Szilágyi Áron nem csupán olimpiai, világ- és Európa- bajnok kardvívó, hanem igazi jelenség, aki szerénységével és elhivatottságával méltán vívta ki a sportág és a publikum elismerését, szeretetét.
Áronnal a Magyar Vívó Szövetség eseményén foghattunk kezet, ahol a sportoló néhány kérdés erejéig a FUNZINE olvasóira is időt szánt.
London után címvédőként térsz vissza az olimpiai porondra. Hogy érzed magad lelkileg, hogyan készülsz erre a megmérettetésre?
Köszönöm, remekül érzem magam! Igazából az életem és a pályafutásom egy újabb nagyon fontos szakaszába érkeztem. Kifejezetten élveztem a felkészülést, ami elég hosszúra sikerült, viszonylag sok utazással, de végig jó hangulatban telt. Amit elterveztünk, azt úgy érzem, hogy meg is tudtuk valósítani, így maximális erőbedobással indulhatok Brazíliába. Nem nagyon foglalkozom azzal, hogy címvédőként utazom Rióba. Nagyon motivált vagyok, hogy ismét odaérhessek a legjobbak közé, és azon fogok dolgozni, hogy ez így is legyen.
Milyen érzés volt anno Londonban ilyen fiatalon olimpiai aranyat szerezni?
Rendkívül nehéz szavakkal kifejezni az érzést, amit egy ilyen pillanatban átél az ember a dobogón állva. Ez volt eddigi pályafutásom legkiemelkedőbb eredménye, amire természetesen nagyon büszke vagyok, és aminek hitetetlenül örültem. Ugyanakkor ez most már négy éve volt, és a hosszú távú memóriám egyébként is nagyon gyenge. (Nevet) Inkább a jövőbe tekintő ember vagyok, így már sokkal jobban foglalkoztat az, hogy mi lesz Rióban, mint az, hogy mi volt négy éve Londonban.
Hogy sikerült a felkészülés?
Igazából mindent sikerült megvalósítanunk, amit Decsi András edzőmmel elképzeltünk. Kőkemények voltak az edzőtáborok, pont nemrég értem haza egy háromhetes etapból, amiből egy hét Ausztriában telt, két hét pedig egy németországi nemzetközi edzőtáborban. Most pedig már tulajdonképpen a finomhangolás zajlik.
Mennyire nehéz számodra az akklimatizáció?
Szerencsére elég sokat utaztam az utóbbi időben, így meglehetősen nagy rutinra tettem szert azt illetően, hogy hogyan tudok a legjobban akklimatizálódni, néhány nap alatt a legjobb formába kerülni a versenyre. Rió abból a szempontból szerencsés, hogy „csak” öt óra az időeltolódás, ezt egy pár nap alatt meg lehet szokni. Mivel a verseny előtt egy héttel kiutazunk, ez elegendő kell, hogy legyen az átálláshoz. A versenyhelyszín fantasztikus, az olimpiai falu is minden igénynek megfelel, remekül főznek, így én arra számítok, hogy könnyen megszokom az ottani körülményeket.
Amikor hazatérsz Budapestre, hogyan tudsz kikapcsolódni, feltöltődni?
Én születésemtől fogva budapesti vagyok, így az időm nagy részét is itt töltöm, leginkább a budai oldalon. Alapvetően nagyjából ugyanazzal, mint a hozzám hasonló korú fiatalok: szeretem a finom ételeket, jó filmeket, koncerteket és színházi előadásokat vagy épp kipróbálni a város legújabb éttermeit. Úgyhogy azt hiszem, hatalmas Budapest fogyasztó vagyok!