Eddig is sejthettétek, hogy a FUNZINE mögött bizony élő emberek vannak, de most úgy döntöttünk elő is bújunk az irodából. Mi, a FUNZINE.
Első részünkben öt munkatársunk – két kolléga és három kollegina – mesél kedvenc süteményéről, talán inspirációt nyújtva a vasárnapi húsleves-rántott hús kombi mellé járó desszerthez, így is ünnepelve az Édes Novembert. Lássuk, kinek milyen édesség áll a legközelebb a szívéhez – no meg a hasához!
Dávid, aki először használta a történelemben a túrócentrikusság fogalmát
„Nekem a túrógombóc a kedvencem, elsősorban azért, mert finom. De szeretem nagyon a túrórudit és a túrós palacsintát is. Nem tudom pontosan honnan ered nálam ez a fajta túrócentrikusság, de bizonyára hozzájárul, hogy a nagyszüleim és a szüleim is nagyszerűen készítették el ezeket az édességeket. Száz gramm túróban egyébként átlagosan 11 gramm protein, sok A-vitamin, kalcium és magnézium is van, érdemes erre is gondolni a fogyasztása közben!”
Veronika, aki még gimiben lett a somlói szerelmese
„Imádok mindet, amiben csoki van, de a somlói az abszolút kedvenc. Gimis koromban volt a suli mellett egy remek kis cukrászda.Ha meg akartuk jutalmazni magunkat a barátnőmmel, akkor mindig oda mentünk somlóizni. Az évek alatt az iskolai ünnepségek elmaradhatatlan része lett, hogy utána mindig beültünk a Harmosba egy somlóira.”
Veronika mellesleg ilyet is tud!
Zsani, aki Stockholmban lett a brownie szerelemese
„Felidézi a Stockholmban töltött éveimet és azt, hogy életem legjobb brownie-ját ott ettem. Az egész sütemény nagyon puha volt, úgy ment át rajta a villa, mint kés a vajon. Édes, tömény csokoládé íz, forró sütemény, jéghideg vanília fagyi. Mennyei!”
Juli, aki kávéimádata miatt lett a lúdláb szerelmese
„A kedvenc sütim a nagymamám által készített zalai lúdláb szelet. Ez nem összekeverendő a minden másfelé ismert lúdlábbal, ami csokis. Mert a mamám féle az kávés és csokis is. Amikor nagyon pici voltam és nem ihattam kávét, mert az ugye káros, pedig nagyon szerettem az ízét, azt a trükköt találtam ki, hogy sok lúdlábat ettem. Így kikerültem a szülői tiltást, kávé is volt, meg nagymamám is büszkélkedhetett a misén, meg az öregek klubjában, hogy milyen gyorsan elfogyott a süti. Hát azóta is a kedvenc-kedvenc.”
Ádám, az Eta szelet receptjének túlélője
„Bár nem vagyok édesszájú, nagymamám Eta szelete még az én fejemet is elcsavarja, egészen kiskorom óta. Az egész család rajongással várta az ünnepeket, mikor elkészült egy-egy tepsi Eta szelet. De hogy mi is az az Eta szelet? Egy krémes, édes, fekete-fehér csoda, aminek a receptje máig csak egy darab papíron létezik. Éppen ezért érthető az is, hogy a receptet rejtő fecni eltűnése igazi családi tragédiát jelentett, ám néhány éve karácsonykor ismét felbukkant valahol, az ünnepi asztalt pedig újra a krémes csoda díszítette, lezárva néhány sötét, Eta szelet nélküli évet – melyet sose fogunk elfelejteni!”