Augusztus 29-én ért véget a hatnapos Szegedi Ifjúsági Napok, vele együtt pedig a nyári fesztiválszezon utolsó fecskéje is kirepült az országból. Mázlink volt, hogy mi is ott lehettünk a kilencvenezer látogatót vonzó eseménysorozaton, hiszen így nem csak egy hatalmasat partizhattunk, de a fesztiválfáradalmakat kipihenvén végre be is számolhatunk nektek az ország legnagyobb nyárzáró bulijáról!
A SZIN gyökerei egészen 1967-ig nyúlnak vissza – azóta nem csak a fesztiválpiac, de a világ is elég nagyot fordult, valami azonban nem változott: a kezdetektől fogva az Újszegedi Partfürdőn megrendezésre kerülő Szegedi Ifjúsági Napok továbbra is ugyanaz a szerethető, baráti, független és őszinte esemény, amely négy évtizeddel ezelőtt is volt. Annyi kiegészítéssel, hogy a magyar könnyűzene színe-java most már világsztárokkal „kénytelen” osztozni a közönség figyelmén, utóbbi nagy legnagyobb örömére.
Az idei SZIN fesztivál egy kis kezdeti borongós epizódot leszámítva végig verőfényes napsütésében zajlott le, a Tisza által becsületesen szállított hűsítő szellőnek és a honi fesztiválokon megszokottnál lényegesen olcsóbban csapolt korsó söröknek köszönhetően azonban egyszer sem éreztük száraz sivatagban magunkat. Akinek meg a szellő és a jéghideg sör nem volt elég, az bátran vetette bele magát a Tisza vizébe egy kis felfrissítő pancsolás erejéig.
A zenére éhes fiatalság öt színpadnál tudta étvágyát csillapítani (SZIN Nagyszínpad, Live Aréna, Mizo Színpad, Wake Up Szeged Party Aréna, PizzaFutár Silent Disco), így mindenki megtalálhatta az ő ízlésének leginkább megfelelő fellépőket: a zenés dzsembori minden nap délután négy órakor vette kezdetét, hogy aztán egészen hajnalig tartsa konstans mozgásban az ember lábizmait és masszírozza a dobhártyánkat. Az olyan fergetegesen profi koncertek mellett, mint amilyen Ákosé (aki két év után tért vissza a fesztiválra), a Wellhello-é, a Mary PopKids-é vagy éppen Nick Warrené volt, kisebb helyszíneken olyan kedves régi ismerősökkel is találkozhattunk, mint például az UFO, a kilencvenes évek magyar rádiópopjának ikonikus csapata.
A felejthetetlen fesztiválélmény persze nem csak a nagyszerű fellépők függvénye: a változatos napközbeni programok és az érdekes kikapcsolódási lehetőségek ma már ugyanilyen fontosak. Az olyan apróságok, mint a dodgem pálya, a mobil mászófal, a Nagy Fesztivál Borteszt nevű kóstoló, vagy az óriáspárna amelyre tíz méter magasból vetethettük alá magunkat mind nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy egy pillanatra se unjuk el magunkat a hat nap során. A Silent Discoban fejhallgatókkal a fejükön csendben csörgő embereket nézni pedig legalább akkora buli, mint a fülest felhelyezve beállni közéjük nesztelenül szeletelni.
Az idei fesztiválon nagyon jól látszott, hogy a SZIN-t már második alkalommal megrendező Next Wave csapatának egyre nagyobb a rutinja az ekkora programok lebonyolításában: a bejutással nem voltak gondok, a Metapay-es rendezvények tengerében a készpénzes fizetés igazán üdítő élmény, a line-up és a különböző kulturális események sora pedig kellően színvonalas volt ahhoz, hogy mindig legyen hova szaladnunk, és ne folyamatosan a sörpadok társaságát keressük.
