Kevesen tudják, hogy a taxizás fővárosi múltja több mint 100 évre nyúlik vissza, pedig érdemes lenne többet tudunk róla. Megmutatjuk, miért.
Féktelen, 15 km/órás száguldozás
Minden kezdet nehéz, nincs ez másképp a hazai taxizás történetében sem. Európa első taxis vállalkozása 1895-ben, Párizsban jött létre, Gottlieb Daimler elképzelései nyomán. Magyarországra ekkor még épp, hogy csak begördült az első automobil. A járművet csak az olyan gazdag emberek engedhették meg maguknak, mint például Törley József, a híres pezsgőgyár tulajdonosa.
Nyilvánvaló, hogy a taxizás elengedhetetlen feltétele az autók elterjedése volt, ám 1910-ben a 710.000 fős Budapesten még mindig a lófogatú társas kocsik divatja élt, ezt támasztja alá a fővárosban menetelő 18.000 ló is.
Az automobil bérkocsisok először 1904-ben próbálták a fővárost rávenni arra, hogy fuvarozhassanak, ám ekkor a budapesti vezetés hevesen ellenezte az ötletet. Attól féltek, hogy a konflis- és fiákertulajdonosok munkájukat veszítenék, ha teret engednének a gépkocsis szállításnak.
A közvélemény egy része szintén hevesen ellenezte a gépjárművek megjelenését, mivel szerintük veszélyes volt, és megijesztették a lovakat, így az állatok által húzott bérkocsikban utazók sem érezhették magukat biztonságban, mivel a paripák félelmükben olykor megbokrosodtak. Az 1900-as évek elején élő szabályozások szerint az autók maximum 15 kilométer / órás sebességgel száguldozhattak, azokon a területeken pedig, ahol gyalogosok is sétáltak az úton, nem haladhattak gyorsabban a járókelőknél.
Csapjunk a lovak közé!
Vagy inkább tapossunk a fékre. A Főtaxi jogelődje, a Marta végül 1913-ban kapott engedélyt fuvarozásra, melyet 40 évre kaptak meg. A vállalkozás eszközi hátterét az Aradon lévő MARTA – Magyar Autómobil RészvényTársaság Arad – teremtette elő.
A lovas bérkocsisok megpróbáltak megfelelni a kor kihívásainak, és „géplóra” váltani, ám legtöbbjüknek nem jött be a csere, és valóban az utcán találták magukat.
Hamarosan kiderült, hogy az új vállalkozás sokkal több költséggel jár, mint kezdetben gondolták. A sofőrök fizetése, a kocsik fenntartása, garázsbérlés kiadásai mellett csak csekély bevételük maradt. Ezért a MARTÁ-val közel egyszerre induló Benz fuvaros vállalkozás csak úgy tudta anyagi problémáit orvosolni, ha beolvad a Főtaxi jogelődjébe.
Akkoriban még a díjszabás is eltért a ma megszokottól. Nappal többet kellett fizetni a szolgáltatásért, a költségeket pedig nem időben, hanem távolságban mérték.
Háború a világban, háború a taxifronton
Az 1914-ben kitört világháború a taxizásra is hatással volt. A takarékossági intézkedések miatt az előre megrendelt fuvarok időtartamát maximum egy órára korlátozta a Budapest önkormányzata. Csupán egy úti cél esetében nem kellett figyelembe venni az időkorlátot: ha az utas a temetőbe kívánt ellátogatni.
A háború elvesztése után a Tanácsköztársaság rekvirálta az autók többségét, a kocsik beszerzésében nagy szerepet játszó aradi gyár pedig az országhatáron kívülre került.
További nehézséget okozott, hogy csak a rendszámmal ellátott bérkocsik közlekedhettek a város utcáin, ám a tábláért fizetendő összeg az 1920-as évekre kilencszeresére nőtt a 10 évvel azelőtti állapotokhoz képest.
Szabad a vonal?
Az 1930-as évek legnagyobb változása a taxisok életében a Droszt telefonos rendszer bevezetése volt, melyet a világon elsőkén Budapesten, a Főtaxinál alkalmaztak.
A találmány Dorst Tivadarnak köszönhető. A taxik állomáshelyeit egy-egy Dorst készülékkel látták el, melyet az utasok és a taxisok más-más célra használtak.
Az állomáshelyekre megérkező sofőrök a készülék segítségével információt küldtek a központnak arról, hogy hány taxi tartózkodik jelenleg az állomáson.
Az utasok szintén ezt a készüléket használhatták, hogy ha fuvart akartak maguknak bérelni. A hívások a taxi társaság telefonos központjába futottak be, ahol mindig pontos információkkal tudtak szolgálni a különböző állomáshelyeken tartózkodó autókról, így mindig a fuvarra váró telefonálóhoz legközelebb eső kocsit irányították a helyszínre. A hívás díja 1 korona volt, melyet beleszámoltak az utazási díjba.
A találmány olyannyira népszerű lett, hogy folyamatosan bővíteni kellett a telefonos központban dolgozók létszámát. 1940. karácsonyán fogadták a legtöbb hívást, amikor több mint 8600 budapesti emelte fel a kagylót.
Rend és fegyelem
A Főtaxi alkalmazottjai csakis büntetetlen előéletű, magyar állampolgárok lehettek. A budapestieket előnyben kellett részesíteni. Kötelező volt egyenruhát viselniük, mely fehér ingből, sötét nadrágból, nyakkendőből, sapkából, zubbonyból és télikabátból állt.
A gépkocsiknak hasonlóan pedánsnak kellett lenniük. A vállalat egykori vezérigazgatója, Haltenberg Samu amerikai útján szerzett tapasztalatai alapján eszelte ki azt a mosóberendezést 1924-ben, melynek híre még Amerikában is elterjedt. Az Egyesült Államok-béli Yellow Cab taxi társaság meg is vette a berendezés terveit. Minden mosómunkásnak megvolt a maga „szakterülete”. Valakinek a kerekek és sárvédők tisztaságáért kellett felelnie, másoknak pedig a karosszériára kellett ügyelnie.
Mi maradt mára?
Kevés magyar vállalkozás mondhatja el magáról, hogy évszázados múlttal rendelkezik. A Főtaxi vezérigazgatója, Szunomár Tibor szerint a csapatmunka áll sikereik mögött.
A Főtaxi fennmaradásának egyetlen titka volt és van : képes alkalmazkodni a kor igényeihez és kihívásaihoz!. A taxizásról manapság csak az Uber és taxis sztrájkok kapcsán lehet hallani, de a mostani konfliktusok dacára, elégedett a Főtaxi.
– Egy vállalkozás mindig folyamatos fejlesztést és törődést igényel, a kollégáktól és tőlem is – mondta Szunomár Tibor, vezérigazgató. – Olyasmi ez, mint az építkezés, sosem lehet befejezni, mindig akad tennivaló, fejlesztésre szoruló részlet. Igyekszünk a technika adta új lehetőségeket elsőként felhasználni. A megújított mobil applikációnk jó példa erre. A jelenlegi budapesti taxispiacon senki másnak nincs a miénkhez hasonló alkalmazás.
Az előretekintés mellett a múlt értékeinek megőrzését is fontosnak tartja a vezérigazgató, aki örül, hogy az a régi hagyomány is újraéledt az utóbbi években, hogy az úton egymással találkozó taxisok lámpavillantással és kézintéssel köszöntik egymást.
– Újra kezd kialakulni egy olyan taxis csapat, akik visszahozzák a régi idők emlékét, amikor igazi csapatként dolgoztak a taxisok, és mindenki számíthatott a másik segítségére – véli Szunomár Tibor.
– Nagyon- nagy segítség, hogy olyan taxis kollégákkal vagyunk körbevéve, akik már 40-50 éve itt dolgoznak. Sokat tanulhatnak tőlük a fiatalok is, udvariasságról, figyelmességről. Csak így válhat az utazás valódi élménnyé – tette hozzá Sivó Annamária, értékesítési vezető.
