Január 17-ig tekinthető meg Andrea Giuliano Talk című kiállítása. Az amatőr fotós rendkívüli képeiből néhányat nálunk is megnézhettek, a művész úr kommentálásával.
Facebook-esemény ITT, Andrea Giuliano képeiből pedig ITT láthatsz még többet!
Bár a szervezők úgy tervezték, hogy a művész fotói január 11-ig lesznek megtekinthetőek, most mégis január 17-ig lesz esélyünk arra, hogy találkozzunk a kiállítással, melyet Giuliano így jellemzett:
“A kiállítás a kimondatlan szavak súlyára, az érzelmek terhére, az őrjítő csendre és a suttogások élességére koncentrál.”
Spring And By Summer Fall
Jézust általában elölnézetből ábrázolják, aki a segítő kezét nyújtja, vagy szenvedő alakként, aki az emberek bűneiért hal meg az isteni küldetés tudatában. Végül, de nem utolsó sorban gyakran látunk szőke, kékszemű Krisztus-ábrázolást is. Az én Krisztus-képem nem a nézőre tekint le. Lehet, hogy egy másik ember életét menti meg, nem a nézőét, de az is lehet, hogy elnyeli őt a sötét erő, vagy talán a bűn terhétől menekül. A kép egy szoborról készült egy temetőben. Esni készült, szinte fehér volt az ég. Megvártam, míg a lehető legtisztább lett, aztán mikor kész lett a fotó, megfordítottam a színeket.
Second Chapter
Ez a kép ugyanebben a temetőben készült Rómában. Egy kisgyerek porcelán sírköve, a fotó pedig ennek egy részlete. Mikor megláttam, nagyon mélyet ütött, de közben tetszett is, ezért döntöttem úgy, hogy lefotózom. Azért adtam a Second Chapter (Második felvonás) címet, mert neki sajnos ez lett a következő fordulat az életében – a halála. Nem teszem fel magamban a kérdést, hogy mi van a földi élet után, nem mondom, hogy nem létezik, azt se, hogy igen. Ezért a cím. Ez a kisgyerek elérkezett életének egy új fejezetéhez, de nem tudhatjuk mi az.
Love
Ez Rudnay Gyula szobra a Margitszigeten. Azért Love a kép címe mert ez a szobor sír, szenved. Pont a fotó készültének napján lett vége egy komoly kapcsolatomnak. Láttam ezt a szobrot és azt gondoltam, hogy ő is úgy érzi magát, mint én. Nem ismerem túl jól a műveit és nem is pontosan az én stílusom, de a munkásságát mindenképpen érdekesnek tartom. De ez a fotó nem egy tisztelettétel.
Are the songs my disease? – Péterfy Borival
A cím egy dal címe, ami nem Boriéké, hanem egy angol punk együttes, a Queen Adreena szerzeménye. Nagyon jó volt ez a koncert, de nagyon nehéz volt egy igazi koncertportrét csinálni, mert Bori folyamatosan mozog és ugrál. Nagyon bejött, főleg ez a póz, amit a képen is láthatunk. Annyira erős benne az energia és annyira át lehet érezni… Olyan mintha Boriba beköltözött volna a zene vírusa. Pont mint a dal címe… Úgy éreztem jó lenne összekapcsolom a kettőt. Az előbb említett együttes énekesnőnek és Borinak nagyon különböző stílusa van, de mindkettőjüknél ugyanúgy nagyon erős, nagyon odaadják magukat a zenének.
Mountain Language
Ezt a képet 2008-ban csináltam egy parókaboltban, ahol a kirakatban a bábuk fején nem volt semmi. Ezt nagyon érdekesnek találtam, továbbá szépek ez az arcok, kicsit földönkívüli lények. Tetszett a piros száj, a teljesen fekete szemek, és hogy nem nagyon lehetett látni tisztán a sötéttől. Mintha egy kis csoport lennének, aki egy olyan nyelven beszélnek, amit más nem ismer. A Mountain Language mellesleg Harold Pinter egy nagyon jó darabja.
Andrea Guliano: Talk
Megtekinthető: Január 17-ig
Massolit Books & Café
1072 Budapest, Nagy Diófa utca 30.
Nyitvatartás: H-Sz: 11:00-20:00