Tegnap éjjel egy közel három évtizedes átok tört meg: a Saul fiával Magyarország újra Oscar-t nyert!
Az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban játszódó történelmi dráma tavaly májusban, a Cannes-i filmfesztiválon elért zajos sikerével tört be a köztudatba, mi pedig a szerkesztőségben már akkor Oscar-t vizionáltunk Nemes Jeles Lászlóék filmjének. A Saul fia egy könyörtelen, elidegenítő, az ember elembertelenedését rémesen nagy pontossággal és sosem látott módon bemutató mozi: nyoma sincs benne a Schindler listája lélekemelő pátoszának, nincsenek benne hősies jellemek, sem megdicsőülés, se a képernyőn látott borzalmakat valamennyire egyensúlyozó, könnyedebb pillanatok. Pontosan emiatt kapta meg az arany szobrot – azt a szobrot, amit magyar film eleddig egyetlen egyszer, az 1981-es Mephisto esetében vitt el. Egy olyan témában tudott újat mutatni, amiben mindenki azt gondolta, hogy az lehetetlenség, egy új filmes esztétikát megteremtve ezzel.
A Saul fia Oscar-díjat nyert, és ezzel nem csak Röhrig Géza arcélére figyelt fel a világ, de a magyar filmre is, úgy en bloc. Reméljük ezután ugyanolyan mennyiségben fog hazánk Oscar-jelölt mozikat termelni, mint a Mephisto győzelme után.
