Biztosan mindenki hallott már a karácsony pogány gyökereiről (gondolunk itt például a római Mithrász kultusz és a keresztény ünnep közötti összefüggésekre) meg hasonló, az ünnepet mindenféle eredetiségétől megfosztó dolgokról. Decemberben rendre tele szokott lenni az internet az ilyesmi tényfeltáró cikkekel, mi most inkább nem is ejtenénk róluk több szót. Szerencsére a karácsony ünnepe mögött így is épp elég meglepő dolgot találni a szeretet fényének árnyékában, az alábbi válogatásunkban ezek közül az érdekességek közül mutatunk be néhányat!
Nem is olyan pogány ünnep a karácsony, mint ahogy gondolnánk
Jobb, ha már az elején megdöntünk egy igen népszerű és sokak által hangoztatott tévhitet, miszerint a Kisjézus születésének december 25-i dátuma nem csak, hogy teljesen téves, de még ráadásul lopás is a pogányoktól. Akik december 25-e ünnepi minőségű kisajátítása mellett érvel, az általában a Saturnalia nevű ókori római ünnepet vagy a kisebb, szintén december 25-én ünnepelt Sol Invictus kultuszát hozza fel a karácsony tolvaj mivoltának bizonyítására.
Csakhogy a Saturnaliat nem december 25-én ünnepelték, hanem amolyan téli Sziget-fesztiválként egy héten keresztül folyt a dajdajozás, december 17 és 23 között. A Sol Invictus (Győzedelmes Nap) ünnepét pedig jó hét évtizeddel azután hozta létre Aurelianus római császár, hogy Hippolütosz egyházi író (és egyben a történelem első ellen-pápája) 204-ben kiszámolta Jézus Krisztus születésének pontos napját. Hippolütosz Jézus halálának dátumát (március 25) vette alapul: a Talmud szerint ugyanis az igaz emberek mind fogantatásuk napján halnak meg. Ha pedig Jézus március 25-én halt meg, akkor március 25-én is kellett megfogannia. Ehhez hozzászámolva kilenc hónapot Hippolütosz meg is kapta december 25-ét, mint Jézus valódi születésnapját. Azóta is december 25 a karácsony hivatalos napja. A Sol Invictus ünnepét pedig Aurelianus talán pontosan az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő kereszténység megfékezésére hozta létre.
Karácsonyi kaki
Evezzünk most egy kicsit távolabbra a vallástudomány partjaitól, és nézzük meg, mi a South Park Kulabácsijának történelmi alapja! Ősi katalán szokás az úgy nevezett Caga tió, amely, mint minden jó dolog, egy hatalmas ünnepi lakomával veszi kezdetét a szeplőtelen fogantatás estéjén, december 8-án. A Caga tió főszereplője egy 30 centi hosszú üreges farönk, amely megtöltéséhez a lakoma utáni estéken mindenki hozzájárul egy kis büdös csomaggal. Karácsony napján aztán a félig a kandallóba helyezett farönköt az összegyűlt család elkezdi botokkal ütögetni, és miközben karácsonyi dalokat énekelgetnek, a farönk kihullatja tartalmát: csokikat, cukorkákat és kisebb ajándékokat – ünnepi kaki helyett. (A nagyobb ajándékokat a katalánoknál a Napkeleti bölcsek hozzák).
Mikulás = Odin?
Szent Miklós létező személy volt, a szegény gyermekek segítője, és habár még csak nem is hasonlított a Coca Cola által közismertté tett joviális, kövérkés, szakállas, piros-fehér öltözékű rénszarvas szelídítőhöz, azért odáig mi sem mennénk, hogy a skandináv háborús-költészeti istenség, Odin keresztény megfelelőjének gondoljuk. Erről szó sincs, csupán csak Thor apja is szerette az alvó gyerekek lábbelijét minden finomsággal megtömni, ahogyan azt a valódi Szent Miklós tette és napjaink Coca Cola Mikulása is teszi. A szőke kis skandináv gyerekeknek először tele kellett pakolniuk csizmájukat répával és szénával, hogy becsalogassák a házba Odin mondabeli lovát, Szleipnirt. A ló által tisztára nyalt és frissen megüresedett csizmákat aztán Odin mindenféle édességekkel töltötte meg, hálája jeléül.
Keresztény favágók
Bár különböző örökzöldeket mindenféle népek előszeretettel használtak fel otthonuk díszítésére a nagy hidegek idején, ezzel tisztelegve a természet előtt, a karácsonyfa állítás egy igazán keresztény hagyomány. Bár egy legenda szerint a történelem első karácsonyfáját Luther Márton állította gyermeke számára, valójában a fák és a kereszténység története már a hetedik században összefonódott: ekkor esett meg ugyanis, hogy Szent Bonifác Geismar mellett kivágott egy Thornak szentelt tölgyet, így adva a helyi falusiak tudtára, hogy a hamis, nem létező isteneket imádnak. A tölgyből később kápolnát építettek Szent Péter tiszteletére. A tizenötödik századra már általános szokássá vált a németeknél a fenyőfák kivágása, otthonukba való behordása, aztán pedig édességekkel és gyümölcsökkel való feldíszítése. Luther „csak” az első égő gyertyát aggatta fel a fenyőre.
Csókcsapda
Bár a fagyöngy-akasztás hagyománya valahogy a kétezres évek beköszöntével elmúlt, és a karácsonyi szitkom epizódok világán kívül nem is jelenik már meg, azért érdemes tisztában lenni a ravaszdi díszítés történetével, amely alatt annyi kínos csók elcsattanhatott már az évszázadok során. Az élősködő fagyöngy már a római mitológiában fontos szerepet töltött be, Aieniasz híres aranyága például egy fagyöngy volt, ősi skandináv hagyomány szerint pedig ha két ellenség az erdőben egy fagyöngy alatt találkozik össze, aznapra békét kell kötniük, a kelták pedig különböző mérgek ellenszereként használták – valószínűleg igen sikertelenül, hiszen a fagyöngy maga is mérgező. Később az angolok kezdték el lakásukban is kiakasztani a fagyöngyöt, mivel úgy gondolták, hogy azzal megvédhetik otthonukat a tűzvésztől és a villámcsapástól. Hogy a védelmező fagyöngyből hogyan lett csókcsapda, az máig talány, de már a 16. században lejegyezték, mint népszerű szokást.
