azt is, mi nem. Olyan dolgokat kell alkotnia, amelyek szépek a “tömeg” szemével nézve, hiszen minden eladásra készül, így egy olyan látványt kell teremtenie, amely beleillik abba a stílusba, amelyet a fotós vagy a megrendelő el akart érni.
Ez egy fejleszthető készség? Az, hogy valaki meg tudja látni a szépet?
Szerintem mindenképpen, de mint minden más művészeti tevékenység, ez is szubjektív. Rengeteg fotót és egyéb művészeti alkotást – festményeket, szobrokat, filmeket – meg kell nézni, ahhoz, hogy az embernek ráálljon a szeme. De még akár a zenehallgatás is segíthet, hiszen nagyon sok hasonlóság van a képi és a zenei elemek között – gondoljunk csak a kontrasztra vagy a dinamikára. Az egész világból lehet ehhez tudást gyűjteni, és úgy gondolom, a legfontosabb dolog, hogy folyamatosan tanulmányozzuk azt, valami miért szép. Mert onnantól, hogy megértjük, hogy miért, végre fogjuk tudni hajtani a feladatot.
Fotó: Zoe RainEz egy elég különleges szakma, ha jól tudom Magyarországon még csak te foglalkozol ezzel profi szinten. Ha nem volt még előtted senki, aki ezt a szakmát űzte volna itthon, hogyan jutott eszedbe már egészen fiatalon, hogy erre teszed fel az életed?
Úgy, mint retusőr, valóban csak én dolgozom Magyarországon, mások, akik esetleg hasonló munkát végeznek, inkább grafikusként dolgoznak, de ők nem csak ezzel a szűk szeletével foglalkoznak ennek a folyamatnak. Hogyan jött az ötlet? Nyolcéves koromban édesanyám hazahozta nekem a Photoshop programot, és nagyon megtetszett. Aztán kerestem tutorialokat, amelyekben mutattak néhány technikát, de akkoriban még ezekből sem volt túl széles a paletta. Eleinte csak kísérletezgettem, próbálgattam,hogy mi mindenre is képes ez a program, főként, ami az eszközöket illeti. Mint amikor az ember elkezd festeni tanulni – azt hiszi, nem létezik más, csak az ecset a vászon és a festék, de aztán később rájön, nem mindegy milyen ecsettel fest, és az sem, milyen vászonra.
Mi a legnagyobb tévhit a szakmáddal kapcsolatban?
Hogy a legtöbben azt hiszik, a retusőrök kizárólag vékonyabbá és szebbé teszik az embereket – főleg a nőket -, de ez nem igaz. Én például gyakran retusáltam a saját feleségemet is, aki korábban modellként dolgozott, de sose mondanám, hogy én őt “szebbé teszem”, mert az lehetetlen. Inkább azt mondanám, olyanná teszem a képen, amilyennek a valóságban én látom őt, és ez másokkal is így van, akiknek a fotóján dolgozom. Sokan azt hiszik, hogy mi különböző arányokkal és különböző “fix szépségideálokkal” dolgozunk. Nyilván egy szinten ez igaz, de azokat az abszurdan vékony alakokat kizárólag akkor gyártjuk, amikor a megrendelő kifejezetten ezt kéri tőlünk.
Ha egy retusőr ilyen kérést kap, tud valamit tenni azért, hogy végül ne egy csontsovány alak jelenjen meg az óriásplakátokon vagy a magazinokban?
Valahol nincs ebbe beleszólásunk, valahol meg mégis, mert végül is csak mi vagyunk a szakértők, szóval ahol hallgatnak ránk, ott megpróbáljuk elmondani, hogy “ez talán már túlzás”. Főként azért, mert mindenkinek van egy adott karaktere, és azt jobb megtartani.
Fotó: Zoe RainEmlítetted, hogy kiskorodban tutorialokat néztél a neten, amelyekből ellestél néhány trükköt, most viszont már te vagy az, aki ilyen videókat készít, és a világ minden pontján tartasz szakmai előadásokat. Ha valaki ezeket nézi, meg tudja tanulni a szakmát úgy, hogy ő is eljuthasson arra a szintre, ahol most te vagy?
Ha az enyémeket követi, akkor igen. Elsőre tudom, hogy furcsán hangzik, de én nem olyan oktatásokat tartok, ahol egy konkrét képen lépésről lépésre megmutatom, mit hogyan “kell” csinálni. Inkább egy olyan látásmódot próbálok átadni azoknak, akik nézik a videóimat vagy eljönnek az előadásaimra, hogy hogyan tudnak bármelyik képhez hozzálátni, amennyiben elsajátítják az ehhez szükséges gondolkodást. Ezt a fajta oktatást a világon jelenleg csak én csinálom még – ez valahol jó érzés is, de szomorú, mert szerintem inkább pont erre lenne szükség.
Ha jól tudom, ilyen végzettséget, hogy “retusőr” még nem szerezhet senki. Szerinted jó ötlet lenne ilyen szakot indítani – akár egyetemi képzésben?
Támogatnám, hogy legyen ilyen szak, és ha indulna ilyen, szívesen részt vennék benne oktatóként is akár, hiszen biztosan izgalmas lenne. De a papírt nem támogatom, nem hiszek benne, hogy a végzettség bármit is jelentene.
Még csak 27 éves vagy és már most olyan világsztárokat retusálsz, mint Zac Efron, Anthony Hopkins vagy Macklemore. Szerinted mi az, ami még előtted áll, mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretek úgy gondolkodni, hogy még sehol sem tartok, hiszen a határ a csillagos ég. A világban olyan hatalmas retuscégek vannak, akikhez még nem érek fel, és nem a minőség miatt, hanem, mert egyszerre nem tudok annyi munkát egyedül elvégezni, mint ők. A fejlődés számomra a cégem, a Gild Studios növekedését, bővülését, kiterjesztését jelentené, illetve szeretném a központját áthelyezni New Yorkba. És persze szeretnék még több emberrel együtt dolgozni.
