Az Operaház mögött egy relatíve csendes, szűk kis utcába befészkelve magát találjuk a MOST Kortárs Bisztró névre hallgató egységet, amely 2009-es indulása óta a főváros kozmopolita kulináris színpadának egyik meghatározó alakjává nőtte ki magát. A melegebb éghajlat érkeztével a bár-étterem hibrid sebességet váltott és nyári fokozatba kapcsolt, ami természetesen a MOST mögött megbújó foghíjtelek nyári terasszá való alakítását jelenti. Úgy döntöttünk, ideje megnézni a nyári köntösbe öltözött éttermet, és ha már ott jártunk, szemrevételeztük a nemzetközi menüjüket is!
Egy meleg áprilisi napot választottunk az étterem tesztelésére: ebédidőben érkeztünk, gyomrunk idegen ízekért bizsergett, torkunk pedig a szomjoltó fröccs nyugtató pezsgését vágyta. A MOST Bisztróban uralkodó kellemes félhomályon áttörve igyekeztünk a hatalmas, napsütötte nyáriterasz felé, aféle fényes villanykörte irányába csapdosó éjszakai rovarok módjára. Meghúztuk magunkat az udvar egy árnyas szegletében, vállunkkal a szomszédos ház hideg téglafalát simogatva, az előttünk elterülő fehérkavicsos, paraszolos teraszra tekintve, amelyből csak úgy áradt a felhőtlen mediterrán atmoszféra, amely alaphangulathoz hozzáadódott a körülöttünk ülő beszédes vendégek örömteli csevegésének moraja.
Mielőtt akár csak kinyithattuk volna a menüt, a pincér megkérdezte, hogy mit innánk, mire rögtön rávágtuk, hogy legszívesebben egy rozé nagyfröccsöt, és néhány szempillantás után vissza is tért, immár két pohár pezsgő, gyümölcsös és lágy rozéfröccs társaságában (a bor a Takler pincészetből való).
Előételnek toszkán paradicsomkrém levest és a hideg magozott meggylevest kértünk. Az előbbi pesztós ízesítésű kenyérfalatkákkal érkezett, melyek apró szigetekként lebegtek a forró, lávaszínű levesben, egy maréknyi ropogós frissességgel megbolondítva a simogatóan lágy olasz tálat, míg utóbbi egy könnyed, minimálisan édes, hűsítő eszköznek bizonyult a hőháztartásunkkal folytatott harcban.
Aminthogy kivégeztük a két leveses csészét, már asztalunkra is került a két következő áldozat: Rotisserie-ben sült marharostélyos rib eye, francia rakott krumplival, valamint pesztóval megkent lazac steak, salátával körítve (grillezett zöldségek helyett). A marha kemény kérge alatt nedvdús belső bújt meg, ami a zöldborsmártással és a krumplis körettel párosítva egy erőteljes, ízig-vérig francia kulináris élményben csúcsosodott ki, a Montmartre kerület varázslatos hangulatát megidézve. A lazac szintúgy kiválóan lett elkészítve, büszkén trónolt az egyszerre ropogós és friss salátaágyon, egy rizspiramis társaságában. A pesztó meg egyszerűen mindenhez kiváló kiegészítő, a lazacon is kifogástalanul szuperált. Lágy, egészséges és omlós – ez a fogás minden vegetáriánus nedves álma!
Egy lélegzetvételnyi szünet után a pincér visszatért következő és egyben utolsó rendelésünkkel, két téglalap alakú tányérral, rajtuk pedig két festői desszerttel: az egyik tányérról egy sajttorta kacsintott vissza ránk, míg a másikról egy gluténmentes, dióval megszórt brownie, mindkettő erdeigyümölcs-raguval szervírozva. Egyszerű, krémes és kellemes – a bűn soha nem volt még ilyen édes!
Akár reggelizni támad kedved, akár egy háromfogásos ebédet szeretnél letudni még mielőtt hiányolni kezdenének a munkahelyeden, vagy itt regenerálnál egy vasárnapi brunch segítségével az előző esti dzsembori után, esetleg csak meginnál pár pohár finom magyar bort, a MOST Bisztró kitűnő választás!
