Mozart mindössze 35 éves volt, amikor meghalt, utolsó évei azonban felfoghatatlanul termékeny, lázas és szenvedélyes munkával teltek. A Budapesti Fesztiválzenekar májusi koncertjein ennek az időszaknak a remekműveiből hallhatunk hármat.
„Mozartnak életben kellett volna maradnia!” – mondja Fischer Iván karmester. „Az utolsó éveiben megváltozott valami. Leírhatatlan, mennyit fejlődött, mielőtt meghalt.”
A világ tíz legjobb szimfonikus zenekara között számon tartott Budapesti Fesztiválzenekar ennek a zseniális időszaknak a műveiből játszik el május 4-én és 8-án hármat a Müpában, majd újabb európai turnéra indul Londonba, Brugge-be, Baden-Badenbe és Amszterdamba. Az évadban ez lesz az utolsó hangversenytermi koncertjük, érdemes kihasználni a lehetőséget!
Azoknak, akik látták a Távol Afrikától című romantikus drámát Meryl Streeppel és Robert Redforddal, ismerősek lehetnek az A-dúr klarinétverseny dallamai. Ez volt az utolsó versenymű, amit Mozart írt, s bár néhány hónappal a halála előtt született, tele van boldogsággal és derűvel – napsugaras élmény hallgatni.
A koncerteken szintén elhangzó monumentális Requiem egészen más hangulatot áraszt. Az ezer rejtéllyel és legendával átszőtt alkotás a zenetörténet egyik legismertebb, leghátborzongatóbb torzója. Mozart utolsó aktív időszakában is ezen dolgozott, de közvetlenül a halála előtt már túl beteg volt ahhoz, hogy hozzáírjon. Fennmaradt egy történet, miszerint a halálos ágyán még elénekelték neki a darabot addig a pontig, amíg elkészült. A Lacrimosán állítólag annyira meghatódott, hogy könnyek között hallgatta.
Egy nagybőgő ritkán jut főszerephez, de ezeken a koncerteken még ez is megtörténik. A Per questa bella mano című bőgőkíséretes basszusária nagyon komoly felkészültséget és virtuozitást követel az énekestől és a hangszerestől is. Tölts el egy estét Mozarttal!
További információ és jegyvásárlás ITT!
