Mint a főváros nagy ismerői és imádói, természetes, hogy afelé urbanista hipszter módjára nem is igazán a jól ismert turista-attrakciókra vagyunk büszkék, hanem Budapestnek az olyan rejtett kincseire, amelyet csakis mi, fővárosi lokálpatrióta lakosok ismerhetünk – legyen szó egy cuki kis térről, egy a városközponttól romantikusan messze eső kilátóról, egy romos ház megtépázottan is szép homlokzatáról, Sissi hercegnőről készült szoborról, több száz éves fákról, vagy épp a tökéletes randiszpotról.
Külföldi turistalányoknál könnyedén bevágódhatunk magasfokú városismeretünkkel, de azért ők mégsem fákat meg romos, lakatlan épületeket jöttek nézni, hanem hogy képeslap-minőségű fotókat lőjenek magukról képeslapra való épületeink előtt. Az Idegenvezetők Világnapja alkalmából csokorba szedtük nektek a külföldi turisták által látogatott legtipikusabb budapesti látnivalókat!
Országház
Az Országház minden kétséget kizáróan Magyarország legismertebb épülete, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen az európai neo-gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb példájaként tartják számon a festői fekvésű parlamentet. Az 1904-ben befejezett épület Steindl Imre tervei alapján valósult meg, annak idején a világ legnagyobb parlamenti épülete volt, most pedig csak a bukaresti előzi meg. Az Országház megépítéséhez nyolc svédországi márványmonolitot leszámítva kizárólag hazai építőanyagokat használtak fel, többek között félmillió díszkövet és 40 kg aranyat. 96 méteres magassága megegyezik a Szent István bazilikáéval, egyszerre szimbolizálva a világi és az egyházi hatalom egyenrangúságát és a magyar törzsek 896-os honfoglalását.
Budavári palota
Sajnos abban az épületben, amit ma Budavári palotának hívunk, tényleg soha nem lakott király, ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos épület, vagy hogy a hely történelme ne lenne rémesen izgalmas. A turistákat persze ezeknél is jobban lenyűgözi a kupolás, hosszan elnyúló épület szépsége, amely a Várhegy tetején szétterülve máig annak az érzetét kelti, mintha ablakain az elmúlt ezredév magyar királyainak szellemei lesnének ki országukra. Az egykori királyi székhely, amelynek alapjait a tatárjárást követően IV. Béla fektette le, miután udvartartását egy újabb tatár vésztől tartva délebbre, a későbbi Várhegyre költöztette, az 1686-os ostromot követően semmisült meg. A romokra először 1723-ban építettek egy kisméretű palotát, majd pedig 1770-re készült el az új, méreteiben már inkább uralkodóhoz méltó, háromszintes Mária Terézia palota. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején, az 1880-as években kezdődött meg a palota átépítése és bővítése, először Ybl Miklós tervei alapján, majd később Hauszmann Alajos felügyelete alatt. A Hauszmann-féle átépítés eredményeképpen a palota tömege megduplázódott, gyönyörű, díszes tetőzetet, meg többek között egy 304 méter hosszú báltermet is kapott. Sajnos a pompa nem tartott sokáig, a II. világháborúban a palota csúnyán megrongálódott, az ostromot követően több, még álló részét lebontották, berendezési tárgyait elhordták. A későbbi rekonstrukció során az épület új, magasabb vasbeton kupolát kapott, a homlokzati szobrokat nem pótolták, a tető díszességét pedig minimálisra csökkentették. Mégis, az emberek hozzászoktak a palota látványához, sőt, meg is szerették. Ettől függetlenül a következő évek várható rekonstrukcióit meleg szívvel üdvözöljük, nem csak a palota lesz tőlük még szebb, de az egész város is sokkal menőbb lesz.
Andrássy út
A magyar Champs-Elyséé. Persze, aki már volt a francia főváros legendás sugárútján, az tudja, hogy ez a titulus azért maximum annyiban állja meg a helyét, hogy mindkettőt üzletek, éttermek és kávézók szegélyezik, és mindkettő egy hatalmas emlékműhöz ér ki. Az Andrássynak viszont nagy előnye a Champs-Elyséével szemben, hogy sokkalta kellemesebb élmény rajta végigsétálni – elég fontos, hogy városnézés közben az ember ne érezze úgy magát, mintha egy százezres fesztiválon próbálna meg eljutni a nagyszínpadtól a toi-toi wc-ig. Az Andrássy út megépítése miatt rengeteg házat kellett lebontani, tízezer ember vált ideiglenesen hajléktalanná, de ha elég cinikusak vagyunk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a dolog megérte. A belvárosi sugárutat a Világörökség részévé minősítették, évente pedig andalgó turisták százezrei fordulnak meg rajta – vagy alatta.
Egy finom hamburger a Ringben.
Hősök tere
Minthogy előzőleg az Andrássy út volt a téma, most következzen a Hősök tere! A Hősök tere központi eleme a Millenniumi emlékmű, ami nevével és a tervekkel ellentétben nem az 1896-os ünnepségekre készült el – avatására egészen 1906-ig várni kellett. A szoborcsoport egy 1868-ban felfedezett artézi kút fölé épült, tervezője Schickedanz Albert, akinek a szomszédos Szépművészeti Múzeumot és a Műcsarnokot is köszönhetjük. Az eredeti szobrok, melyek mind Zala György munkáját dicsérték, magyar hősök és királyok mellett Habsburg-házi uralkodókat is ábrázoltak, ezeket a II. világháború után a kommunisták lecserélték a magyar szabadságküzdelmek fontos alakjaira. A központi Gábriel arkangyal szobor az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. A Hősök tere nem csak a képeslapokról ismert grandiózus emlékmű miatt népszerű állomása minden turistának, de a mögötte elterülő hatalmas Városliget, téli időszakban pedig a Műjégpálya is családos külföldiek tízezreit vonzza.
Deák Ferenc Tér
A Deák Ferenc tér a főváros egyik legfontosabb és legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja, nem mellesleg a leghíresebb magyar bevásárlóutca, a Váci utca száját is jelenti. Meghatározó épülete a Deák téri evangélikus templom, amely a 18. század fordulóján épült klasszicista stílusban, Pollack Mihály tervei alapján. Nehezünkre eshet elképzelni, de az enyhén domború tetejű templomnak eredetileg még tornya is volt, amit azonban 1875-ben statikai okok miatt le kellett bontaniuk. Mivel se tornya, se harangja nincsen, a naponta többször is megszólaló harangjátékot egy számítógépes rendszer szólaltatja meg. A tér keleti oldalán az Anker-házat találjuk, ami a belvárosi műemlékvédelem legnagyobb elmaradása: a gyönyörű bérkaszárnya homlokzatán vakolatot alig találni, pedig az 1910-es piramistetejű eklektikus épület ennyit csak megérdemelne.
Saláta egy finom turmixszal a Cserpesben!
Szent István Bazilika
A Szent István Bazilika egyike azoknak a 19. század második felében épült magyar épületeknek, amelyek (valószínűleg az akkoriban csúcsra járatott nemzeti öntudat okán) sokkal idősebbnek akarnak látszani valódi koruknál. A klasszicista és neo-reneszánsz elemeket vegyítő bazilika az ország második legnagyobb egyházi épülete (az esztergomi bazilika után), valamint Budapest legmagasabb épülete, a Parlamenttel vállvetve (ahogy korábban is írtuk, mindkettő 96 méter magas). A bazilika helyén a 18. század közepéig egy kis dombocska állt, ami az 1838-as árvíz idején helyiek százainak jelentette a menekvést a sodró víz elől. A túlélők összefogtak és később adományokkal támogatták a templom megépültét. Az építkezések 1855-től 1906-ig tartottak, két építész is haláláig dolgozott rajta: először Hild József, majd Ybl Miklós – a templom felszentelését már csak Kauser József élhette meg. A Szent Jobb és a remek hangversenyek mellett a kilátásért is özönlenek ide mindenféle náció világjárói, csupán pár száz forintért megmászhatjuk a bazilika lépcsőit, és egy olyan panorámát kapunk az arcunkba, amitől garantáltan eláll a lélegzetünk!
Kávé a California Coffee Companyben!
Halászbástya
A Halászbástya egyike a budai oldal meghatározó elemeinek, makulátlan, már-már giccsbe hajló szépségét Pestről nézve csak a Hilton ormótlanul hatalmas szállodájának tömege töri meg. Hét darab csúcsos kőtornya a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálja. Neve arra utal, hogy a középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe volt hivatott védeni, egyébként építészetileg minden eleme Schulek Frigyes találmánya. A Mátyás-templom rekonstrukciójával is megbízott Schulek egy gyönyörű neoromán sosemvolt épületegyüttest hozott létre, amely az innen nyíló páratlan kilátás miatt az amatőr Parlament-fotósok fontos lelőhelye. A II. világháború során megrongálódott Halászbástya helyreállítását az építész fia, Schulek János vezényelte le. Az egyesek szerint hamiskás műemlék 1987 óta a Világörökség részeként van nyilvántartva.
Nagycsarnok
Ha magyar szuvenír, akkor Nagycsarnok! Az 1897-ben, négy másik csarnokkal egy időben megnyitott vásárcsarnok máig Európa legnagyobb fedett vásártere, régen pedig nem csak saját vasúti rakodóvágánya volt, de a dunai rakparttal egy felszín alatti hajófolyosó kötötte össze a vásárcsarnok rakodóterét. De vasút és saját bejáratú lagúna nélkül is nagy a nyüzsgés a Zsolnay-cserepes épületben: kalocsai mintás kendőktől kezdve mindenféle és -fajta fűszerpaprikán keresztül minden földi jóval megpakolt lángosokig bezárólag rengeteg remek dolgot kapni a többszintes, Európa-hírű piacon.
Operaház
Ybl Miklós Operaházának építkezése hat évvel a bécsi Staatsoper megnyitása után vette kezdetét, és bár sokkal kisebb (a bécsi befogadóképessége 2200 fő, a budapesti Operaházé csupán 1300), a kettő közül Ybl épülete a szebbik, köszönhetően emberibb léptékének, a gyönyörű majolikadíszeknek és a gazdag belső tereknek, melyek kialakításában Lotz Károly festőművész is részt vett (a szomszédos Alexandra könyvesbolt Lotz-termének névadója és díszítője). Akusztikáját az egyik legjobbnak tartják a világon, nem is csoda, ha minden városunkat meglátogató turista igyekszik legalább egy háromnegyed órás idegenvezetésen részt venni – de pénztárcabarát jegyárai miatt az Operaház előadásain is sokszor jellemzőbb idegen szavakat hallani, mint magyart.
Fürdők
A termálfürdők fővárosaként aposztrofált Budapest városimázsának jókora részét teszik ki a melegvízű forrásokra épülő világhírű fürdőink, úgy mint a Király, a Rudas, a Széchenyi és a Gellért. Az utóbbi kettő nem csak a helyiek, de a turisták számára is kedvelt célpontot jelent, hiszen nem csak jó időtöltés néhány órát áztatni magunkat a gyógyító vizekben, de belső tereik és medencéik látványnak sem utolsóak – sőt, szerintünk a szecessziós Gellért fürdő simán a legszebb a világon, és még Poszeidón is megirigyelné.
