Hányszor lehet büntetlenül elénekelni egy refrént? – énekelte egykor a L’art pourL’art Társulat. Most inkább azt dúdolnám: Hányszor lehet büntetlenül egy rossz színészről azt elhitetni, hogy jó színész?
Ezzel mindjárt tinilányok hadát veszítettük el olvasóink közül, de talán nem megyek messze, ha kijelentem: a Robert Pattinson nevével fémjelzett Twilight Saga és a Bel Ami – A szépfiú célközönsége nem ugyanaz. Pattinson egyértelműen a Twilight „terméke”, tini fantasykbe még jó, végül is a most dívó ideálok közé bőven beillik, sőt, mintha kissé kevesebb metroszexuális jegyet mutatna a többieknél – no de ennyiben ki is fújt a dolog. Pattinson kora szerint férfivá érett, így aztán elkezdte kapni a férfiszerepeket is.
Ezek között sorban a második a Bel Ami, amelyet Guy de Maupassant A szépfiú című – saját korában elképesztően sikeres – regényéből írt Rachel Bennette. A szerző eddig jórészt tévésorozatokat jegyzett, amelyeket a BBC adott/ad, ez a második nagyfilmje. A rendezést egy összeforrott páros, Declan Donnellan és Nick Ormerod kapta, akik a Big Fish-sel tették le kézjegyüket, és gyakorlatilag csak együtt dolgoznak. A zene ebben a filmben szinte dramaturgiai jelentőséggel bír, így aztán nem csoda, hogy egy régi motorost, Rachel Portmant kértek fel a feladatra, aki az 1890-es évek stíljében nagyszerűen lavíroz. Hasonló dallamokkal kísérletezett már a Ház a tónál esetében is – lássuk be, szinte csak miatta volt nézhető a film… És persze semmi sem véletlen: a profizmusa mellett a másik ok, hogy A király új ruhájában is együtt dolgozott már a rendezőpárossal. Az Oscar-díjas zeneszerző mellé a Sri Lankán született Lakshman Joseph de Saramet, aki első sorban előadóként ismert, de szülővárosa filharmonikus zenekarát is vezet – amely zenekar az ő irányítása alatt az egyik legjobb lett a világon.
No de visszatérve a filmhez. A sztori szerint van egy fiatalember, a kor gyermeke: a legnagyobb nyomorból vágyik a legnagyobb gazdaság felé, amiért kész bármit megtenni – és meg is teszi. Inkább kandírozott körtét falatozgat, minthogy csapkodnia kelljen a poloskákat, és ha ehhez a célhoz nők szívén – vagy agyán – keresztül vezet az út, ám legyen. Párizs pöcegödreitől elképesztő gyorsasággal vezet az út az elegáns szalonokig – ha megfelelő férfit választ az ember a továbbjutáshoz. Pontosabban azokat a megfelelő férfiakat, akiknek feleségei a megfelelő helyeken bírnak befolyással. Azt, hogy Pattinson együtt szolgált a hadseregnél az egyik legismertebb brit sorozatszínésszel, Philip Glenisterrel, elég nehéz elhinnünk, bár ekkor még csak a film elején vagyunk, megpróbálunk túllendülni rajta. Már csak azért is, mert Glenister igen hitelesen alakítva a tüdőbajost viszonylag gyorsan kiíródik a filmből. Mint ahogy Colm Meaney is, Írország nemzeti exportcikke.
Ki marad nekünk a maradék egy órában? A nők. Pontosabban a színésznők, akik nem igen tesznek jót Pattinson alakításának. Túl jók ugyanis. Még Christina Ricci is sok mellette, akivel pedig a forgatókönyv nem bánik túl jól: alig van a vásznon. Kristin Scott Thomasról és Uma Thurmanről nem feledkezett meg – hála istennek… Ha a rendezők célja az volt, hogy főhősük egy hitvány gyenge báb legyen a nők kezében, nem pedig egy mindenre kész patkány, aki a jég hátán is megél, akkor az eredmény jeles, de van egy olyan sanda gyanúnk, hogy ez nem így van.
Végezetül emlékezzünk meg a Pattinson-jelenlét okán felbolydult fővárosunkról is. Ugyanis a korabeli Párizst a filmben leginkább az Andrássy útnak a Bajcsy-Zsilinszky út és az Opera közötti szakasza domborította, a maga pompájában. Köszönet az itt hagyott adófontokért, de lehet, hogy nem kellett volna feltétlenül a közléskényszert filmre is váltani.
És persze nem lehet a Bel Ami mellett elmenni enélkül, hogy ne említenénk az elődöket: ha a Bel Ami ideje előtt száz évvel játszódó filmben is, de a genyó, minden nőt kihasználó férfi mintapéldányát természetesen a mindannyiunk által imádott és gyűlölt John Malkovich tette le a Veszedelmes viszonyokban a filmtörténet asztalára, őt követi az egyik műholdas csatornán most is nézhető Valmontban Colin Firth, aki Pattinsonhoz hasonlóan szintén kicsit fiatal volt akkor még a szerepre, de lehet utálni, nem is kicsit. Érdekességként megjegyezzük, hogy mind a Veszedelmes viszonyok, mind a Valmont, mind a Bel Ami eredeti plakátján a genyó pasi+3nő összeállítás szerepel – nincs új a grafikában sem a nap alatt…
Bel Ami – A szépfiú (Bel Ami)
színes, feliratos, angol-francia-olasz filmdráma, 102 perc, 2012
rendező: Nick Ormerod, Declan Donnellan
író: Guy de Maupassant
forgatókönyvíró: Rachel Bennette
zeneszerző: Lakshman Joseph De Saram, Rachel Portman
operatőr: Stefano Falivene
producer: Uberto Pasolini
vágó: Gavin Buckley, Masahiro Hirakubo
szereplők:
Robert Pattinson (Georges Duroy)
Christina Ricci (Clotilde de Marelle)
Uma Thurman (Madeleine Forestier)
Kristin Scott Thomas (Virginie Walters)
Colm Meaney (Rousset)
Natalia Tena (Rachel)
Holliday Grainger (Suzanne Rousset)
Pip Torrens (Paul)
James Lance (Francois Laroche)
Amy Marston
Todd Peterson P
hilip Glenister