Jazz Tűsarkúban

A Mrs. Columbo tagjai ízig-vérig nők. Cicáznak és csacsognak, de ami a zenét illeti, a több éves szakmai tapasztalat és a veleszületett tehetség uralja a színpadot. Egy szabadtéri koncertjük előtt kaptam el a lányokat, és csevegtem velük jazzről, a készülő lemezről és a divatról.    

Hogyan jellemeznétek pár szóval a zenekart?

Sárközy Fanni: Zenei olvasztótégely.

Galambos Dorina: Szeretet.

Hudák Zsófi: Bohókás.

Hogyan ismerkedtetek meg?

G. D. : Mindannyian a Zeneakadémián tanultunk. Zsófival a zene hozott össze minket, de egyhamar barátság lett belőle. Körülbelül másfél év múlva Fannit is elcsábítottuk a csapatba. Azóta is töretlen az egység, olyannyira, hogy mi leszünk Zsófi koszorúslányai a közelgő esküvőjén!

Hogyan dolgoztok együtt csapatban? Kinek mi az erőssége?

H. F. : Szerintem az a legjobb, hogy észrevétlenül tudunk együttműködni. Nincs szükségünk rá, hogy kirángassuk egymást a rossz hangulatból, mert az nagyon ritka.

G. D. : Ha laposan is indul a nap, a próba hihetetlenül feltölt minket, és végül mosolyogva megyünk haza. Zsófi közülünk a leghatározottabb, de alapvetően nagy az összhang. Közösen ötletelünk és amihez éppen kedvünk van, azt megcsináljuk.

S. F. : Egyikünk sem azért zenél, mert ez szakmai kötelességünk lenne. A zenétől energiát kapunk, mi pedig átadjuk egymásnak.

Éppen az új lemezen dolgoztok. Mire számíthatnak a rajongók?

G. D. : Sok saját számra! A feldolgozások mellett egyre több ilyen van, így aztán ezen az albumon már fele-fele lesz az arány.

S. F. : Nem szeretnék hirtelen teljesen mást csinálni, mint eddig, ezért fokozatos lesz az átmenet. Feldolgozásokat játszani nagyon szórakoztató, és nem szeretnénk egyik napról a másikra arccal hátrafele sétálni.

Maradtok a jazznél?

H. Zs. : A Mrs. Columbo nem mondható teljes egészében jazz zenekarnak. Mi vagyunk a jazz napos oldala, bátran keverjük a stílusokat. Párbeszédben szeretünk egymással zenélni, játékosan. Ez a játékosság, az improvizációs elemek viszont egyértelműen a jazzből tudnak táplálkozni, hiszen ebben a műfajban van leginkább jelen.

G. D. : A stílus mindannyiunkhoz közel áll. Magyarországon kétféle zeneoktatás van: klasszikus és jazz. Én az utóbbit választottam. A jazz konzervatórium után felvettek Jazz Tanszakra a Zeneakadémián, mely idő alatt nagyon sok tehetséges zenésszel dolgozhattam együtt a műfajon belül, így napról napra egyre jobban megkedveltem. Ettől függetlenül mindenevő vagyok, nagyon sok rock zenét is hallgatok, ami hozzátesz a saját, egyedi stílusom kialakításához.

S. F. : Engem a családom szólóhangszeresnek szánt, de amikor tizenéves koromban először hallottam a rádióban jazzt, szerelmes lettem. Onnantól kezdve nem volt megállás, éjjel–nappal jazzt hallgattam, koncertekre jártam. Egyre erőteljesebb lett bennem az érzés, hogy csapatban jobban szeretek zenélni mint egyedül. A zenekari hangzás az otthonom.

Szerintetek mi a maximális siker, amit egy feldolgozásokat játszó zenekar elérhet itthon?

H. Zs. : A feldolgozás élvezetes. Összekovácsolta a zenekart, adott egy biztos alapot a továbblépéshez. Ettől függetlenül, önmagában nem elég ahhoz, hogy egy zenekar befusson, hiszen adódik a kérdés, hogy mégis mit tudunk saját kútfőből meríteni. Nem gondolom, hogy messzebbre el tudnánk jutni, mint ahol most tartunk.

G. D. : Most már arra is figyelünk, hogy a számaink rádióbarátok legyenek. Az elmúlt pár év nagyon jó tapasztalat volt ezen a téren, már tudjuk, hogyan nyúljunk hozzá egy-egy számhoz úgy, hogy az alakítható legyen.

S. F. : A feldolgozások területén is lehet fejlődni, mi is sok mindenkit meghallgatunk, akiktől tanulni lehet. Bár az összehasonlítás művészeti területeken nagyon érzékeny dolog, de szerintem hozzánk hasonló zenekar az országban nincs.

Milyen számotokra az ideális színpadi megjelenés?

H. Zs. : Az a szerencse és megtiszteltetés ért minket, hogy két divattervező, Pálffy Szilvi és Szűcs Teréz, a szárnyai alá vett. A saját stílusunkat szem előtt tartva öltöztetnek minket, modern, ugyanakkor hordható ruhákat adnak ránk. Például, figyelnek arra is, hogy nekem nagybőgősként fontos, hogy egyszerűen tudjak leülni a ruhámban, illetve szabadon tudjak benne játszani. Figyelnek ránk, és maximálisan követik a divatot.

Mik a jövőbeni tervek?

H. Zs. : Stúdiózás és számírás. Sokszor jártunk már külföldön, Brnóban, Luxemburgban, Szlovákiában, most pedig egy japán fellépés van készülőben. Egységben dolgozunk tovább, és szeretnénk, ha minél többen magukénak érezhetnék a zenénket.

 

A zenekart legközelebb augusztus 14-én csípheted el, az óbudai Kobuci Kertben!