Az öngyilkosság nem jó buli. Legalábbis általában. A Hosszú út lefelé című könyvben azért mégis jól szórakozunk rajta.
Ismeritek Nick Hornbyt? Pop csajok satöbbi, Egy fiúról, Szívem csücskei? Rémlik már valami? Az angol férfi nemcsak remek könyveket ír, de a mozivászonra is szórakoztatóan ülteti át a történeteit.
Mint a Hosszú út lefelé esetében is.
A Hornby jelenség
Először is tisztázzuk, mit várhatunk egy Nick Hornby könyvtől. Feszes szerkezetet, érdekes karaktereket, akik térdig gázolnak a kilátástalannak tűnő problémákban, mégis vidámak (vagy legalábbis ironikusak) tudnak lenni, az ellentétek izgalmát, humort, könnyed szórakozást és a sorok között megbúvó életbölcsességet.
Na, hát a Hosszú út lefelé is valami ilyesmi.
Minden az öngyilkossággal kezdődik…
…ugyanis 4 londoni ember dönt úgy szilveszter éjszakáján, hogy a mélybe veti magát az öngyilkosok házaként ismert épület tetejéről. Végül az egész helyzet komikussá válik: Martin, Maureen, Jess és JJ, a négy öngyilkosjelöltünk szó szerint egymásba botlanak az lakótorony tetején, így nincs más választásuk, el kell napolniuk az önkivégzésüket.
Kik ezek a búskomor emberek?
Martin (alias Pierce Brosnan) egykoros sikeres tévés személyiség volt, ám véletlenül lefeküdt egy 15 éves lánnyal (a véletlenség abból adódott, hogy a lány idősebbnek hazudta magát), ezért börtönbe került, felesége pedig gyerekeivel együtt elhagyta.
Maureen (Toni Collette) idősödő, vallásos nő, akinek nincs élete, mivel minden idején beteg fia, Mattynak az ápolása köti le.
Jess (Imogen Poots) egy reményvesztett fiatal, akinek összetörték a szívét és elkeseredettségében csak az öngyilkosságra tud gondolni.
JJ (Aaron Paul) rockzenész, legalábbis az szeretne lenni, de a hírnévhez vezető út számára túlságosan is hosszú, főleg, hogy eddig csak zsákutcába vezette.
Négy teljesen különböző ember sorsa fonódik egybe azon a végzetes éjszakán, amikor mindannyian meg akartak halni. Ekkor derül ki, hogy még ezt is el tudják szúrni, így kénytelenek tovább élni az életüket.
Amitől tényleg üt a történet
Bár a filmváltozatot romantikus filmnek titulálják, erről szó sincs. Hornby könyveit nehéz műfajilag besorolni, és ezzel a sztorival sincs ez másképp. Egyszerre vicces, izgalmas és elgondolkodtató. Az események a 4 szereplő szemszögéből rajzolódnak ki, így mindig másik oldalról látjuk vagy olvassuk a történteket.
Ami miatt az egész fantasztikus, hogy nem sejthetjük, mi lesz a vége. (Jó, azt nyilván jogosan feltételezzük, hogy a történet nem pont egy évvel később, szilveszterkor fog befejeződni, amikor sikerül kivitelezni öngyilkos küldetésüket.)
Mit kezd egymással a 4 ember? Hogyan könnyítik, vagy éppen nehezítik meg egymás életét? Hogy kerül a képbe egy Matt Demon képű angyal, egy külföldi utazás és egy érdekes kimenetelű találkozás a Starbucksban?
Akár a könyv, akár a film kerül hamarabb a kezed ügyébe, nem fogsz csalódni benne. Egészségedre kívánjuk!
