“Nagy szükség van ma Magyarországon a példaképekre. Az 50 tehetséges magyar fiatal program mentorai olyan példaképek, akik készek megosztani szellemi- és kapcsolati tőkéjüket. Ezzel nemcsak ötven fiatal fejlődését segítik, hanem fontos szerepet vállalnak egy olyan társadalom létrehozásában, amelyben a meghatározó szereplők nagyvonalúak és felelősnek érzik magukat az új generáció iránt. ” – mondja Barta Zsolt, az 50 tehetséges magyar fiatal program alapítója.
Marjai Kamilla, addiktológiai konzultáns, pszichopedagógus, színházi szaknevelő. 15 évesen döntötte el, hogy az addiktológiával akar foglalkozni. Az életvezetési zavarokkal és függőségekkel küszködő fiatalokat segítő Megálló Csoportban találkozott először színházterápiával; mentora Novák Péter zenész, színész, rendező.
Novák PéterMiért jelentkeztél az 50 tehetséges fiatal mentorprogramba? Mi volt az elsődleges célod?
Egyrészt szerettem volna segítséget kapni, hogy miként lehet a terápiát hatékonyan ötvözni a színházzal, másrészt volt bennem kíváncsiság, hogy az, amivel én foglalkozom, mennyit ér egy ehhez hasonló versenyhelyzetben. Tud-e ez a kérdés elég érdekes és fontos lenni, hogy figyelmet kapjon. Jó visszaigazolás, hogy egy ilyen programban helyet kaphat egy ennyire markáns szociológiai, pszichológiai kérdés, mint a függőség.
Miben nyújt segítséget számodra Novák Péter, hogyan kell elképzelni a ti közös munkátokat?
Nagyon örültem, amikor ő lett a mentorom, ugyanis rendkívüli szociális érzékkel rendelkezik. Az én szenvedélybetegekkel és -betegségekkel kapcsolatos ismereteimhez ő egyfajta művészi minőséget, kreativitást tud hozzáadni. Ezen felül mindkettőnkben megvan a nyitottság, hogy ebből valamilyen fúzió szülessen. Szeretnénk felépülő szenvedélybetegekkel dolgozni, egy olyan folyamatorientált munkában, aminek van valamilyen végterméke, akár egy előadás. Teljes mértékben a mentoromnak tartom, de egyre inkább kezd kialakulni egyfajta kollegialitás is. Péter megnyitotta előttem a kapcsolati hálóját is, ennek köszönhetően pedig az ismeretterjesztő pszichológiai újságíráshoz is visszatérhetek.
Van valamilyen konzekvens szakértői álláspont, hogy a teljes elhatárolódást javasoljátok a fiataloknak, vagy egyes, máshol akár legális szerek kipróbálása általatok is megengedett?
A józan paraszti eszem szerint irreális elvárás volna, hogy egy mai fiatal semmilyen szerhez ne nyúljon, főleg, hogy megdőlt az elmélet, miszerint a fű lenne a kapudrog, hiszen az első pszichoaktív anyag, amihez nyúlunk, az alkohol, és ez egy szociálisan, kulturálisan elfogadott szer. A mértékletesség, amit minden esetben érdemes szem előtt tartanunk. Az alkohol tekintetében ez kivitelezhető, de nem minden szer teszi lehetővé a mértékletes használatot. De összességében nincs egyetértés ezen a téren, mint ahogy az ártalomcsökkentés kérdésében sincs. Amire mindenképpen azt mondanám, hogy tartózkodjunk tőle, minden esetben, az a designer drogok csoportja. Ezek a szerek nem ismertek, kiszámíthatatlanok, sokkal rövidebb idő alatt, néhány hónap alatt képesek olyan mértékű függőséget kialakítani, amit a régóta ismert, klasszikus szerek évek alatt. Sokkal korábban manifesztálódnak pszichiátriai tünetek, akár kórképek.
Marjai Kamilla – Fotó: Tóth MilánMelyik a legveszélyeztetettebb korcsoport az addikciók tekintetében?
Nincs erre biztos válasz. A fiatalok nyilvánvalóan kiemelten veszélyeztettek, és minél korábban történik meg a kipróbálás, annál nagyobb rizikója, hogy az illető problémás szerhasználó vagy függő lesz. Olykor látjuk, hogy akár 8-9 évesen elkezdődik a szerhasználat. Ami számomra újszerű, találkozni azokkal az idősebb nőkkel, férfiakkal, akik nyugdíjba mentek, esetleg elvesztették a társukat, a gyerekeik már kirepültek, hirtelen egy légüres térben találják magukat, és ilyenkor nyúlnak az alkoholhoz. Erről a csoportról ritkán ejtünk szót, keveset tudunk róluk.
Mi kell ahhoz, hogy egy addikcióval küzdő ember le tudja győzni a szenvedélyét?
Egy tanárom mondta egyszer: A változáshoz krízis kell. Ez nagyon mélyen beivódott a tudatomba, és nap, mint nap ezt tapasztalom, nem csak szenvedélybetegeknél. A mi klienseink az esetek többségében elérik a mélypontot, amikortól tarthatatlanná válik a szer használata, az életforma, aminek a gerincét a drog- vagy alkoholfogyasztás adja. Általában ez az állomás hozza meg a fordulópontot. Sok esetben találkozunk azzal, hogy a hozzátartozók sokkal jobban szeretnék az érintett felépülését, mint maga a függő. Amíg azonban a szerhasználóban nem fogalmazódik meg a motiváció, semmi sem fog történni. Emellett a szenvedélybetegség nem az a műfaj, amiből magányos farkasként ki lehet táncolni. Nagy szükség van a közösségre, és a segítségkérés képességére. Ez mindannyiunk számára nehéz. Elismerni, hogy valamire képtelenek vagyunk egyedül. Ennek valahogy nincs kultúrája, manapság sajnos gáz segítséget kérni. Ezt kellene megtanulnunk: nem kell mindig mindent összeszorított foggal, egyedül véghez vinni. Itt vagyunk egymásnak.
Kamilláról és az 50 tehetséges magyar fiatal mentorprogramról ITT olvashatsz bővebben!
Ha segítségre van szükséged a Nyírő Gyula Kórház – Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetében az addiktológiai osztályon TB-támogatott az ellátás, 18 év felett az egész ország területéről fogadnak betegeket.
