Megérkezett a Happy Budapest videó! Valószínűleg maga Pharrell Williams sem gondolta volna, hogy Happy című klipje annyira lázba fogja hozni a világot, hogy városok és országok tucatjainak lakói készítik el a saját verziójukat. Táncoló, nevető és szinkronban éneklő emberek lepték el az internetet, azt üzenve a világnak, hogy négy percig, egy dal erejéig mindenki egy emberként lehet boldog. Ezt most jó néhány budapesti lakos és turista is bizonyította. Hála az egyik szervezőnek, a videó ezer szállal kötődik a FUNZINE-hez is. A kisfilmben nem csak olvasóink, de kollégáink és barátaink is feltűnnek. A videó két atyjával beszélgettünk.
Mi történik, ha néhány hétköznapi ember fogja magát a Vásárcsarnok közepén és elkezdenek közösen táncolni és énekelni egy kamera előtt? Bármily meglepő, a körülöttük lévő vásárlók becsatlakoznak és együtt örülnek egymás boldogságának. Ebben az édes élményben volt része Novotta Ferencnek a FUNZINE-ból és Vince Tibor Vinyusnak a Speedzone Productionből, akik bár néhány hete még nem is ismerték egymást, mégis hat nap alatt megszervezték és le is forgatták Pharrell videójának budapesti verzióját.
Az ötlet egyszerre fogalmazódott meg bennük és hála a Facebooknak, az ötletből hamar projekt, a projektből pedig egy boldogság bomba lett. Egy igazi civil szervezésű imidzsvideó a boldog magyarokról.
„Egyik vasárnap nagyon rossz kedvem volt, éppen beteg volt a kislányom. A feleségem akkor mutatta meg a párizsi verziót. A pici is elkezdett rá táncolni, jó kedvünk lett, és azt mondtuk, hogy nekünk is kell ilyet készítenünk. Másnap be is mentem az irodába, beütöttem a Facebookon, hogy Happy Magyarország és ott is volt egy ezzel foglalkozó csoport. Máskor nem szoktam írni, de most megtettem. Egyszerűen úgy éreztem, kell” – meséli a kezdetekről Vince Tibor Vinyus, akitől Novotta Ferenc vette át a szót – „A Facebook-csoportot pedig én alapítottam. Egy hirtelen felindulásból úgy éreztem, hogy ezt meg kell csinálni, lesz ami lesz. Nem gondoltam végig, hogy erre fog-e reagálni valaki, de mikor másnap ránéztem az oldalra, elképedtem. Megnéztem Vinyus levelét, láttam, hogy valakinek ez ugyanakkor jutott eszébe és rádöbbentem, hogy az ötletnek rendes hátszele van.”
A levelezésből hamar személyes találkozó lett, ahol a két szervező elmondása szerint már-már mágikusan ugyanazokra az ötletekre gondoltak, ugyanolyan végeredményt láttak maguk előtt.
„Karmikus volt. Én hiszek ilyen találkozásokban, ha így összecseng valami, arra figyelni kell és foglalkozni kell vele.” – mondja Vinyus.
Nem volt könnyű dolguk. Miután Pharrell megalkotta az első 24 órás klipet, a világ azonnal reagált és városok sokaságában másolták le az egyszerű, de tipikusan nagyszerű koncepciót: énekeljük el ugyanazt a dalt, sokan, sok helyszínen, minél vidámabban. Ám hála a karmikus erőknek, a biztos követendő példa kiválasztásánál sem volt vita – mindketten a párizsi verzióra gondoltak.
„A párizsi videót azért vettük alapnak, mert fancybbre csinálták. A mi verziónk még nem ez, de tudtuk, hogy technikailag nekünk is a lehető legmagasabb szinten kell megcsinálnunk, hétköznapi emberekkel. Minél sokrétűbbre akartuk” – meséli Ferenc.
Viszont míg Pharellék a napsütötte Los Angelesben könnyen leforgathattak 24 órányi felvételt az utcán táncoló emberekből, a magyar csapatot a szúrósan hideg közép-európai klíma nem segítette. Ferenc elmondása szerint így gyorsan ki kellett jelölni néhány napot, ami alatt fel lehet venni a szükséges nyersanyagot: „Már a találkozás napján láttuk az előrejelzésekben, hogy péntek este és szombaton kell megcsinálnunk, hogy biztos ne essen az eső és jók legyenek a fények.”
Miután a találkozás hétfőn volt, a forgatás pedig pénteken, nem volt túl sok idő az előkészületekre. De a karma most is segített – illetve persze az ötlet nagyszerűsége is, hiszen ahogy a két szervező mondja: „mindenki ráharapott a sztorira.” A Facebook-csoport nagysága napról napra növekedett, a helyszínek Ferenc szerint pedig a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel egyeztek bele a forgatásokba: „Az engedélyeket pillanatok alatt, egy délelőtt elintéztük, és ez nem csak a kapcsolatoknak volt köszönhető. Ahol kimondtuk, hogy Happy, azonnal mondták, hogy menjünk és partnerek voltak mindenben.”
Egy olyan videónál, mely Budapestet képviseli természetesen kifejezetten fontos az, hogy mely helyszíneken forog a kamera, így olyan ikonikus helyeket választottak ki, mint a Hősök tere, a Vásárcsarnok, a Vörösmarty tér vagy éppen a Széchenyi fürdő.
Ettől függetlenül Vinyus elmondása szerint egy dolgot mindenképpen el akartak kerülni – hogy túl nyilvánvalóan ábrázolják a fővárost és az egész videóból kiessen az a spontánság, mely pont a báját adja: „Az egész nem volt direkt. Nem volt olyanra példa, hogy úgy állítottuk a kamerát, hogy teljesen pontosan látszódjon a Halászbástya és az emberek ezért ide meg oda álljanak.”
A helyszíneknél könnyebb kérdés volt a szereplők kérdése. Bár volt egy alapvető tömeg a jelentkezőkből, barátokból, a FUNZINE csapatából és olvasóiból, a két férfi mégis úgy érezte, hogy néhány dolgot biztosan bízhatnak a véletlenre.
„Az elejétől fogva úgy gondolkodtunk, hogy ha ennek valóban létre kell jönnie, akkor az utcán majd megtaláljuk azokat az embereket, akik érzik ezt a sztorit és be akarnak szállni. A szociális hálón és az ismeretségen túl az univerzum intézte a castingot” – mondja Ferenc, akitől Vinyus veszi át a szót – „Nagyon nem tudtuk túlszervezni a dolgot, de ha például azt mondtuk, hogy szeretnénk benne breakes gyerekeket látni, csak lementünk szombat délután a Vörösmarty térre és ott is volt egy break-táncos csoport. Vagy hogy de jó lenne, ha lennének bringások és deszkások a Hősök terén, és ott is voltak. Miután megjelentünk, mindenki boldogan rész vett a forgatásban. Volt, aki felvétek közben szaladt be a háttérbe táncolni. Van ebben a zenében valami, ami gerjeszti az emberekben, hogy előjön egy örömteli boldogság, amihez sokan csatlakoznak.”
Karmikusnak tekinthetjük azt is, hogy a szervezőknek egy percig sem kellett törniük a fejüket sem a kellékekkel kapcsolatban, sem pedig a videó szerkesztésében. Vince Tibor Vinyus cége, a Speedzone Production ugyanis pont tévéműsorokkal és reklámokkal foglalkozik. De például a férfi fia oldotta meg a hangszóró kérdését is: „Kellett egy nagy hangszóró, amiből hangosan szólhat a zene. A fiam, aki bringás és műszaki iskolába járt, pont most csinált magának ilyen hátizsákos hangfalat, ami épp kapóra jött. Ilyen nagy sorszerűségek vannak.”
A sorszerűségek szépségét pedig Ferenc is érezte: „Ez benne a szép. Van egy álmom és egy olyan ember álmodja velem ugyanezt, aki mindezzel rendelkezik, ami ennek a felvételnek az elkészítéséhez kell.”
A Happy, a Happy Budapest és a többi videó mind bizonyítékok arra, hogy a videók készítése és megosztása a kommunikáció egy új formája, melynek szépsége abban rejlik, hogy sok kreativitást igényel, ám nem túl sok anyagi befektetést. Az ilyen videók sikerét Vinyus pont ebben látja: „Ma már akár csak a telefonoddal, a laptopoddal vagy egy nem is olyan drága kamerával is tudsz remek videókat csinálni.”
A szakmában dolgozó férfi szerint viszont az, hogy manapság már boldog-boldogtalan videókat készít és be is mutatja őket az internet közönségének, vagyis a fél – ha nem az egész – világnak, kétélű dolog: „Ha csak egy videó is felbukkan, ami hoz valami élményt az embereknek, az nagyon klassz dolog. Az érem másik oldala, hogy egyre nehezebb lesz megtalálni a jókat. Mindenkiben ott lapul a tehetség, és hogy megmutassa a saját világát. Nyitottabbá teszi az embereket. Ha meg merem mutatni magamat a világnak, az már egy nagy lépés ahhoz, hogy színesebbé is tegyem. Továbbá lehet, hogy egy-egy emberben meglátják a tehetséget és felkarolják őket.”
Már csak egy kérdés maradt: mi lehet egy ilyen egyszerű koncepciójú, mégis futótűzként terjedő videó üzenete. Vinyus szerint „mindenkinek az, ami eszébe jut. Ki mit tesz boldoggá. Mindenkiben, akiben bujkál, hogy boldog legyen, az elő fog jönni.” „Nagy tanulság volt ez a hét abban, hogy lehet így is csinálni dolgokat. Nem kell megosztani egymást.” – teszi hozzá Ferenc.
És valóban. Ha megnézzük a videót nekünk is eszünkbe juthat az, hogy ha nem is énekelgetünk naponta az utcán, ha nem is perdülünk táncra a piacon, legalább néha miért nem eresztünk meg egy őszinte mosolyt a másik felé?
Szokták mondani, hogy a boldogság döntés kérdése. Hát döntsünk. Legyünk boldogak!