Helyhiány az ’50-es években. A növekvő urbán popularitásnak köszönhetjük, hogy nagyobb területen zötykölődhetünk a buszokon – hát, ez is egy Hungarikum!
Bármennyire is próbálta tartani a tempót a jó öreg IKARUS, az iparosítás rajta is kifogott: az emberek csak jöttek és jöttek, de nem mentek el. Közlekedtek, mindennap, mindenfelé. Hiába jöttek ki szinte naponta az újabbnál újabb buszok az üzemből, illetve iktatták be a rendszeres „gyár-járatokat,” a férőhely problémát iziben orvosolni kellett. Eleinte pótkocsis buszokkal próbálkoztak, ami bár igazán kedves, piacra-menős, szekéren-utazós hangulatot teremtett, a biztonságnak aligha tettek eleget. Németországban ekkor már kísérleteztek a csuklós-buszokkal, így a tervek megvalósításának megbízatását a magyar Autóbusz Főműhelynek adták ki, akik lelkesen fel is fogadták Rózsa László, Lassú Gábor és Színi Béla mérnököket. Házi szárnypróbálgatás gyanánt, a tervezők összevonták az IK 60-as és a TR 5 típusú autóbuszokat és a Vörös Csillag Traktorgyárral golyós-koszorús zsámolyát, és voilá: megszületett az első csuklós busz. 1960. november 5.-én már forgalomba is állították a csodaszép újdonságot, amely akár 200 embert is képes volt szállítani! Ez van, sok jó ember nagyobb helyen is megfér.
