A Laza esküvő nem más, mint spanyol válasz az amerikai kommersz filmekre: úgy vicces, hogy közben nem érezzük cikinek, hogy röhögünk. Diegóval (Quim Gutiérrez) három nappal az esküvő előtt szakít a menyasszonya, ám ő ahelyett, hogy lefújná az egészet, az oltár előtt közli a fél rokonsággal a történteket – ahová természetesen a lány hozzátartozói nem jöttek el… A hosszú és cirkalmas monológ után, amely nem mellőzi a férfias szexuális vágyálmok részletes kitárgyalását sem, Diego és két unokatestvére – némi önostorozás után – arra a következtetésre jut, hogy a nők hülyék, de Martina a gimiből újra megérne egy húzást.
Így aztán elindulnak a nagyvárosból a faluba, és mindenki a film végére gazdagabb és bölcsebb lesz. Diego rájön az élet értelmére, de José Miguel (Adrián Lastra), a félszemű „háborús sérült” unokaöcs és Julián (Raúl Arévalo), az együgyűségében is a cuki fogalmát súroló unokabáty is megvilágosodik. Előbbi ledobja magáról a Münchausen szindrómás csaját és a pulzusszámlálót, utóbbi pedig összehozza Bachit, az egykori videotékást lecsúszott lányával, így megment mindjárt két életet.
A film nem elemez társadalmi folyamatokat, egyszerűen csak bemutat három dilis fazont, akik egy zárt közösségbe csöppenek, amelynek egykor részei voltak. Maga a tény is vicces jeleneteket eredményez – amelyeket a film részben ki is aknáz. Igazi családi mozi, ahová a csajokkal is el lehet menni, de akkor sem történik baj, ha a pasiknak van elegük az akciófilmekből, és akarnak végre valami értelmesebb filmet nézni. Mert a Laza esküvő a nyálfaktort ötvözi a trágársággal, amely ugyan meglepő kombináció, de érdekes módon bejön…
Forgalmazó: Szuez Film
Bemutató: 2011. december 29.