Azt hiszed, csak nálunk van hiszti az olimpiai formaruhából? Naná, hogy nem!
Eddig a legnagyobb felháborodást a laza ausztrálok nyomták a formaruhák ellen: 2008-ban egy csodálatos, kék színátmenetes förmedvénnyel sikerült kivágniuk a biztosítékot, amelyet Sonja Wong tervezett a nyitóceremóniára. A divatrendőrség támadása ellen a Telegraphban fakadt ki, hivatalos közleményben… 4 évvel korábban, Charlie Brown tervei borzasztották el az ausztrálokat – pedig ő megmaradt a hagyományos zöld és arany kombónál…
Az idei ausztrál outfit visszafogott, palackzöld és fehér színével – kicsi arany díszítéssel – mindenki elégedett lehet, a Sportcraftnál hátradőlhetnek…
Az idei év legfurább szerzetei az olimpián minden bizonnyal a spanyolok lesznek, akik a Bosco nevű orosz céggel terveztették ruháikat – akik egyébként az ukránoknak és az oroszoknak is dolgoztak. A vörös és a sárga egyébként is meglehetősen erős színek, de a tervezők mintha a magyar kalocsai népszerűségét lovagolták volna meg hímzést utánzó mintáikkal…
Igaz, az oroszoknál is elszabadult a népi jelleg, de az összhatásában rózsaszín felső még elmegy – bár határeset…
A kínai csapat megpróbálja űberelni a spanyolokat: a skarlátvörös zakókhoz és blézerekhez kötött piros nyakkendőkön aranyszínű sárkányok virítanak. A nők jártak jobban, ők selyem kendőt kaptak, amit ügyesen lehet úgy kötni, hogy ne legyen ciki…
A szlovákokra a vicces kedvű tervező egy-egy népies jellegű kalapot erőltetett, természetesen piros-fehér, hímzett szalaggal – úgy tűnik, ettől a népi motívumos dologtól idén nem tudunk szabadulni. És lehet még fokozni: a tervező álma az volt, hogy a férfiak lenvászon ingben vonuljanak be a nyitóceremónián…
A németek elhagyták a szokásos sárga-piros-fekete színösszeállítást, a nők babarózsaszín, a férfiak babakék műszálas dzsekiben fognak izzadni a nyitónapon, ha pedig meleg lesz, akkor a country stílusú ingeiket és blúzaikat villantják, fehér farmerrel.
Az Új-zélandi tervezők az 1948-as londoni olimpia előtt tisztelegnek: az akkori, kicsit Channeles beütésű zakók és blézerek köszönnek vissza – megbolondítva egy kis lazasággal és könnyed, nyomott mintás ruhákkal.
A csehek ruhája maga a vegytiszta hazafiság: össze-vissza mintáit Frantisek Kupka festménye ihlette – más kérdés, hogy kellett-e volna ezt a vonalat tovább feszegetni…
A mexikóiakat tuti nem lehet majd felismerni az olimpiai faluban: a kollekció a színesség jegyében született: a neonsárgától a feketéig szinte minden erős árnyalat megfigyelhető a felsőkön, így csak a szigorúan a szív fölé varrott nemzeti színű zászlócska-rátét segít az eligazodásban…
A brazilok nem sokat vacakoltak a tervezéssel: adottak a nemzeti színek, semmi extra szabás, a focistákat viszont öltözékük ellenére sem fogják svédnek nézni…
A jamaikaiaknak Bob Marley lánya, Cedella tervezett ruhákat – az enyhén military stílust könnyed, kicsit népies jellegű ruhával ötvözni enyhén szólva merészség.
A többiek nagy nevekkel dobálóznak: a britek Stella McCartney-t kérték meg, hogy az olimpiai és a paralimpiai csapatot öltöztesse. Itt is a nemzeti színek dominálnak, és ha lehet fokozni az esztétikumot, talán ez az a csapat, ahol a tornászok és a futók adottságait a ruha mintázata a legjobban hangsúlyozza.
Az amerikai öltözetet Ralph Lauren alkotta meg, aki az egészében véve klasszikus külsőt svájcisapkával tetőzi be – kék-fehér-piros rátéttel, a (francia) nemzeti szellem jegyében.
Az olaszokat – ki más – Giorgio Armani öltözteti a klasszikus fekete-fehérbe. Ez az összeállítás mindig bejön, nem lehet vele hibázni – a nemzeti öntudat jegyében minden dzsekibe és zakóba belülről arannyal belehímezték a himnusz szövegét.
A franciák – sokak megdöbbenésére – nem fordultak számos nagy nevű tervezőjük egyikéhez, hanem az Adidast kérték fel a munkára. Az eredmény szinte városi öltözetnek is beillene – azért a nemzeti színek szolidan befigyelnek.
Galériánkban további részleteket is megfigyelhetsz.
