Ha már válság, akkor itt egy fura nevű, mégis olcsó, ízletes népi étel. Nem mondjuk, hogy könnyű lesz megcsinálni, de annál nagyobb lehet a sikerélmény…
A magyar népi konyha egyik legrégibb étele ez az egészséges (!) édesség, amelynek titka a türelemben keresendő: több óra meló, de ha sikerül, akkor garantált a siker.
Ez a süti sem lesz a mohók étele, de a tej- vagy tojásérzékenyeknek, cukorbetegeknek nagyszerű alternatíva – ráadásul tele van ásványi anyagokkal és nem is terheli meg a pénztárcát.
A dolog csíráztatott magvakkal kezdődik, szóval ha csíramálé-művész akarsz lenni, ne dönts hirtelen mellette. Vegyél biobúzát és bioárpát, nedvesen tartva egy-két napig éppen a csírázás pillanatában kezdődik a banzáj. Innen kétfelé indul a történet: vasban ezt a masszát kiszárítják, megőrlik, tiszta vízzel keverik, és az így nyert masszából készítik el –némi kukoricaliszt hozzáadásával, cukor nélkül! – az édességet. Máshol – például a Dunakanyarban – a nedves keveréket megdarálják, a tört trutymót áztatják, és a keletkezett, tejszerű folyadékot keverik össze rozs- vagy búzaliszttel, és így készül kemencében a lepény. Mindenesetre érdemes a vasi módival kezdeni, hiszen az kevésbé macerás – és kevesebb koszos edénnyel is jár…
Alapanyagnak tehát vegyél 20-20 dkg magot, ezeket keverve terítsd mondjuk egy tepsi aljába, önts rá forralt, majd lehűtött vizet, és ha szerencséd van, másnap este jöhet a szárítás, aztán harmadnap maga a kotyvasztás. A daráláshoz mindenképpen száraz magvakat használj, amelyeket egy turmixképben lisztté aprítasz. Ezt keverd el annyi vízzel, amennyit felvesz, és aztán jöhet a sütés. Vékonyan terítsd kivajazott, kilisztezett sütő aljába. Ha van egy kis lekvárod otthon, a tetejére tehetsz belőle, de ne feledd: minél több a lekvár, annál laposabb lesz a Nagy Mű…
150 fokos sütőben másfél óra kell hozzá, ráadásul csak langyosra hűlve lehet fogyasztani, mert a közepe egyébként folyós lenne.
Tetszett a cikk? Csekkold ezeket is!
Egyél zsírt! – dödölle
Egyél zsírt! – dübbencs
Egyél zsírt! – gulyás