Cukorból szőtt férfi tanga, nyúl méretű hamburger, neonnal felmatricázott lányok, pusziszkodás Iggy-vel, pólószaggató crowd surfing, bodzás-bubis macifröccs, befülledt gumicsizmák – Sopronban megint fesztivál volt.
A VOLT pazar, ötnaposra nyújtott szülinapi zsúrjára 2012-ben kilencvenötezren ugrottak be, hogy koccintsanak egyet a huszadik évébe lépett fesztivál egészségére. Vagy kettőt. Mivel hírességek nélkül ma már nem menő bulit tartani, a meghívottak listájára Sonny Moore, Iggy, Balotelli, Katy B, Cartman és DJ Palotai is felkerültek, akik közül – pár visszamondástól eltekintve – szép számban meg is jelentek még utoljára a Lővér kempingben. Mi is felpattintottuk a fesztiválszemüveget, stílusosan kicsaptuk mellünkre a VIP passzt (mert úgy hallottuk, így kell), és körbenéztünk kicsit, miből is áll egy jubileumi party utolsó két napja.
A dubstep, ami gyomron vág
Ugyan csak péntek este érkeztünk a nemrég védetté nyilvánított harkai legelőre, a party-dubstep három Grammy-vel frissen megdobott királyának koncertjéről annyit hallhattunk a harmadik napja extázisban sikoltozó fiataloktól (’aaa, hallod, mekkorát vereteeett!!’), hogy elbizonytalanodtam, biztosan nem voltam-e ott. A mindössze huszonhárom éves amerikai Skrillex–től szerda éjjel bizony tinédzserek ezrei dobták el az agyukat – jó messzire. Arról, hogy ez az idegekre is bénítóan ható, nehézkesen dübörgő, gyomorrengető, vartyogó zenéjének, az indokolatlan hajviseletének, vagy a kíméletlenül látványos fény show-nak tudható-e be, nem szóltak az elfogult tizenévesek – ez a generáció mindenesetre a koronát már szerda éjjel kiosztotta. Az én Skrillex-idegen füleimnek azonban a felüdülést inkább a hazai palettát színesítő Brains, Akkezdet Phiai, valamint most először a Soerii & Poolek lehetetlen dal-szöveg kombói jelentettek. Remélem, ettől még embernek számítok.
Brainst a lábaknak!
Egy rövid nyári zápornak köszönhetjük, hogy a Sopronban pusztító hőség nem ültetett minket földre, a 94-ben Szentendrén megalakult szentendrei drum and bass csapat, a Brains (pár szám erejéig a Rewind bulikból és slam estekről is ismert Mc Zeek-kel kiegészülve) ugyanis nem kímélte közönségét, és őrületes iramot diktált eddigi egyik legnagyobb koncertjén. A pörgős elektronika, laza reggae, lendületes d’n’b és némi finom dub tökéletes egyvelege időnként némi hiphop-os, rock-os hangzással megbolondítva ellenállhatatlanul átmozgatta minden végtagunkat már kora este. A Positive People volt a hatásos hívó szó, de pimaszul felcsendült a Sensimilla is, míg az egykori Dalmát Pince-lakó banda a sort stílusosan a Blazing-gel zárta: a robbanó energia arcon vágott minket, póló szárazon nem maradt – alig várjuk a következőt!
Random séta
A Brains-en kapott lendületünkből jutott egy kicsi a Viva teraszon súlyosan egymásra hangolódó, az Instantból és A38-ról ismert Random Trip formációnak is: míg Busa Pisti, Wolfie és Saiid erőiket az elmés rímek terén egyesítették, az állandó tagok a Másfél basszgitárosával kiegészülve a dallam és ritmus egységét próbálták összekovácsolni, improvizatív zenebuddhizmus céljából. Feladatmegoldás: ötös!
Csakafény.hu
Az Ákos koncert előtt kígyózó sor a fehér bódé előtt – itt biztosan valami jót osztanak; és már be is álltunk. Az ismerős szódásszifon nagy boldogságot okoz minden fesztiválon: a feltörő habzó csoda még mindig verhetetlen: erekben ilyen gyorsan nem fut végig a felszabadultság italtól, ez garantált. Még nem próbáltad a fényt? A bodzással kezdd feltétlenül!
Az Ikon
Ákos koncertjét már jó előre bepromózták – nem mintha szükség lett volna rá. A nép veszi, mint a cukrot, főleg egy év kihagyás után. Bevallom, kilógtam a sorból, belőlem ugyanis az iránta való rajongás csírájában sem mutatkozott meg soha, így kétkedve néztem végig a számomra indokolatlanul nagyra duzzadó (20ezer fős!) tömegen: vajon megeszi-e az elfogult közönség teljesen megújult „szintirock” produkcióját is? (Ákosnak is lehettek félelmei – gondolom ez vihette rá, hogy egy nem túl előnyös fehér hipszter szemüveg mögé rejtőzzön.) És megette. Engem mindenesetre a basszusoktól remegő Indiántánc továbbra sem győzött meg – a minden apró részletében túlzottan megtervezett, effektekkel összemázolt előadás híján volt mindenfajta természetes lazaságnak. A Soundon és Szigeten újrajátszott koncertjeiről majd inkább csak olvasgatok…
Slow Down Chale
A népes Irie Maffia produkciója ugyan teljesen rendben volt, és mikor feltették a kérdést: ’what you rushing for?’, rendre el is gondolkodtam, hogy igaz-igaz… Mégis korainak éreztem éjfél környékén tánctól begyulladt izmaim laza lenyújtását kimért tempójú dalaikra (pedig délután 5kor milyen jó lett volna egy bemelegítő szörp kíséretében), így a nem sokkal pörgősebb Röyksopp felé vettük az irányt. A Skandináv elektro-pop hullámok azonban még annyi port sem kavartak, mint az egyhelyben, nézelődve álldogáló közönség, ráadásul az észbontónak egyáltalán nem nevezhető koncert vizuális elemeknek is teljesen híján volt: se díszlet, se háttérvetítés nem segítette elő a katarzis. Szomorú tanulság levonva: Youtube-on jobban üt a What Else is There.
Csirketörpekurvák
Miután Röyksoppék sikeresen lehervasztották a mosolyt az arcunkról, kiábrándultan érkeztünk a Soerii & Poolek koncertre egy jóféle polgárpukkasztásra – mert a Tanga mellett ki más is hozhatná el a megváltást, mint maga Elton John? Biztonságiakkal pimaszkodó Csirke, pink színű guminyulakat hajigáló megtermett vagina, übercool Ken-parókák, vetkőző prosti, ezüst rövidnaciba burkolt szőrös habtestek – és a törpe még ott sem volt, a kisbuszban ugyanis már nem maradt számára hely… A világ legmenőbb zenekara újra sok parasztot kényszerített térdre: a beígért ’szupibuli’ nem maradt el – hangosan imádjuk a Soerii & Poolek-et, &@*%ˇ” meg!
A drog, amit Pest adott
Talán Akkezdet Phiai–val egy időben zajló Kiscsillag vonhatta el a közönség egy részét szombaton, mindenesetre a Saiid-Újonc párost hallgatva sajnáltam, hogy a koncert nem jutott el még többekhez. Az, hogy körültekintő, éleslátó szövegeikben halomban köszönnek vissza olyan nevek, mint Benedek Elek, Vasarely, Sziddhárta vagy Móricz, már épp elég indok lenne arra, hogy az ’I want to make you sweat’ & Co. helyett ezzel tömítsék el a tizenévesek fejét a kereskedelmi rádiók. Számaik hangulata ráadásul folyton megújuló, hol bólogatós-kézlengetős, hol csendes-elmerengős – zongoraszóval kísérve szövegeik épp úgy ütnek, mint basszussal és hip-hop alapokkal megtámogatva. Megérdemelnék, hogy a valóság háttérzenéje legyenek – Süveg Márk és Závada Péter rímei mossanak ki lelket, testet és elmét!
Ó, Iggy!
65 ide vagy oda, Iggy még mindig vitathatatlan show man – kétségtelenül sokan lennénk büszkék egy olyan nagypapára, akinek a színpadra felengedett fiatal lányok még ilyen korában is arcra puszit osztogatnak, nemde? Iggy-ben a 70-es évek óta változatlanul dobog a punk rock szív, a Volton bizonyított – és bár mozgásán már néha kiütközik a kor, elpusztíthatatlan energiája még a The Stooges többi tagján is fiatalít jó pár évet! Megmosolyogtató, szerethető, irigylésre méltó. Ja, és nehogy azt higgyétek, hogy volt rajta póló.
Akikért érdemes
Borzalmas erővel robbant a színpadon a Subscribe: gyomorszaggató hörgés, hatalmas megőrülés, színpadra felugrálás, durva pogo, eszetlen crowd surfing – és a következő pillanatban lecsendesült földre ülés, higgadt figyelem… Van bármi, amit a banda ne érne el a közönségnél? Mindamellett, hogy vér profik (hibátlan előadás tökéletesen irányított dinamikával, zseniális ütemben zajló hergelés-csillapítás), végig megmarad az a legritkább esetekben átélt jóleső érzésünk, hogy nincs igazán határ a színpadon és színpad előtt állók között: a srácok megint inkább velünk zúztak, mint előttünk, mi pedig hálásan megyünk a következő koncertjükre is!
Egyszer minden jó…
Véget ért. Hamar. Kövezzenek meg a Sonny Moore rajongók, én örök szerelmet idén a Volton a Subscribe-nak fogadtam, a Brains továbbra is a hab marad a kávémon minden reggel, a Saiid-Závada páros függőségemet fokozta, rosszkedvre Soerii & Poolek kelyhét húzom meg legközelebb is – Röyksopp-ért viszont nem szállok vonatra többé, és Ákost sem nézek már idén a Szigeten. Iggy-t puszilom!
Szilvia Ligeti
