A Nagyvásárcsarnok tőszomszédságában működik egy kreatív „játszótér”. Itt állomásozik a Medence Csoport, egy nem mindennapi dizájnerekből álló társulás, amelynek tagjai mindenre ráteszik a mancsukat, ami kicsit is olyan anyagra emlékeztet, amiből lehet valami. Egyiküket, Nagy Gergelyt sikerült elcsípni egy gyors interjúra.
Valóján mit is takar a Medence Csoport elnevezés?
Dizájnerek kis közösségét, amelynek tagjai 2000 óta dolgoznak együtt. Vannak itt ökodizájnerek és művészek is. Egy baráti társaságból indult ki: úgy gondoltuk, hogy kezdjünk üzleti alapon valamit azzal, amire képesek vagyunk. Jelen pillanatban négyen vagyunk a közösségben: Gross András építész, Terebessy Tóbiás és Buckkó Bence ökodizájnerek és én, aki a vizuális kommunikáció és a dizájn kapcsolatával foglalkozom.
És miért lett a csoport neve „medence”?
Azért, mert egy olyan szimbólum, amely nagyon jól jellemez bennünket: adott egy forma, amelyet mi töltünk meg tartalommal. Mindannyian ugyanazt csináljuk: talált anyagok funkcióját és alakját keressük meg. Dolgozunk vászonnal, fával, bambusszal, és néha fémmel is.
Hogyan kezdődött az egész?
Egy workshoppal, amelyet a Szigeten a Moholy Nagy Művészeti Egyetem hallgatóinak szerveztünk. Árnyékoló eszközöket terveztünk újrahasznosított ponyvákból. Azóta foglalkozunk installációkkal, és minden évben tartunk a fesztiválon workshopot is. Ha jártál az utóbbi években a Szigeten, akkor láthattad a munkáinkat: a Labirintus Cinetrip Arenát szalmabálákból, a Meduzát fémkeretekből építettük. Az Octopus egy újabb Sziget-projekt, amelyben évekig dolgozunk: itt egész kis falut építettünk bambuszsátrakból, ahol a művészeti, ipari dizájnnal kapcsolatos, klasszikus zenei és irodalmi programok kapnak helyet. Néhány éve van ez a stúdiónk is, ahol például havonta egyszer vagy kétszer tartunk táska-készítő workshopot is.
A munkáitok a ti szavatokkal az „upcycling”-en alapul. Mi a különbség az upcycling és az újrahasznosítás között?
Az upcycling során hulladékból vagy haszontalan tárgyakból készítünk olyanokat, amelyek egy jobb minőséget, egy magasabb színvonalat képviselnek. Például a székek, amelyeken ülünk, raklapokból készültek. Ebben az esetben a tömegcikk, amelyeket az ipar csomagoláshoz használ, átváltozott egy egyedi használati tárgy alkotóelemévé. De itt most nem csupán a tárgyakról van szó, amelyeket készítünk – sokkal fontosabb a szemlélet, a gondolkodás, amellyel a leghaszontalanabb tárgyban is meglátjuk a potenciált. És az is fontos, hogy mi „demokratizáljuk” a kreativitást. Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy saját környezetének dizájnere legyen. Ezzel persze együtt jár, hogy azokkal a tárgyakkal, amelyeket saját magunk készítettünk, a saját kezünkkel, teljesen más kapcsolatunk lesz.
Van tipikus résztvevője ezeknek a workshopoknak?
Kezdetben a Sziget közönségéből álltak: tizenévesekből, akik nagyon élénken reagáltak az anyagok sokszínűségére. Később a közönségünk összetétele fokozatosan változott, jelen pillanatban vannak köztük például kisgyermekes családok és nyugdíjasok is. Mivel most a Nagyvásárcsarnok mellett vagyunk (ahogy a Sziget idején is mindig a főútvonal mellett voltunk), időről időre bekukkantanak külföldiek, akik nagyon nyitottak és inspirálóak tudnak lenni.
És mi lesz idén nyáron?
Mivel a gazdasági válság a Szigetet sem kíméli, a kulturális kiadásokat kénytelenek voltak megnyirbálni, így aztán a művészeti programokat egyetlen nagy helyszínre sűrítették össze. Itt fogjuk tartani a workshopunkat, amelynek keretében az előző évek bambuszsátrainak anyagából építünk majd egy nagy sárkányt. Emellett természetesen lesz táskavarró workshop, tervezünk stencilműhelyt, és a Bélaműhely muzsikusaival együtt lesz egy programunk, amelyben a Tóbiás által tervezett, különleges hangszereken fognak játszani barátaink. És persze ott leszünk a HelloWood fesztiválon, ahol Tóbiás és Bence is csoportvezetőként részt vesz a fa-alkotások tervezésében.
Hová tartotok?
Szeretnénk kiterjeszteni a tevékenységünket a határainkon túlra. Jelen pillanatban is áruljuk Bécsben és Olaszországban a táskáinkat, de hamarosan Hong Kongban is feltűnnek majd. Emellett fontos feladat, hogy tudatosítsuk a tevékenységünket a cégekben – nagyon reméljük, hogy eljön az az idő, amikor teljesen természetes lesz, hogy a vállalatok odaadják fiatal alkotóknak a haszontalanná vált ponyváikat. Ez nem csupán egy divatirányzat, hanem valódi lehetőség…
További információkat a csoport tevékenységéről itt találsz.
