Popovits Dávid, a Doblo Borbár tulajdonosa világlátott ember. Amerikában járt középiskolába, több évig élt Izraelben és Angliában is, tanulmányait Svédországban fejezte be. Amikor 15 évnyi külföldi lét után hazaköltözött, nagyot álmodott, aminek a Doblo lett a vége.
Reggel 9-kor találkoztam Dáviddal. A Doblo hivatalosan zárva, még az előző éjszakát piheni ki. A téglafalakat vidám festmények és persze stílusosan elhelyezett borosüvegek díszítik, a faszékek különösképpen jól illenek a lefúrt, mintás huzatú bárszékekhez. Igazi 20. századi budapesti eklektika, ahogy Dávid jellemzi a helyet. Az egyik indamintás magasított kanapén foglalunk helyet, mely a hely legújabb és igencsak kényelmes szerzeménye.
Könnyű dolgom volt Dáviddal, szinte kérdéseket sem kellett feltennem, beleéléssel és lelkesen mesélte a saját és a Doblo történetét, mely mint kiderült, lényegében ugyanaz.
Honnan jött az ötlet, hogy borbárt nyiss Budapesten?
Az egyik barátom mondta, hogy a Gozsdu-udvart fel fogják újítani, és jó befektetés lenne itt csinálni valamit. Ő egy étkezdét nyitott, hogy aztán haszonnal túladhasson rajta. Amikor üzlethelyiség után nézelődött, rábukkant a Dob utca és a Holló utca sarkán egy kiadó helyre, ami neki túl nagy volt, de úgy gondolta, nekem jó lehet. Amint megláttam, bele is szerettem.
Mindez 2006-2007 tájékán történt, amikor a zsidónegyed még teljesen másképp nézett ki.
Nem volt itt semmi, még közvilágítás sem. A Gozsdu-udvart egyébként nagyon kedveltem, Budán születtem, de gyerekkoromban gyakran jártunk ide a barátaimmal biciklizni. A Doblo helyén valamikor Lázár és Lázár néven egy kávézó működött. Amikor megvettem a helyet, szemben még egy MÉH telep volt, aminek a tulajdonos mondta, hogy régebben egy háztartási bolt volt itt, ahol a rosszabb időszakokban pornófilmeket árultak a pult alól. Közvetlenül az én megjelenésem előtt 15 évig nem volt itt semmi.
Hogyan kezdtél neki a munkálatoknak?
Teljesen egyedül kezdtem el a felújítást, csak menet közben jöttem rá, hogy ehhez egyedül kevés vagyok. Az eredeti ötlet az volt, hogy megveszem olcsón a helyet, és haszonnal továbbadok rajta. Pontosan akkor robbant ki a világgazdasági válság 2008-ban, amikor befejeztük a munkát. Az ingatlanpiac megroppant, én pedig itt álltam a Doblóban úgy, hogy egyetlen polc sem volt még benne. Majdnem egy évig állt üresen a hely.
Mi történt veled ekkor?
Borkereskedést akartam nyitni, ezért elkezdtem olyan borászokat keresni, akiknek még nem volt erős a fővárosi jelenlétük, hogy nálam adhassák el a boraikat. Sajnos, nem találtam partnereket, de az egyik vezető borászat felajánlott nekem egy kereskedelmi vezetői pozíciót. Hiába mondtam, hogy nem értek a borokhoz, és kereskedelmi végzettségem sincs, azt mondták, megtanítanak mindenre. Egy évig voltam náluk, utána pedig már csak a Doblóra koncentráltam.
Mi volt mindeközben a Doblóval?
Borkereskedésként működött, egy alkalmazottal. Négyig dolgoztam a borászatnál, utána jöttem a Doblóba, leváltani az alkalmazottamat.
Hogyan vált a borkereskedelemből borbár?
Régebben még kellett a ház beleegyezése a vendéglátóhelyek nyitásához. A lakosok a borkereskedésbe is alig mentek bele, hogy lehetett volna itt borbár? Aztán szerencsére megváltozott ez a törvény, és 2009-ben megnyithattam a borbárom. Az emberek elkezdtek megismerni minket, nőtt a forgalom, újabb pultosokat kellett alkalmaznom. A nyarak mindig gyengék voltak, ekkor kezdett divatba jönni a teraszkultúra, nekünk pedig nincs teraszunk. Borzalmas küzdelem volt az elején, kezdtünk elmaradni a felvett hitel törlesztőrészeivel, még bőrdzsekis emberek is jöttek a banktól, hogy követeljék a pénzüket.
Hogy tudtál ekkor is erős maradni?
A borászatnál eltöltött idő megtanított rá, hogyha annyi energiát fektetek valamibe, mint akkor tettem, a sikertelenség esélye egész egyszerűen ki van zárva. Ha valamit lelkesedéssel és kitartással csinálsz, nem sajnálod az energiát, lehetetlen, hogy egy idő után ne működjön.
Honnan jött a név?
Amikor kibéreltem a helyet, még a saját nevem alatt futott a dolog, nem akartam céges formát ölteni. Aztán úgy alakult, hogy kereskedésként nyitjuk ki és céggé válunk. Úgy gondoltam, felkészülten megyek a cégbírósághoz, hogy elintézzem a papírmunkát. Az első kérdésük az volt, mi lesz a cég neve. Erre eddig nem is gondoltam! Mivel a Dob és a Holló utca sarkán vagyunk, ebből a két utcanévből tettem össze a nevünket, az embléma pedig szintén az utcanévre utalva lett a holló. Mivel a végzettségem szerint fotós és designer vagyok, az emblémát is én terveztem, spontán, gyorsan.
Úgy fogtál bele a borkereskedésbe, hogy előtte nem volt borász végzettséged. Most hogy állsz az itallal?
30 éves koromig nem is ittam bort, inkább koktél mixer voltam. Ha akarom, ha nem, sokat kell innom a szakmám miatt. Folyamatosan járunk borászokhoz kóstolni, ugyanis minden évben más a szőlőtermés és más lesz a borok íze is. Hétfőként van a pultos meetingünk, amikor 2-3 borászat új borait is megkóstoljuk, hogy képbe legyünk az újdonságokkal.
Mi a koncepció a borlap összeállításánál?
Alapvetően az igazán érdekes és kiemelkedő tételeket vásároljuk meg, azokat, amik valamilyen újdonságot, érdekességet rejtenek. Körülbelül 30-35 helyről vesszük a borokat, kisebb borászoktól és nagykereskedésektől is. Van egy nagy borlapunk, amiről egy egész üveg bort lehet kérni, és van egy aktuális, kéthetente frissülő ajánlatunk is, ami körülbelül 10 fehér- és 10 vörösbort, 2 rosét, proseccot és pezsgőt tartalmaz. Sokszor itt szerepelnek olyan borok is, amik a nagy lapon nincsenek rajta.
Régebben egy pultosod volt, most már egész csapatod van. Nehéz jó pultost találni?
Érdekes a helyzet, mert az elmúlt években külföldre mentek azok, akik jók voltak, de most az figyelhető meg, hogy kezdenek visszatérni. Alapvető, hogy a jó alkalmazottat meg kell fizetni, mert ha nem jó a bérük, nem fogják élvezettel végezni a munkájukat.Ezenkívül fontos a szakmai fejlődés lehetősége, és az is, hogy büszke lehessen a munkahelyére. Nem utolsósorban a munkahelyen a barátságos, családias légkör megteremtése is roppant fontos.
Most, hogy egyre gyarapodik a Doblo, neked is több a munkád, vagy az alkalmazottaid tehermentesíteni tudnak?
Az operatív dolgokkal már kevésbé foglalkozom, inkább a marketing és a rendezvények kötnek le. Reggel elviszem a gyerekeimet a bölcsibe és az iskolába, ezután már itt vagyok 8 órától egészen 5-ig. Régebben többet voltam bent, mostanra ez redukálódott. A legnagyobb hiba az, hogy amikor elkezd nőni egy cég, a tulajdonos mindent kontrollálni akar, pedig már nem tud. Amire nem tud azonnali választ adni, az a terület vagy stagnálni fog, vagy romlani. Fontos, hogy hagyjuk fejlődni azokat a beosztottakat, akikben van potenciál, és mindenkit hagyjuk, hogy jó lehessen abban, amit csinál.
Valamit Te is nagyon jól csinálsz, hiszen a Dobló egyre népszerűbb. Szerinted mi ennek az oka?
Számomra a vendégélmény a fontos. Ahhoz, hogy minden tökéletes legyen minőségi étel és ital, családias kiszolgálás, izgalmas, kényelmes berendezés és jó zene kell. Mindig fejlesztünk, változtatunk valamit. Mostanában minden nap van élőzenénk, bár a téli időszakban annyian jönnek hozzánk a hétvégén, hogy pénteken és szombaton inkább a vendégeknek adjuk a színpadot.
Mit tervezel a jövőre nézve?
Nagy dolgot találtam ki, amit egyelőre szeretnék titokban tartani. Annyit elárulhatok róla, hogy egy késő éjszakai bárt álmodtam meg, a Doblo alatti pincehelyiségbe, egy nagyon izgalmas tematikával.
Dávid titkosan megsúgott még nekem egy-két részletet a jelenleg csak tervrajzokon létező helyről, melyről annyit elárulhatunk, hogy valóban nagyon exkluzív hely lesz, és már alig várjuk, hogy kipróbálhassuk. Egy rossz hírt azonban közölnünk kellett Dáviddal: nagyon nehéz dolga lesz, ha az új bárjával túl akarja szárnyalni a Doblót!
Még szerencse, hogy Dávid nem hisz a lehetetlenekben!