Az utóbbi évek bebizonyították, hogy igazából bármi, amiben Will Smith szerepel, az jó. A srác kefehajú sorozatszínészként kezdte, majd mélyhangú rapperként folytatta, és végül egész Hollywood meghajolt előtte, folyamatos, feltűnően frenetikus alakításai előtt. Mindezt drámák, botrányok, és rosszul választott szerepek nélkül.
A Men In Black pedig amúgy is már az első percben mindenki kedvence lett. Én személy szerint alig vártam a harmadik részt, amiben K ügynök és J ügynök megmentik a földet az inkognitóban lebzselő földönkívüliek elől. Ez esetben a rossz fiút Borisznak hívják, aki egyenesen Holdbéli börtönéből szökik meg, hogy az időt visszapörgetve, megölje K ügynököt. J ügynöknek tehát nincs más választása, mint szintén visszautazni az időben, egészen 1969-ig, hogy megmentse társát, és fényt derítsen a titkokra, még arra is, hogy a Tommy Lee Jones által alakított K, mikor és miért lett olyan mogorva. A film egy percre sem áll le, a humoros akció jelenetek úgy záporoznak, mint tűlevelek egy háromhetes karácsonyfáról. Emma Thomson is feltűnik, mint az ügynökség feje, és olyan beszédet tart, amit egy életre megjegyzünk, a film legvégén pedig, egy meglepően megható jelenetnek lehetünk tanúi, ami az egész történetet teszi kerekké és szeretetteljessé. A férfiak feketében mindenkit levesznek a lábukról, elpusztítják a rosszat, megmentik a jót, és közben egy percig sem hagynak minket nyugodni! Ezután biztosan máshogy tekintesz majd a sarki, kínai árusra, vagy akár Lady Gagára!