Folytatjuk előző héten megkezdett sorozatunkat, azaz egy újabb frekventált budapesti teret veszünk górcső alá, egyszerre töltve be a történelemtanár és az idegenvezető szerepét. Múltkor a Móricz Zsigmond körtér hányattatott sorsáról szóltunk, a konzekvenciát pedig nagyra becsüljük, úgyhogy következzék ismét egy „forradalmi” helyszín, az Astoria.
Astoria
Az Astoria története a 18. században veszi kezdetét, mikor is a kovácsmester Unger Benedek itt, Pest keleti városfalánál, a Hatvani kapu szomszédságában megnyitotta műhelyét. A Hunyadi Mátyás idején épített városfalat és a több emelet magas, négyzetes alaprajzú Hatvani kaput az 1800-as évek elején bontották el (a Kecskeméti és a Váci kapukat kicsit előbb, az 1700-as évek végén), mert addigra azok már erősen akadályozták Pest terjeszkedését. De még ma, kétszáz év elteltével is több részlete áll a városfalnak, ezek többsége viszont kiskörúti magánházak udvarán található – kivétel az Astoria tőszomszédságában, a Ferenczy István utcában, a Csendes Létteremmel szemközti falmaradvány.
Ungeréknek jól ment az üzlet, a városfal lebontása után megnövekedett telekre először fogadót, kávézót, istállót építettek, majd pedig 1852-ben itt húzták fel a családról elnevezett Unger házat is, amely Ybl Miklós első pesti bérháza volt, nem mellesleg a főváros egyik málló állapotban is legszebb átjáróháza. 1835-ben egyébként itt, a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán álló telken rakták le a Pesti Magyar Színház alapkövét – a két évvel később megnyílt színház 1840-ben vette fel a Nemzeti Színház nevet. A dísztelen klasszicista épületet 1875-ben egy emelettel bővítették, de később annyira tűzveszélyessé vált az elöregedő színház, hogy 1914-ben elbontották. Egyetlen mementója az az emléktábla, ami a helyére 1991-ben felépült East West Business Center oldalán látható.
Az akkor még parázna gondolatként sem létező Astoria előéletének következő fontos állomása az Erzsébet-híd megépítése volt. A Közmunkatanács és a Főváros 1890-es évekbeli csatározásai főképp arról szóltak, hogy az új híd megépítéséhez a pesti belváros mely részeit kell a földdel egyenlővé tenni. Abban mindkét fél egyetértett, hogy a régi Városházát el kell bontani, a Belvárosi plébániatemplom viszont már megosztotta a fejeseket: a Közmunkatanács megtartotta volna (bár nem azért, mert hogy Pest legrégibb épülete lenne, hanem mert az elbontását túl költségesnek ítélték), a Főváros azonban jobb szerette volna a templomot eltüntetni („majd építünk egy másikat”, mondták ők). Végül a Közmunkatanács győzött, a hídról levezető út kétszeri töréssel éri el a Kossuth Lajos utcát. Üröm az örömben, hogy míg a templom megmenekült, a régi pesti belvárosnak egy igen nagy darabja semmisült meg, hiszen az 1903-ra felépült híd miatt a Kossuth Lajos utcát is ki kellett szélesíteni, ami bizony sok szanálással járt.
Na de vissza az Astoriára! A névadó szálló 1914-ben, pár hónappal az első világháború előtt nyitotta meg kapuit, idén március 14-én tehát már a 101. szülinapját tölti be a patinás hotel. Az Astoria nevet egyébként Gellér Mihálytól, a szálló bérlőjétől kapta, aki korábban egy kis ideig dolgozott a New York-i Waldorf-Astoriában. A négycsillagos hotelen egyszerre két építész dolgozott: a Múzeum körúti homlokzat Ágoston Emil munkáját dicséri, míg a Magyar- és Kossuth Lajos utcai részeket Hikisch Rezső tervezte.
A hotelnek többször is főszerep jutott a 20. század folyamán: itt robbant ki 1918 október 30-án az őszirózsás forradalom, amit követően az Astoria lett a gróf Károlyi Mihály vezette Magyar Nemzeti Tanács székhelye. A húszas és harmincas években már rég nem az Astoria volt Budapest legmodernebb és legelegánsabb szállodája, meleg-barnás hangulatában viszont volt valami megejtő szépség. A második világháború végefelé a megszálló németek vették át a szálló felett az irányítást, az Astoria a Gestapo főhadiszállása lett. Budapest ostromakor két bombatalálatot is kapott, de 1945 tavaszán már újra üzemelt a hotel: a vendégek ekkor mind amerikai katonatisztek voltak, de a hotel csakhamar újra bárkit fogadott. Az Astoria tulajdonosa ekkor Dr. Unger Ödön volt, akinek egy darabra sikerült visszacsempésznie a boldog békeidők hangulatát, de az államosítások idején, 1948-ban szó szerint kidobták saját szállodájából. Az Astoriát 1948-ban teljesen újjáépítették, de ezután is Budapest legelitebb szállodájának számított.
A régi-új szálloda sokáig nem pihenhetett, az 1956-os forradalom idején több súlyos sérülést szenvedett el. A forradalom első napjaiban azonban egy boldog eset színhelye volt a kereszteződés: október 25. reggelén hatalmas tömeg gyűlt össze a szálló előtt. A tüntetők a Blaha felől érkeztek az Astoriára, ahol előzőleg Gerő Ernő leváltását, a szovjet csapatok kivonását és egy nemzeti kormány felállítását követelték. Az Astorián aztán a szovjetek tankoszlopa találkozott a magyarok tömegével – párbeszéd alakult ki, a tüntetők pedig meggyőzték az oroszokat, hogy a tömegben nincsenek fasiszta banditák, akiktől meg kéne szabadítani a várost. A forradalom győzelmében bízó magyarok örömükben felmásztak a tankokra, magyar zászlókat tűztek ki rájuk és ünneplésbe kezdtek.
Az Astoria 1950-ben a főváros legnagyobb forgalmú közlekedési csomópontja volt, a városvezetés pedig úgy döntött, hogy az M2-es metrónak ide is kell állomást építeni. Az aluljáró és az alagút építése alatt a Zagyva folyó egyik hídja biztosította a környék közlekedését: a hidat a gödör fölé helyezve a forgalom nyugodtan folyhatott tovább a Károly körútról a Múzeum körútra. Az aluljáró 1963-ra épült meg, a metró pedig 1972 óta áll meg itt. A Rákóczi úti villamosvonalat a metróra hivatkozván még az év szilveszterén felszámolták – az elmúlt években a neten keringetett BKK-s látványtervek alapján azonban nagy esély van rá, hogy több mint negyven év után a közeljövőben újra vágtathat majd a sárga villi.
Néhány hete egyébként új mérföldkővel bővült a környék: a metróaluljáró szájához telepedett változó tagságú utcazenés banda ugyanis egy őrülten virtuóz kézi dobossal lett gazdagabb!
Na és most térjünk rá a kereszteződés meghatározó épületeire. Az Astoria szállóról fentebb már szóltunk, ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy 2007-ben fejeződtek be a hotel renoválási munkái, szigorú műemlékvédelmi kontroll mellett. Lehet, hogy kicsit igazságtalan a tér névadó épületével szemben, de a csomópontnak két városképi szempontból meghatározó háza van, az Astoria szálló pedig nem tartozik közéjük. Az egyik az 1935-ben épült Georgia bérház, a Károly körút és a Rákóczi sarkán. A díjnyertes, nagyon egységes, letisztult és modern képet mutató épületnek azonban van egy hatalmas titka: igazából nem is egy, hanem két épület alkotja! Hültl Dezső 1939-es bővítése (MTA-lakóház) az eredeti, négy évvel korábban felhúzott épület homlokzati elemeinek lemásolásával egy duplájára növelt, szimmetrikus épületet hozott létre, amely a Georgiától csupán egy nagyon pici részletében különbözik: a két épület erkélykorlátjainak másmilyen a mintázata.
forrás: Fortepan
A másik meghatározó eleme az Astoriának az a rémronda üvegpalota a Rákóczi út-Múzeum körút sarkán, a Georgia-bérházzal szemközt. Az East-West Business Center nevet viselő épület egyébként nem egy teljesen elbaltázott dolog: a maga nemében és korában a régió legmodernebb irodaháza volt, ráadásul vonalvezetése a szemközti Georgia-bérházét követi, aminek így nem csak tükörüveg-ablakai adják vissza a képét, hanem részben maga az épület is. Ettől függetlenül környezetébe abszolút nem illik bele, egyik oldalról az ELTE BTK neoreneszánsz épülete, másikról meg a barokkos romantikus stílusban épült Glück-ház határolják. Az East-West azért még így sem a környék legrondább épülete: ennek a címnek a Múzeum körút 1/b. házszám alatt található lerohadt szellemház a tulajdonosa. Az Astoria szálló szomszédságában álló egykori Neumann Áruház a szállodával egy időben épült, a harmincas-negyvenes években egy híres animációs iroda működött itt, a második világháborús sérüléseket követően azonban homlokzatát elbontották, majd az ötvenes években egy modernebbel pótolták. Az irodaház már sok-sok éve üresen áll, mintha mindig várna valamire, de hogy mire? Talán ha az aljában helyet kapó McDonald’s nem menne olyan jól, már rég nem kísértene az Astorián a kék-fekete, betört ablakú épület.
Ha a környéken jártok, akkor két helyre éri meg igazán betérni: az egyik a fentebb már említett Csendes Létterem, ami a külcsín alapján simán lehetne a pesti romkocsmás hangulat legízléstelenebb és legtúlzóbb kizsákmányolója, és valahogy mégis sikerül neki barátságosnak, hívogatónak és a turisták által annyira még nem igazán felfedezettnek lennie. Szóval szuper hely. Másik kedvencünk a Magyar utca egyik bérháza pincéjét kitöltő Mélypont Presszó: az elképesztő dohszag és az enteriőr retrós kiképzése egy nagyon kellemes nosztalgiaérzetben kulminál, amit a belvárosi viszonylatban pofátlanul olcsó, és mégis mennyeien finom kézműves sörök csak tovább fokoznak.
Búcsúzóul pedig álljon itt Katy Perry ‘Firework’ című videoklipje, amelyben az énekesnő a sokat emlegetett Georgia-bérpalota tetején tűzszórózik a melleiből.
