Egy régi római mondás szerint a jó élet titka egy szicíliai szakács és szicíliai konyha. A Trattoria La Coppolában mindkettőt megtalálni.
A híres német író és államférfi, Goethe egyszer azt írta, hogy Itáliát látni anélkül, hogy Szicíliát láttuk volna, olyan, mintha nem is láttuk volna Itáliát, hiszen Szicília a kulcs mindenhez. Ha mégsem áll módunkban egy kimerítő kirándulást finanszírozni a napsütötte, sistergős Szicíliába, akkor irány a szicíliai életérzés budapesti helytartója, a Trattoria La Coppola.
A régi Pest belvárosának szívében elhelyezkedő La Coppolát az Egyetem tér szomszédságában találjuk: a hely egy falat Olaszország, Szicília szigetének ízeivel és illataival, mediterrán stílusú berendezéssel, festői olasz városkák fotóival a falakon, amelyek hatalmas sonkák társaságában lógnak ott.
Mikor beléptünk a La Coppolába, fékezhetetlen pátoszviharként csapott meg minket Eros Ramazotti, Olaszország első számú exportcikke nazális hangjának a szele. Már maga a dalválasztás rendkívül jó alapot szolgáltatott volna egy kellemes, átromantikázott vacsora elköltéséhez, de munkaügyben jöttünk. A mosolygós pincér odasietett hozzánk és az asztalunkhoz kísért minket, ahol aztán az étlapot kinyitva az olasz konyha legfinomabb különlegességeinek végtelennek tűnő sorával találtuk szembe magunkat.
Még ha kőkemény diétán is vagy, a La Coppolában akkor sem fogsz hoppon maradni. Ha az étlapon feltüntetett szénhidrát mentes fogások nem nyernék el tetszésedet, akkor sem kell üres gyomorral távoznod – a séf szíves-örömest összedob neked egy étvágyadat csillapító, minden kívánságodnak eleget tevő tálat. A legkülönfélébb saláták, ízletes garnélarákkal vagy borjúszeletekkel megszórt rizottók, mágikus tenger gyümölcsei- és gluténmentes pizzák várják, hogy elfogyaszd őket – így hát a kényes igényűek is garantáltan találnak majd fogukhoz való falatokat.
Egy klasszikus zuppa di pomodoróval kezdtünk (paradicsomleves, már aki nem parlare italiano), aminek a tetején finom kis hórétegként csücsült az olasz parmezán sajt. Az alatta megbújó levesről pedig csak szuperlatívuszokban beszélhetünk: olyan mélyvörös, meleg, szeretetben és ízben gazdag volt, mint maga a szicíliai napnyugta! Tökéletes nyári leves a nem-túl-nyári időjárás feledtetéséhez.
Miután letettük kanalainkat, kortyoltunk párat abból a Bodri cuvéeből amit a lelkes pincér ajánlott – egy kellemes, könnyed, gyümölcsös kékfrankosról van szó, egy nehéz nap utáni mennyei vacsora mennyei kísérőjéről. Nem kellett sokat várnunk az előételre: fusilli fokhagymás garnélarákkal, cukkinis koktélparadicsommal körítve. Az óriási tányér látványát elkerekedő arcokkal jutalmaztuk. A garnélás fogás egy kosárka szeletelt olasz házikenyér társaságában érkezett, na meg egy csomag tisztálkodást elősegítő citromos mini törlőkendővel – nagyon hasznos dolog, ha az ember olyan mocskos munka előtt áll, mint amilyennek az okostelefon-méretű garnélák szétszedése bizonyult. A földönkívüli lényeknek tűnő tengerlakóknak puszta kézzel indultunk neki, gyorsan az értékes részekhez küzdve magunkat, percek leforgása alatt bepuszilva az egész tányért. A tányérhoz tapadó fokhagymás-olajos nedveket a maradék kenyérszeletekkel itattuk fel, a tányér tisztára nyalásától pedig egyedül az illem tartott vissza minket.
Nem sokkal azután, hogy garnélanedves ujjainkról eltüntettük a fokhagymás ízt és citromossal helyettesítettük, a pincér meg is jelent főételünkkel. A Ravioli Vittoria nevet viselő fogás érkezését boldog falánksággal üdvözöltük: a papírvékony tészta és a finoman fűszerezett borjúhús tökéletes harmóniában frigyre kelve olvadt szét és vált eggyé szánkban. A mozzarellás paradicsomszósz, amely a raviolit fedte, pontosan megfelelő arányban tartalmazta a két hozzávalót, az ízek kiteljesedésében pedig a bazsalikom és a padlizsán még tovább segítettek. A fogás végére minden kitisztult előttünk: a La Coppolában felszolgált Ravioli Vittoria lényegében az az étel, az az ideál, amely felé minden olasz kaja igyekszik eljutni: bár laktat, de nem üli meg a gyomrot, és bár kellően fűszeres, egyáltalán nem tolakodó.
Az olasz körúttal is felérő látogatásunkat a La Coppolában igazi olaszok módjára zártuk le – vagyis egy-egy hűtött Limoncello felhörpintésével. Buonanotte, Sicilia! A legközelebbi viszont látásra!
