A Vándorlány és az elvarázsolt Kisváros a Pagony törekvéseit maximálisan hozza: képes az óvodából már kinőtt, de a kiskamasz korba még bele nem nőtt gyerekek nyelvén beszélni.
A könyv beleillik a Pagony küldetésébe is: magyar szerző, magyar illusztrátorral közösen alkotott olyan könyvet, amelyet többször is fel lehet venni, nem baj, ha a gyerek ismeri a történetet, mert – lehetne ez „a jó mese” ismérve is – újra és újra el kell mesélni.
Menyhért Anna története ugyanakkor filozofikus – lehetne ez is a „jó mese” ismérve – a lét alapvető kérdéseivel foglalkozik, de nem pszicologizáló-didaktikus könyv, mint például a szintén a kiadónál megjelent Seprűsrác egy-egy mozzanata. Az illusztráció és a mese szerves egységére legutóbb a Holdfényszüretnél volt példa a kiadónál, igaz, ott a humoros, részletgazdag rajzok és a történet „gazdája ugyanaz a személy, Gévai Csilla.
A Vándorlány története ráadásul nagyon agyafúrt: a kislányok és a kisfiúk is találnak benne azonosulási pontot: a Vándorlány egy csodaszép, de elátkozottnak tűnő Kisvárost igyekszik megmenteni, Góri azonban egy olyan Kisvárosban él, ahonnan sorra tűnnek el az emberek. Kettejük meséje aztán nagy kalandok árán összefonódik, és halad a boldog vég felé.
Egy-két szerkesztési és korrektori bakitól eltekintve a könyv megéri, hogy levedd a polcról, de ezek sajnos mostanában benne vannak a pakliban – bár nem kéne…
Menyhért Anna – Balogh Andrea: Vándorlány és az elvarázsolt Kisváros
Pozsonyi Pagony, Budapest, 2012.
96 oldal, 2690 Ft
Ajánljuk még:
Padlás a Vígszínházban!
Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi a Nemzeti Táncszínházban
Mesés hétvégék – Mozart: A varázsfuvola