Masat-1 – Interjú az első magyar műhold atyjával

Honnan jött a Masat-1 ötlete?

Régi álmom megvalósítása ez a program. Életemnek egy jelentős részében azért küzdöttem, hogy valahogyan megszülessen az első magyar műhold. A  Masat-1 mérete megcsillogtatta azt az esélyt, hogy megfelelő anyagi hátteret tudjunk találni hozzá és egy jó csapatot, amivel meg is lehet valósítani. Ez volt az indítóötlet. Kétezerben indult el Amerikából és végül 2006-ban mondtuk azt, hogy el tudjuk kezdeni a projektet.

Miért különleges a magyar műhold?

A  Masat 1-nél nem csak részegységeket készítettünk, hanem egy részegység-rendszert. Itt több részegségnek kell együtt kell dolgoznia egy műholdban, amiben egy számítógép felügyeli a részegységeket a világűrben. Ilyen még nem volt Magyarországon. Részegységeket eddig is gyártottunk, de olyanra még nem volt példa, hogy ezek összességükben, egyben működképes egészet alkossanak.



Mennyi ideig tartott ezt elkészíteni?

Az első alkalommal, mikor a fiúkkal összejöttünk azt mondtuk, hogy fél év alatt kész leszünk. Ahhoz képest négy év telt el.

Kik azok az emberek, akiknek a leginkább köszönhető a Masat-1 létrejötte?

Az volt a döntő cél, hogy fiatalok, egyetemi hallgatók legyenek a meghatározók. Közvetve nagyon sokan részt vettek  a projektben, hiszen ha nem kapunk elég támogatást a szponzorainktól, nem tudjuk megcsinálni a műholdat. A kulcs az volt, hogy aki érdeklődik, hajlandó szívesen támogatni bennünket, ő is bekapcsolódhatott a programba.

Mik voltak a legnehezebb pontok?

A közbenső állapotnál az indulás volt a nehéz, amikor épp a szponzorokat kellett megkeresnem és meg kellett győznöm őket arról, hogy van egy nagyon jó ötlet és egy hit mellette, hogy az ötlet megvalósítható, de közben turkálni kellett a zsebében, hogy támogasson minket. Ez volt a legnehezebb. Mikor már voltak részeredmények és meg tudtuk mutatni, hogy íme, eddig jutottunk el és menjünk tovább, akkor könnyebben ment a szponzorálás.

Voltak kritikus pontok, mint a start, hogy ki viszi fel a világűrbe a műholdat. India nem jött be, lemondták, oroszokat nem bírtuk kifizetni és ilyenkor jött három a magyar igazság mintájára az ESA ingyenes startja.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat? Mikor az űrbe került? Vagy az első fotó?

Az első fotó egy érdekes történet. Sokáig vitatkoztunk, hogy túl késő van, ne tegyünk be kamerát a műholdba, az utolsó pillanatban mégis arra jutottunk, hogy tegyünk be kamerát, amit viszont nem tudtunk tisztességesen tesztelni. A kamera benne volt, felment és nem tudtuk, hogy mi lesz. Akkor mertük elmondani a médiának, hogy képes a Masat-1 képet felvenni, mikor az első fotó megérkezett a világűrből. Minden műszernél elképesztő mennyiségű tesztsorozatot csináltunk, hogy meggyőzzük magunkat, hogy nem lesz baj, kivéve a kamerát. A kamera az úgy ment fel, hogy gyorsan összeraktuk, és hagy fusson. De bejött, nagyon jól működött.



Mostanában hatalmas érdeklődés keletkezett az űrkutatás után. Miért fontos a világűr felfedezése?

Úgy hiszem, hogy az emberekben benne van a megismerés ösztöne. Szeretnék tudni, mi van a környezetükben, szeretnék minél jobban megismerni azt. Ez egy természetes vonzerő. Számunkra a legnagyobb lépés ebből a szempontból az, hogy beléptünk az Európai Űrügynökségbe. Az űrkutatással foglalkozó hallgatóim mindig megkérdezték, hogy hol tudnak elhelyezkedni majd és dolgozni. És mindig azt kellett mondanom, hogy ha elmennek nyugatra. Ez remélhetőleg most meg fog szűnni, és aki ezután érdeklődik, el tud majd helyezkedni itthon.

Mik a jövőbeli projektek?

Mindig vannak kihívások. Most itt van egy kis műhold, amin dolgozunk, a Smog-1, vagyis a Zsebi. Közben rájöttünk, hogy egy olyan tíz centis kockát megcsinálni, mint a Masat-1 akkora pénz jelent, hogy nem lennénk képesek újra összeszedni. Ott az volt a lényeg, hogy legyen meg az első magyar műhold. Olyat nem lehetne mondani, hogy második magyar.  Tehát egy teljesen új megközelítéssel kellett, egy jóval kisebb háttérköltséggel és egy jóval kisebb műholddal, de nem megelégedve azzal, hogy csak működjön a világűrben. Mérni is szeretnénk vele. Lesz egy kis mérőantennája. A földünket éppúgy elektroszmog veszi körül és szeretnénk kimérni, hogy mekkora ez az elektroszmog. Egy ilyen pici műhold erre elegendő lenne.

Ha megnézzük a mai űrkutatást, van olyan projekt, ami különösen érdekli?

Mindenképpen a távoli űrutazás, az a legnagyobb kihívás a távoli űrkutatásban. Vannak szerkezetek, amik már elmentek nagyon-nagyon messze, 17-18 fényévre, de megcsinálni egy olyan berendezést, ami 20-30-50 évig biztosan működik, az egy hatalmas kihívás.