Budapest talán leghíresebb cukrászdája a Vörösmarty tér büszkesége, mely igazi sikertörténettel bír.
A ház helyén 1830-ban a Harminchad épülete állt, majd 1859-ben az adóhatóság elhagyta a területet, a telket pedig négy részre osztották. A házon a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Eisele Antal szabó, Kovács Sebestyén Endre sebészprofesszor és Lyka D. anasztáz bőrkereskedő osztoztak – és mivel így az épületben mindenki vágott valakit, azt el is kezdték „négy vágó” házának csúfolni. Ugyanebben az évben Hild József tervei által átépítették, kiegészítve azt korinthoszi oszlopokkal és néhány szoborral, hogy még inkább emelje az akkor még Gizella térre keresztelt Vörösmarty tér fényét.
1861-től működött az épületben cukrászda, amit Privorszky Ferenc üzemeltetett – a vendégek is említésre méltóak, hiszen a Deák-párt tagjai jártak ide két törvénykezés közt egy-egy kávéra vagy süteményre. Később a cukrászdát Kugler Henrik vette át, miután átköltöztette Kugler Antal József téri cukrászdáját az épületbe.
A cukrászdának hamar híre ment fagylaltjai és jegeskávéi miatt, ám az igazi vonzerőt az úgynevezett kuglerek jelentették, melyek a bonbonokat és mignonokat takarták.
1883-ban a cukrászda Émile Gerbeaud tulajdona lett, aki nem tétlenkedett és 1886-ban egy kisebb csokoládégyárral bővítette ki az üzletet, mely később átköltözött a Duna utcába. Az új tulaj rövid idő alatt világhírnévre tett szert csokoládéval bevont drazséival, a macskanyelvvel, konyakmeggyel és a diós-lekváros-csokoládés Gerbeaud-szelettel – ezek természetesen mind kaphatóak voltak Budapest szívében, nem csak a budapestiek kedvenc helyévé avanzsálva a cukrászatot, hanem az ide látogató külföldiek ízlelőbimbóit is gyönyörködtetve.
Kiemelkedő volt a cukrászda díszes berendezése miatt is – a cukrászmester a legdrágább bútorokkal díszítette a szalonokat és a dohányzót, de volt arra is példa, hogy egyenesen a Párizsi Világkiállításról Moreau-képet, mely ma is látható a Vörös szalonban. Külön szalont nyitottak a királyi családnak, hogy azok jelenléte ne zavarja a többi vendéget – és fordítva. Ez is azt mutatja, hogy a Gerbeaud-ház már ekkor kiemelkedő jelentőségű volt Budapest életében. A Kis Szalont Auguszta
A sikert a számok is jól mutatták – 1892-ben Gerbeaud már túl volt hatmillió tonna konyakos meggy és macskanyelv eladásán, és hamarosan az egész házat szép apránként megvásárolta, kiegészítve azt egy negyedik, szecessziós stílusban megépített emelettel.
A háborúk a cukrászdát sem kímélték – bár az épületet nem érte kár, a tojás- és liszt hiány miatt a kiszállítások a szállodáknak és megrendelőknek sokáig szüneteltek és a Tanácsköztársaság idején bevezetett édességkvóta sem tett túl jót az üzletnek…
1948-ban a cukrászda az állam tulajdona lett és 1984-ig nem is viselhette a Gerbeaud nevét. 1995-től van magántulajdonban, utoljára 2001-ben újították fel.
Mind környezete, mind minősége miatt máig Budapest egyik legfontosabb gasztro-helyszíne, és persze az édessszájúak igazi Mekkája.
További érdekességek az UrbFace oldalán!
Ha más fontos budapesti épület vagy helyszín történelmére is kíváncsi vagy, katt ide! Írtunk már a Batthyány térről, a Lánchídról, a Budai Várról, de a Margit hídról is!
