Imádja a várost, szeret bringázni és ruhákat tervez. Geréby Zsófival, az Urban Legend bringás-divatmárka alapítójával találkoztunk, aki többek közt arról mesélt, milyen az igazi biciklisdivat és hogy a biciklizés hogyan járult hozzá a nők felszabadulásához. Persze az általa tervezett ruhákról is ejtettünk szót, amelyekről kiderült: mindegyiknek saját története van. Szó szerint.
Miért döntöttél úgy, hogy bringásruhákat kezdesz tervezni?
7 éve biciklizem. Mindig is frusztrált, hogy ha ilyenkor valami csinosat vettem fel, az túl szűk volt, ha pedig valami kényelmeset, nem volt csinos. Így elkezdtem figyelni a bringásokat, mit viselnek, és elgondolkodtam, mi tesz például egy dzsekit alkalmassá a biciklizésre. Ez a sok információ felgyülemlett a fejemben, és amikor diplomamunkát kellett készítenem a MOME-n, ezt választottam témámul – volt értelme, hiszen ez kiaknázatlan terület Magyarországon. Budapest szuperhatalomnak számít, ha bringás kiegészítőkről van szó (valószínűleg nincs még egy olyan város, ahol ennyien terveznének biciklistáskákat), de senki nem tervez kifejezetten biciklizésre alkalmas ruházatot – és ez alatt olyasmit értek, ami nem csak úgy néz ki, de az is, annak minden technikai feltételével.
És miért éppen lányoknak tervezel?
Hát, ez piaci rés a piaci résen belül – a lányokra ritkán gondolnak a sportruházat világában. És van még egy oka: mindig is iszonyú izgalmasnak találtam, hogy a bringázás milyen szorosan összefügg a női emancipációval. A bicikli fontos eszköz volt az egyre magabiztosabb nőtársadalom kezében. Vicces, hogy a kerékpározó nők annak idején általános felháborodást keltettek. Csak képzeljünk el egy nőt, ahogy A pontból B pontba közlekedik, méghozzá valamivel, ami a két lába között van! A bokái, talán még a térdei is kivillannak, a haja kibomlik, az arca kipirul. Felháborító… És igen, a bicikli a női alak legjobb oldalát mutatja meg: a hátad kiegyenesedik, előredőlsz, láthatóvá válik a dekoltázsod, a lábaid folyamatos mozgásban vannak és teljes hosszukban megmutatkoznak – úgy gondolom, ez jó dolog, és én is szeretnék hozzájárulni a ruháimmal ahhoz, hogy a lányok jól nézzenek ki a bringájukon. De mivel egyre több megrendelést kapok fiúktól is, számukra is el kellett kezdenem tervezni.
Mi teszi a jó bringásruhát?
Ha tervezni kezdesz, először a vásárlóra gondolsz – mit csinál, miközben a ruháidat viseli? Elsőként ott a forma. Rengeteg ergonómikus vázlatot készítettem azokkal a mozdulatokkal a fejemben, amelyeket biciklizés közben végzünk. Kiszámítottam, hogy a ruha hátsó részének milyen hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy akkor is eltakarja a derekat, ha előrehajolsz, és mennyivel több anyagra van szükség a vállrésznél, hogy szabadon tudd mozgatni a karodat. A lehetséges formák meghatározása után a hőmérsékletet, az időjárást és a fényviszonyokat kell figyelembe venni. A ruháknak vízállónak kell lenniük, emellett a szél ellen is védeniük kell, a légáteresztés mellett a fényvisszaverés is fontos – a ruháim ezeknek az alapkövetelményeknek kell, hogy megfeleljenek. De ezek csak a hozzávalók, a lényeg az, hogy hogyan keverem ki a végén őket.
Hol szerzed be azokat a hozzávalókat, amelyek az összes elvárásnak megfelelnek?
A megfelelő alapanyag nagyon fontos, a keresést már a vázlatok elkészítése előtt elkezdtem, mert tudtam, hogy az anyag a formákat is meghatározza majd. Svájcban találtam egy remek beszállítót, egy szuperinnovatív gyárat, ahol különböző mértékben vízálló légáteresztő ruhaanyagokat készítenek – sőt, olyan gyapjúszövetet is, amely belülről jól szellőző, vízálló anyaggal van borítva.
Kollekciókat, vagy egyedi darabokat tervezel?
Minden tiszteletem a divatvilágé, amelyben évente mindenki legalább két kollekcióval jön ki, de én egyre inkább szeretnék termékeket létrehozni – tartós és praktikus darabokat, amelyeket nem azért vesznek meg, mert összhangban vannak azzal, amit az okos emberek Párizsban vagy Milánóban ebben a szezonban kitaláltak, hanem mert minőségi termékek, amelyeket használni lehet idén, jövőre, de még 5 év múlva is.
Honnan jött az Urban Legend név?
Szeretem ezt a várost és a történeteit. Már nagyon fiatalon jól tudtam tájékozódni a városban – nem tudtam az utcák neveit, de emlékeztem minden egyes kis történetre, amelyek az utam során felbukkanó helyszínekhez kapcsolódtak. Ki élt itt, mi történt ott – ilyen apróságokból állt össze az én szubjektív Budapest-térképem. A saját történeteimen kívül pedig olyan emberekkel találkoztam, akik sokat tudtak a városról, a történetéről és a helyi legendáiról. De az öregnéniknek, akikkel a boltban lehet összefutni vagy a hajléktalanoknak is nagyon érdekes sztorijaik vannak. Amikor biciklistúrákon dolgoztam túravezetőként, láttam, hogy ezek azok a történetek, amelyek igazán fel tudják kelteni az emberek érdeklődését – személyessé teszik az egészet, segítenek kapcsolatot teremteni a várossal. Szerettem volna valahogy beépíteni ezeket a történeteket a ruhákba – mindegyik darabhoz tartozik egy QR-kód, amely a város egy adott pontjáról mesél. Nagyon örülnék, ha egy idő után az emberek elkezdenék beküldeni a saját sztorijaikat.
Flatlab
Budapest 1085, Baross utca 3.
www.facebook.com/zsofigereby