Talán kevésbé lesz sokkoló a következő pár sorban felsorolt kalória mennyiség, ha megértjük az amerikai reggeli nyelvtani forrását. A „breakfast” szó a „breaking the fast” kifejezés rövidítése, vagyis „a böjt megtörése.” Hmm. Van még kérdés?
Gimnazista koromban az egyik legjobb barátnőm egy amerikai lány volt, Maggie. Minden egyes ott alvós pizsamaparti után Maggie apukája királyi lakomát szolgált fel reggeliként. Míg otthon általában beértem egy sonkás szendviccsel, addig Maggie-éknél minden újdonság valóságos ízbombaként ért, hiszen a következők szerepeltek az asztalon: amerikai palacsinta, juharszirup, dzsem, bacon, háromféle tojás, francia pirítós, fánk, cornflakes, tej, csokis süti, sült krumpli, narancslé, tea és kávé. Amikor megdicsértem a ház urát a bőséges menüért, Maggie vállat vont, és csak annyit mondott: „Áhh, nálunk minden reggel ez van.”
Az amerikaiak úgy tűnik, szigorúan tartják magukat a mondáshoz: Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus. Bár mindennapjaik további étrendje közel sem oly hírhedt, mint a délelőtti menü, az átlag amerikai állampolgár reggelije valószínűleg így is kiteszi egy szabolcsi árvaház heti betevőjét. Az Államok alkotmányos történetét visszavezetve (amely már 236 éve független ország, kérem szépen!) a bőséges hajnali kezdet a farmerekhez köthető. Míg nálunk Jani bácsi egy fél szál kolbásszal és egy kupica pálinkával indította a napot, addig Alabama földjein Uncle Johnny egy kiadós reggelivel húzta az időt, amíg csak lehetett. Hiszen ki tudna kapálni és tehenet fejni anélkül, hogy előtte be ne burkolt volna pár bundás kalácsot, két adag juharszirupos rántottát, tíz darab baconzsírban sült palacsintát, és három ketchupos muffint?
A bőségnek Amerikában nincsen zavara, ezt tükrözi az átlag nadrágméret is. Az érdekesség az, hogy mint mindent, ami Amerikából jön, mi is lassanként átveszünk, így az amerikai reggeli is lecövekelt Európában. Ezt természetesen köszönhetjük a gyors éttermek kalóriadús láncolatainak, de a szállodák örök-versengő, Gordon Ramsay utánzó séfjeinek is, hiszen a hagyományos kontinentális reggeli mellett a menüben ma már felbukkan a félpanziós „american breakfast” is.
Fontos kiemelnem viszont, hogy ez a fajta reggeli rendszeres fogyasztásra nem ajánlott! Mivel az átlag európai egyszerűen nem képes ennyit enni, így szervezetünknek nagyobb kárt okozhatunk, mint élvezetet. A sorozatos jenki svédasztal elfogyasztásának következtében gyomrunk kitágul (értsd: a tested helyet teremt a hájnak), cukor szintünk űrrepülésre jelentkezik, bőrünk zsírban tocsog, szívünk pedig egyszerűen nem bírja tartani a lépést, először csetlik-botlik, majd lemaradozik, végül leül egy padra. Persze elcsábulni lehet, és kell is néha, de ha a mindennapi betevőről van szó: maradjunk inkább a jó öreg parasztreggelinél, vagy válasszunk csupán egyet a kívánatos étlapról.
Íme a tipikus, amerikai palacsinta recept, mely pár perc alatt elkészíthető, és maximálisan kielégíti az édesség és a nyugat iránti vágyainkat!
Amerikai Palacsinta
Hozzávalók: 2 csésze (480 ml) liszt, 2 és fél teáskanál sütőpor, fél teáskanál só, 1 tojás, másfél csésze (360 ml) tej, 2 evőkanál olvasztott vaj, olaj a sütéshez
Elkészítés: keverő edényben szitáljuk össze a lisztet, sütőport, sót. Egy másik edényben öntsük össze a tojást és a tejet, majd adjuk hozzá a liszttel kevert sütőport, és keverjük simára. Ezután keverjük a tésztába az olvasztott vajat, és melegítsük fel az olajat egy palacsintasütő serpenyőben. Egy palacsintához, negyed csésze (60 ml) tésztát számítsunk. Süssük, amíg aranybarna nem lesz, majd fordítsuk meg, és a másik oldalt is süssük készre. Mézzel, cukorsziruppal, juharsziruppal, lekvárral, fahéjjal, és tejszínhabbal fogyasszuk!
Recept: http://www.foodandwine.hu/2009/02/04/amerikai-reggeli-pancake-day/
