Szüntelen panaszkodás, kilátástalanság, folyamatos vita a szülőkkel, bizonytalanság és tehetetlenség. Ismerős? A Katona Kispolgárok című új bemutatójában Gorkij mutat tükröt nekünk – nem is akárhogyan.
A Katona József Színház esetében már megszoktuk, a társulat garancia arra, hogy a lehető legjobbat hozzák ki az esetlegesen gyengébb színdarabokból is, így az olyan előadásaikra is nyugodt szívvel beülhetünk, amelyeknek az alapanyaga nem feltétlenül kecsegtet sok jóval. A színház legújabb bemutatójának, Makszim Gorkij Kispolgárok című darabjának esetében szerencsére nincs ilyen probléma a szöveggel – köszönhetően a szerzőnek és nem utolsósorban Radnai Annamária fordításának.
Elhibázott életstratégiák
Gorkij 1901-ben írt első drámája persze nem minden pontján maradt aktuális, a főszereplő Nyil forradalmi hevülete és túlfűtött monológjai, illetve az orosz munkásosztály és a polgárság közt feszülő ellentét ábrázolása mostanra háttérbe szorult. Az idősebb generáció és gyerekeik feloldhatatlannak látszó ellentétét, a családtagok közt uralkodó tehetetlen dühöt, tanácstalanságot és értetlenséget viszont annál élőbbnek és maibbnak érezzük. Zsámbéki Gábor rendezése viszont elsősorban nem annyira a generációk közti feszültséget, sokkal inkább a darabban megjelenő életstratégiákat tartja szem előtt – tudtuk meg az előadás sajtópróbája után a mozdonyvezető főhős Nyilt alakító Ötvös Andrástól.
Bár az idős, ellenmondást nem tűrő Besszemjonov (Bezerédi Zoltán) és nevelt fia, Nyil esetében generációs problémákról is beszélhetünk, két egészen különböző életstratégia ütközik, az előadásban pedig az utóbbi hangsúlyosabb. A folyamatosan szomorkodó, öngyilkosságra hajlamos tanítónőben, Tatyánában (Fullajtár Andrea), a gyerekeit mindenáron védelmezni akaró, de tőlük semmiféle viszonzást nem kapó anyában (Akulina Ivanovna – Szirtes Ági) és a változásra vágyó, de azért tenni nem merő fiúban, Pjotrban (Kocsis Gergely) egyvalami közös: a boldogtalanság.
Rugózni naphosszat a problémákon
„Vannak olyan emberek, akik tevékenyebbek, sok mindennek nagyon meg tudnak örülni, abból szerzik az energiát, hogy valamilyen jelenséggel találkoznak – például azzal, hogy felforr a szamovárban a víz, vagy valaki leül zongorázni” – meséli Ötvös András. A másik típus viszont éppen a negatívumokból táplálkozik, azon rugózik naphosszat, hogy miért van minden úgy, ahogy. „Azt beszéltük, hogy olyan, mintha Magyarországon reggelente elindulna egy verseny, hogy ki tud a másiknál sokkal rosszabbat mondani. Elindul a sopánkodás reggel 6-kor, és aztán egymásra kontrázva estére iszonyatosan sokan nyernek” – írta körül az itthon mindenki számára jól ismert panaszkodásáradatot.
Az ideológia miatt annak idején Gorkij kicsit „túlszerette” Nyilt, sok monológ így ki lett húzva. Ötvös András elmondása szerint nem is a tökéletes, maximálisan optimista alak feladatának örült, hanem annak, hogy kitapinthatja annak gyengepontjait. „Jó volt megkeresni, hogy ez a nagyon pozitív figura hogy fordul át teljesen, hogy ebből a dinamikus, jó humorú, jó étvágyú, élmunkás, füstös-olajos emberből hogyan lesz egy nagyon veszélyes ember. Neki sincs igaza, rá kell jönnünk, hogy nem lehet tudni, ki az aljas vagy ki a jó. Nem szerencsés, ha valaki csak magában hisz és tényleg nem figyel másra”.
Komoly tehetségünk van a lehetetlen helyzetünkön való nyavalygáshoz
Nyil figurájával szinte szöges ellentétben áll Pjotr karaktere, akit Kocsis Gergely kelt életre. Az öregedő családfő fia puszta véletlenségből keveredik bele egy tüntetésbe, ami miatt kirúgják az egyetemről, ezután csak lézeng a családi házban. Bár fogalma sincs, mit kezdjen az életével, előszeretettel hangoztatja, hogy ő mekkora egyéniség, de semmit sem hajlandó tenni másokért, a társadalomért. „Az én figurám kétségtelenül túlságosan korszerű. Azt hiszem, hogy ez a kilátástalanság és tehetségtelenség, tervtelenség ma is erősen jelen van. A Színművészetin kívül bölcsészkarra is jártam, ahol az volt a legszomorúbb, hogy a pajtásaim 90 százaléka azért jött oda, mert nem volt jobb ötlete. Senkinek fogalma sem volt, hogy mit fog csinálni, ha az egyetemet elvégzi. Ez szerintem ma még súlyosabb, mint 12 éve, amikor nekem ez az élményem volt” – mutatott rá a nem éppen biztató helyzetre Kocsis Gergely.
A színész hozzátette: a rendező, Zsámbéki Gábor nagyon sokszor mondta a próbafolyamat során, hogy teljesen képtelen ez a mai magyar – fiatal és nem fiatal – társadalom a cselekvésre, viszont nagyon komoly tehetségünk van a lehetetlen helyzetünkön való nyavalygáshoz és ennek a legkülönfélébb módozataihoz. Az egyik dolog, ami a rendezőt nagyon érdekelte ebből a világból, „ez a ma nagyon divatos tétlen cinizmus, a folyamatos fanyalgás és hálaistenkedés. Ez pedig az én figurámra és Andiéra (Tatyána szerepében Fullajtár Andreát láthatjuk – a szerk.) jellemző leginkább ebben a színdarabban”.
Fotó:Lengyel Anna Vera
