Április 24-én kezdődik a Budapest Táncfesztivál. Az eseményt mint eddig, most is a Nemzeti Táncszínház „vezényli le”. Az idei szemléről kérdeztük Török Jolánt, az intézmény igazgatóját.
Most, hogy a kulturális területről folyamatosan kiáramlik a pénz, szinte kivételes csoda, hogy egy fesztivál felszínen tud maradni hosszú távon. A Budapest Táncfesztivál támogatása hogyan alakul ebben az évben?
A mi támogatásunk is folyamatosan csökken, ezzel a problémával természetesen mi is küzdünk. Boldog vagyok, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet ellenére is meg tudjuk rendezni a Budapest Táncfesztivált, amely tulajdonképpen a Tánc Világnapjához kapcsolódó ünnep. Fontos számunkra ez a rendezvény, egyfajta kulturális misszió, hogy életben tudjuk tartani. Finanszírozni abból a minimális támogatásból tudjuk, amit kaptunk, illetve a jegybevételből.
Két magyar vonatkozású külföldi fellépő is érkezik idén a fesztiválra. Ez nyilván nem véletlen. Mesélne róla, hogy ez hogyan alakult így?
A Nemzeti Táncszínház a magyar tánc fellegvára, a magyar profi táncegyüttesek otthona. Ebben az évben úgy éreztük, hogy olyan együtteseteket, alkotókat szeretnénk bemutatni a magyar közönségnek, akik nemzetközi szinten is nagy sikereket értek el. Egerházi Attila a South Bohemian Balletnek több koreográfiát is rendezett. Ezek közül is látható lesz néhány a Függöny fel! című esten, amelyet április 25-én a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában láthatnak majd az érdeklődők. A fesztivál nyitóelőadása a torinói Compagnia EgriBiancoDanza estje lesz, a Nemzeti Táncszínházban. Az együttes vezetője a magyar származású Susanna Egri. Susanna Budapesten született, majd fiatalon Olaszországba költözött, ahol nagyon szép karriert futott be.
A Gangaray Dance Company a fesztiválon tartja legújabb bemutatóját. Így alakult vagy a fesztivál anyagilag is támogatja az együttest?
A színház hosszú ideje igyekszik lehetőséget biztosítani fiatal alkotóművészeknek a bemutatkozásra. Hámor József darabja érdekes előadás, amelynek célja, hogy még közelebb hozza az emberek szívéhez a táncot. Ez pedig a Nemzeti Táncszínház számára is fontos cél. A Mein Kleiner Blumengarten nem mindennapi koncepciójú előadás, amelyben kitűnő táncművészeket láthat a közönség. A darab a későbbiekben is szerepel a színház repertoárján, legközelebb májusban lesz nálunk látható. A produkció létrehozásához anyagilag nem járultunk hozzá, de természetesen előadás-költségtérítést fizetünk.
A fesztivál érdekes kezdeményezése a Double Bill – Két együttes egy színpadon nevű program. Miről szól ez az esemény?
A Double Bill koncepció lehetőséget ad a nézőknek arra, hogy egy jegy áráért két alkotó munkájával ismerkedjenek meg. A lényeg pont az, hogy egy műfajon belül, két különböző stílusú művész darabját láthassák. Idén két fiatal koreográfus, egy nő és egy férfi alkotását tűzzük műsorra. Zachár Lóránd Sec című friss koreográfiája és Jónás Zsuzsa Limit Way című műve várja majd a közönséget.
Van olyan előadás, amelyet kiemelne a többiek közül a fesztiválkínálatból?
Nem lehet egy-egy előadást kiemelni, hiszen mindegyik más-más stílusú, más miatt érdekes. A fesztivál oldalán megtalálható a program, onnan érdemes válogatni, szerintem a repertoáron mindenki megtalálhatja a szívéhez közel álló darabot. Amit még megemlítenék, mert a lelkemnek nagyon kedves, fontos program, hogy a fesztiválhoz Kanyó Béla fotóművész nagyszabású kiállítása is csatlakozik, amelynek megnyitója a fesztivál első napján, április 24-én lesz a Nemzeti Táncszínházban, 18 órai kezdettel. Erre szintén szeretettel várjuk az érdeklődőket.