Varga Zsolt 2010-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. A digitalizált vizuális világunk fiatal festőgenerációjához tartozik, képein a monitorok és a képszerkesztő programokkal létrehozott képek sterilitása sejlik fel.
Festményeit frontalitás, tervrajzszerűség és erős színvilág jellemzi, melyek együttesen tárják fel látásunk mechanizmusait és esetlegességeit. Pályakezdőként eleinte a városi terek, környezetünk geometrikus struktúrái érdekelték, újabban a természeti környezet látványelemeit használja fel a layerszerűen építkező ún. metatáj-képei elkészítéséhez. 11. kerületi műtermében készülő munkái az Andrássy úti Resident Art Showroomban is láthatók.
Vászon helyett fa táblára festesz. Miért?
Többféle anyagot használok a képeimen: olaj- vagy akrilfestéken kívül színes ceruzát, pasztellkrétát, grafitot, kollázsszerűen felragasztott karton- és fóliadarabokat, falemezt. Ehhez nem felel meg a vászon, keményebb felületre van szükség. Ezért kezdtem el rétegelt lemezre festeni. Néha magát a natúr vagy pácolt fa alapot is meghagyom, így a faerezet is a kép részévé válik.
Korábbi képeiden főleg városi jelenetek szerepelnek, kissé elidegenített nézőpontból, árnyékok és plaszticitás nélkül, már-már makettszerűen.
Tudatosan foglalkozom a látvány ábrázolhatóságával. Az épített környezet, az építészet geometrikus formái, a tanult minták és sémák segítenek minket tájékozódni a vizuális környezetben. Munkáimban a városból kiragadott darabokat használok fel és alakítok át egyfajta geometrikus renddé, ami ugyan megidézi a három dimenziót, de valójában csak színes alapra felragasztott kartondarabokról van szó.
Legújabban a táj élménye jelenik meg a festményeiden. Nem csak témát, de formát is váltottál.
Sokat kísérletezek, rengeteg kisebb befestett, lepácolt, összefirkált kezdemény van a műteremben. Folyamatosan épülnek és változnak a dolgok, de a központi téma ugyanaz: a tér sík felületen létrehozott illúziója.
Mi mindennel foglalkozol még a festészet mellett?
Nem tudok a hét minden napján festeni. Sok mindent csináltam már: falfestést, makettet, dolgoztam filmes cégeknek, jégszobrászkodtam. A megrendelések egyrészt behatárolnak, másrészt rengeteget lehet belőlük tanulni.
Milyen anyaggal dolgozol a legszívesebben?
Nincs kedvenc anyagom, inkább az anyagok variálása mozgat. Mindig van valami újdonság. Mostanában például metálfényű, irizáló felületeket hozok létre. Az utcai felfestések bizonyos irányból nézve felerősítik és különleges módon verik vissza a fényt. Az utcánkban dolgozó útépítőktől sikerült szereznem egy zacskónyi ilyen anyagot, ezzel kísérletezek most.
Van a kedvenc filmed?
Szívesen nézek filmet, kivéve horrort és Adam Sandler-vígjátékot. Nemrég megpróbáltam összerakni egy Top 10-es listát, de nem sikerült. Annyi biztos, hogy néhány Takeshi Kitano-film és klasszikus spagettiwestern benne van.
Kinek a képét akasztanád legszívesebben nappalid falára?
Sok képem van otthon, szoktunk csereberélni a „kortársakkal” − de ha már a filmnél tartunk… Sylvester Stallone is festeget, biztosan jól mutatna egy festménye a kanapé fölött.
Hol találkozhatunk veled, hol láthatjuk a munkáidat?
Június 25-én Schneller János, a Resident Art Showroom vezetőjének meghívására Romvári Márton és Nagy Benjamin képzőművész kollégáimmal együtt részt veszek a lakásgaléria Múzeumok Éjszakájára szervezett FESTŐrandevú című beszélgetésén. Július 7-én pedig ugyanitt Nagy Benjaminnal közös kiállításom nyílik Közös nevező címmel.
– – – – –
Hogy néz ki egy kortárs magyar festő? Hogyan mozogj otthonosan egy kortárs magyar képzőművészeket bemutató lakásgalériában? Hogyan keletkeznek „fénygömbök” fenyőgyantából, alkoholból és pácporból? Hogyan hat a Photoshop a kortárs festészetre? – Ha kíváncsi vagy a válaszokra, töltsd a Múzeumok Éjszakáját nálunk!
Éjszaka az Andrássy úti Resident Art Showroomban: www.facebook.com/events/648271008663677