November 3-a a magyar tudomány napja, ez alkalomból pedig nem is emlékezhetnénk meg méltóbban, mint néhány magyar, vagy magyar származású Nobel-díjassal.
Rendhagyó módon azonban most néhány olyan apró élettani morzsát szórunk el kiváló tudósainkról, amikről talán még soha nem is hallottál.
Két érmet is eltüntetett
Hevesy György 1885-ben született Budapesten, kémiai Nobel-díját 1943-ban vette át radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban. Zsidó származású zsidóként a háborúk az ő életére is hatással voltak, de a világégésekkel járó, szükség szülte és nagyon különös helyzetek egyike volt az, ami miatt bekerült a válogatásunkba.
1940-ben Niels Bohr két zsidó származású kollégájának, Max von Lauenak és James Francknek a Nobel-díját rejtegette, a nevekkel ellátott plakettek azonban felértek volna egy beismerő vallomással a náci hadsereg szemében. Hevesy – aki ekkoriban Bohr intézetében dolgozott – királyvízben feloldotta az érmeket, nem sokkal az előtt, hogy a németek valóban átkutatták az intézményt. Hevesy később elhagyta Dániát, és csak a háború után tért vissza, ám az üveget, amiben a díjakat feloldotta, legnagyobb meglepetésére épen találta. Hevesy visszanyerte az aranyat az oldatból, és a nyers aranyat elküldte Stockholmba a Svéd Akadémiára. A Nobel Alapítvány újraöntette az érmeket az eredeti aranyból, és 1952-ben újra átadta őket jogos tulajdonosaiknak.
Aki a másik oldalon állt
Míg Hevesy György kalandos történetével a háborús hősök közé is bevéste a nevét, addig Lénárd Fülöp, aki 1862-ben született Pozsonyban, egy egészen más eszme szolgálatában állt.
Legelső magyar Nobel-díjasunk 1905-ben vette át az elismerést a fotoelektromos hatásra adott magyarázatáért és a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért. Doktorátusa megszerzése után nem sokkal Németországba költözött, idős korában a nemzetiszocialista rendszer aktív támogatója volt, és komoly szerepe volt Einstein németországi munkájának lejáratásában – bár tudományos érdemeiből ez mit sem von le, erre éppen nem lehetünk annyira büszkék.
Itthon sem lehetetlen
Gyakran hallani, hogy a nagy elméknek külföldre kell menniük azért, hogy kamatoztathassák a tudásukat. Tény, hogy egyetlen olyan tudósunk van, aki Magyarországon végzett tudományos munkájáért kapta meg az elismerést: ő pedig nem más, mint Szent-Györgyi Albert. A C-vitamin felfedezője kutatásait Szegeden, ráadásul a szegedi paradicsompaprika – mint kiváló C-vitamin forrás – segítségével végezte. Igaz, 1947-ben ő is elhagyta az országot. Éppen a svájci alpokban töltött néhány hetet, amikor értesült róla, hogy idehaza barátját, Zilahy Lajost letartóztatták. Ekkor úgy döntött, nem tér haza. Az Egyesült Államokba költözött, és itt is halt meg 93 évesen.
A háború sem állította meg
A történelem gyakran gördít akadályokat az emberek céljai elé, de a legkiválóbbakat ez sem állíthatja meg: Harsányi János 1994-ben megosztva kapott közgazdasági Nobel-díjat a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis terén végzett úttörő munkásságért.
Mindezt úgy, hogy a háború alatt bujkálni kényszerült. Zsidó származása miatt ugyanis deportálták, ám ő megszökött a pályaudvarról, és Raile Jakab jezsuita szerzetesnél bujdosott a Mária utcai kolostor pincéjében – tanulmányait azonban még ez idő alatt sem függesztette fel. Közben is előadásokat hallgatott a Katolikus Hittudományi Főiskolán.