Újabb hét, újabb lemezek. Ismét nem lehet egy szavuk sem a zenerajongóknak a héten.
Dream Theater – Dream Theater
Nagyon nagy szó, hogy a Dream Theater a tizenkettedik albumánál érkezett el oda, hogy olyan anyagot hozott tető alá, aminek nem kell semmilyen fantáziában vagy üzenetben úszó cím, bőven elég maga az együttes neve. A gitáros John Petrucci szerint az új korong tökéletesen tükrözi a zenekar zenei és kreatív identitását, és tartalmaz minden, a zenekarra jellemző egyéni vonást.
A kilenc számos, ismét izgalmas zenei és gondolatai utazást ígérő album producere maga Petrucci volt, a bandatagok pedig úgy néz ki immár teljes bizalommal fogadták köreik közé az új dobost, Mike Manginit, aki már a dalszerzés munkálataiban is részt vett.
A progresszív metal együttes ismét a tőlük megszokott igényességgel adja ki új anyagát, a jól bevált módon megtisztelve rajongótáborukat – a lemez standard és speciális CD-kiadásban, dupla bakeliten és egy limitált példányszámú box-setben is megjelenik.
Birdy – Fire Within
Mindig érdekes látni a fiatalon befutó sztároknál azt, hogy zenéjükben miként mutatják meg azt, hogy miként botldoznak rügyező érettséggel a felnőttség felé – valakinél ez drogokkal, valakinél kalapácsnyalogatással valakinek kissé műnek ható mélységekkel jár, de valaki simán megmutatja, hogy felnőtt. Ilyen a 17 éves Birdy is, aki első albumán még feldoglozásokkal tarolt, második albumát viszont szinte teljes körűen ő írta.
Persze a felnőttséghez az is hozzá tartozik, hogy a megfelelő emberekkel dolgozunk. Birdy ezt bőven kimeríti – a stúdióban olyan emberekkel folyt a brainstorming, mint a Beyoncé hajlítgatásai tervezésében közreműködő Ryan Tedder, az Adele depresszióját édessé tevő Dan Wilson, a Muse, az Arctic Monkeys vagy a Sigur Ros varázsát előidéző Rich Cstey valamint a Mumford & Sons összetéveszthetetlen hangzásában már megmártózott Ben Lovett – de a korongon tiszteletét teszi a Rage Against the Machine basszusgitárosa, Timmy C és a Daft Punk legutóbbi albumán is közreműködő Paul Jackson Jr és Omar Hakim.
Birdy pedig már nem csak zongorázik, de gitározik is a dalokban – az éneklés mellett. Nem vicceli el a felnövés témáját, annyi szent…
Placebo – Loud Like Love
El tudjátok hinni, hogy a gyerekképű – bár lehet már csak a fejünkben gyerekképű – Brian Molko és csapata immár 15 éve ontja magából az édesen depresszív, finoman, éppen kellően műmájeren és mélyen lázadó, kicsit rock, kicsit pop, kicsit underground zenét? Az együttes 11 millió eladott albuma után már boldogan mondhatja el magáról, hogy az átverős pirulák helyett az Every Me Every You jut mindenkinek eszébe, ha meghallják a szót: placebo.
Így hát biztosított a minőség a 10 új dalt felvonultató Loud Like Love által, melyeken a fiúk egy éven keresztül dolgoztak Adam Novle által. Itt az ideje kicsit felidéznünk magunkban a lázadó tinit, felvenni valami feketét, büszkének lenni a zűrös éjszakákra és betenni a lejátszóba az új Placebo-korongot – bár a srácok is felnőttek azóta. Így számítsunk egy komolyabb anyagra, persze a vérbeli placebós hangzással, mely ellentétben a pirulákkal – tényleg üt.
