A FUNZINE Média immár hatodik életévébe lépett, ennek apropóján Novotta Krisztinával, a FUNZINE ügyvezetőjével beszélgettünk sikerekről, kudarcokról, a női vezető szerepköréről, fesztiválokról, klónokról és lélekvándorlásról.
Meglep, hogy iskolaköteles lett a FUNZINE? Milyen érzések keringenek benned így közvetlenül a szülinap előtt?
Persze, hogy meglep! A mai napig az is hihetetlen örömmel és meglepetéssel tölt el, ha már alapból ismernek minket, bár tudom, hogy dolgoztunk eleget a márkán ahhoz, hogy inkább az lenne a nagy gond, ha nem így lenne! Hálát, felelősségérzetet, folyamatosan megújuló energiát adó örömöt érzek.
Mi a FUNZINE életének eddigi általad legfontosabbnak tartott sikere? És kudarca? (bár mindketten tudjuk, hogy ezt a szót nem használjuk) És a leghumorosabb illetve legszívszorítóbb emlékezetes pillanata?
Legfontosabb siker: 3 dolgot mondanék elsőre: az első Halloween party 2007-ben, a második a Hungary-Balaton FUNZINE magazinok megjelenése és az, hogy ezzel országos elérhetőséget értünk le, illetve a magyar nyelvű FUNZINE megjelenése. Kudarc: az online termékünk egyelőre nem jut el elég emberhez. Leghumorosabb: sokan bedőltek egy április 1-jei tréfánknak, amit a „Did you know?” rovatban helyeztünk el. Legszívszorítóbb: valaki a magazin egyik rovatán keresztül kérte meg a barátnője kezét (azt hiszem, szintén a „Did you know?” rovatról beszélünk.).
Nyilván sokan olvasnak minket olyanok, akik mostanában kacérkodnak a gondolattal, hogy vállalkozásba kezdjenek. Mi volt a legnehezebb számodra az induláskor és a hat éves út során, mire hívnád fel a figyelmünket? Mi volt, ami könnyebben ment, mint vártad?
Ami meglepetés volt, de most már én is igazolhatom, hogy tényleg így van: ha megvan a „flow”, tudod, hogy jót teszel és megpróbálsz jó is lenni, tiszta szívből-lelkesedésből csinálod, akkor segítségedre sietnek a megoldások: azok a helyzetek, kollégák, partnerek, akik és amelyek által minden a helyére kerül, talán jobban is, mint előtte gondoltad volna. A vártnál sokkal könnyebben tudtuk kiépíteni a partnerkapcsolatainkat, sokkal gyorsabban és ösztönösen ment a márkaépítés.
Ami talán a legnehezebb, de egy saját vállalkozásnál azt gondolom, ez is másként működik: akaratlanul is eljön az a pillanat, amikor úgy érzed, kiégtél, magadban is csalódsz, hogy a kezdeti lelkesedéshez képest pillanatokra, időszakokra visszaeshet a lendület; sajnos ezt sokszor az emberen kívülálló tényezők hozzák, illetve maga az idő. Viszont ha egy saját termékről – „gyerekről” – beszélünk, ez a tűz soha nem hal ki, soha nem tudja az ember feladni, igazán kiégni. Újra és újra jön egy fordulat, amely kilendíti az embert ezekből az időszakokból.
Nemrégiben egy neves magazin felterjesztett az „inspiráló és sikeres nők”-díjra. Számodra mit jelentenek ezek a szavak: inspiráló és sikeres? Ki jut eszedbe róluk? Ki(k)nek a szavára hallgatsz, kinek a tetteire figyelsz a szakmából és magánemberként?
A siker fokmérője sok minden lehet. Az inspiráló szó már sokkal fontosabb számomra. Értelmet és jelentőséget ad az eddig elért eredményeknek, törekvéseknek. Azért is esett nagyon jól a magazin felterjesztése a díjra, mert a szellemiségével nagyon együtt érzek és gondolkodom. Pont olyan emberek jutnak eszembe ezeknek a szavaknak a hallatán, akikkel a díjazáson megismerkedtem és akikkel szemben megméretettem. Nem a közéleti vagy akár szakmai bulvárból ismert szereplőkről van szó, sokkal inkább háttérbehúzódó, munkájukat alázattal és szeretettel végző, ráadásul eredményeket elérő személyekről.
A szakmai életben két olyan személy van, akik „coach”-ként segítik a munkámat – a tanácsaik, javaslataik követését soha nem bántam meg. Magánemberként természetesen a közeli barátok, családtagok véleménye, visszajelzése is nagyon fontos.
Sokan írnak a női vezetők elférfiasodásáról, mint jelenségről; szerinted milyen erényeid tesznek alkalmassá, hogy egy feltörekvő, állandóan megújuló és naprakész vállalkozást vigyél a hátadon? Hogyan lehet megőrizni a nőiességet a napi harcokban?
Azon túl, hogy többször már megbántam, hogy nem a tárgyalás kezdetén adtam át a névjegykártyámat, hiszen még a végére sem hitték el, hogy egy döntéshozóval beszélnek a szőke kicsi nő személyében, soha nem találkoztam a női vezetés hátrányával. Sőt, legtöbbször az előnyét élvezhetem a pozitív és kedves megkülönböztetésnek, amellyel igyekszem nem visszaélni. Természetesen látom magam körül a rossz példát is a világban, ami csak arra jó, hogy folyamatosan tükröt tartson elém, milyennek nem szabad lennem. Az emóciók előtérbe helyezését a racionalitással szemben mindenképpen fontos női vezetői tulajdonságnak tartom, hiszen ez már sok megérzésben, nehéz helyzetek kezelésében segítségemre volt. A kitartás elengedhetetlen, fontos, hogy az ember kész is legyen – ne féljen mindig megújulni saját maga is, adott esetben beismerni, hogy rossz lépéseket tettünk, rossz döntéseket hoztunk. Mernünk kell új irányt venni – bármiről is legyen szó.
Ha egy romkocsmában a pultnál leszólítanálak, és azt kérdezném; mi a hobbid?, azon túl, hogy nyilván leöntenél egy jóféle Figula Pinot Gris-vel, mit válaszolnál? A munkád a hobbid, a hobbid a munkád, vagy valami egészen más?
Egy biztos: nem öntenélek le egy ilyen jó borral! (nevet) Szerencsésnek tartom magam, mert valahogy tényleg összefolyik a kettő. Nem azért, mert annyira munkamániás lennék (bár biztosan vannak, akik ezt cáfolnák), inkább azért, mert pont azok a témák, programok érdekelnek, amelyekkel foglalkozunk nap mint nap. „Utazásmániás” vagyok, imádom más országok, térségek kultúráját, gasztronómiáját, történelmét, egyediségét, népeit megismerni. Emellett természetesen igyekszem a magyar és budapesti történésekkel is tartani az iramot.
A fontosabb zenei és kulturális fesztiváloktól a tanyasi hurkatöltő bajnokságokig szinte mindenhol jelen voltál az elmúlt hat év során. Hogyan lehet ezt kivitelezni anélkül, hogy klónjaid lennének (vagy vannak?), hány órából áll a napod, és mi az, ami nem fér bele és sajnálod, hogy kimarad?
Még én sem tudok róla, hogy lennének klónjaim! (nevet) Nem mondom, hogy soha nem éreztem fáradtságot egy-egy 5 napos fesztivál utáni 9 órás tárgyaláson, de nagyon fontosnak tartom az ilyen programokon való jelenlétet: ezzel a márkát és a céget is képviselem, arról nem is beszélve, hogy rengeteg jó üzletet ilyen találkozásoknak köszönhetek. Alvásra – legnagyobb bánatomra – sajnos nagyon kevés idő jut, éjszakai bagoly vagyok, aki a nappalt inkább a tárgyalásoknak, találkozásoknak szenteli, a gondolkodást-elemzést csak éjjel tudom kivitelezni.
Sokáig pont a magammal való törődés, foglalkozás maradt ki az életemből, de szerencsére még időben sikerült módosítanom az arányokon: a szórakozást, kikapcsolódást igyekszem a baráti, családi kapcsolatok fenntartásával összekötni.
Három címet kérnék; 1 fontos film, 1 fontos könyv, 1 fontos dal…
Pedro Almodóvar: Megtört ölelések
Osho: Szerelem, Szabadság, Egyedüllét
Bliss: Wish you were here
Engedjük szabadon az álmokat; ha nem lenne FUNZINE, mivel foglalkoznál szíved szerint? Ha holnap költöznöd kéne Budapestről, mi lenne a célpont? Ha újjászületnél, milyen alakot öltenél szívesen?
Egy hasznos és szerethető terméknek, márkának egy egész világot bejáró utazó ügynöke lennék, aki a saját üzletét bárhonnan irányíthatná, ezzel nem lekötve magát: rengeteg emberrel találkozva, sok új helyet és tapasztalatot megismerve. Olaszország még mindig a nagy kedvenc, de az biztos, hogy még Európa, főként a déli, mediterrán része lenne a célpont. Lehet, hogy nem túl fantáziadús, de akármennyire is gondolkodom, pont ugyanilyen alakot szeretnék ölteni! (nevet)