A FUNZINE szerkesztőség tagjának lenni többek között olyan kiváltságokkal jár, minthogy rengeteg szuper eseményen már idő előtt részt vehet az ember, csak hogy első kézből tájékoztathassa az érdeklődő, és ilyen kiváltságokkal nem rendelkező publikumot. Ennek okán a csütörtök délelőttünket a január 15-én megnyíló nagyszabású űrkiállítás, a NASA által is szponzorált Gateway to Space kiállítás premier előtti sajtóbejárásán tölthettük, többek között első magyar asztronautánk és egy űrkóla-automata társaságában.
Egyik első emlékeim közé tartozik, ahogyan a békásmegyeri lakótelep egyik életveszélyes, a szocializmus által a kilencvenes évek felcseperedő fiatalságára hagyományozott játszóterén éppen űrhajós-kiképzősdit játszok, minden erőmmel afelé igyekezve, hogy rajta maradjak az egyre keményebben gyorsuló körforgón. Mivel a kiképzést hibátlanul teljesítettem, szüleim biztosítottak róla, hogy belőlem egyszer majd űrhajós lesz – sajnos ez a jóslatuk nem vált be (sosem érdekelt eléggé a fizika, és matekból sem voltam túl jó), viszont ma délelőtt a több mint húsz évvel korábban történt játszóteres eset óta végre megint úgy érezhettem magam, mint egy űrkadét.
És igazából ez is a kiállítás célja: az űrrepülés történetén, mérföldkövein és izgalmainak bemutatásán keresztül lelkes asztronauták egy új generációját kinevelni, sok-sok új Farkas Bertalant inspirálni. A megnyitó előtt Illés Gabriella szervező beszélt néhány mondatban a Gateway to Space lényegéről, majd egy idézettel felkonferálta a szintén jelenlévő űrhajóst, aki anno úgy fogalmazott, hogy „az űr mindenkié” – a kiállítással pedig lényegében el is hozták, meg is osztják velünk ezt a közös kincsünket. Az első magyar kozmonauta mikrofonja sajnos elég rosszul volt beállítva, ezért a hátsó sorból pont úgy hallottam, ahogyan a földi irányítás hallhatta az orbitális pályán keringő ex-vadászpilótát: eléggé torzítva.
Ahogyan Magyarország a hetedik nemzet volt, akinek fia kijutott a világűrbe, úgy Budapest a hetedik város, ahol az elmúlt hetven év űrrepülési történetét felölelő kiállítás megrendezésre kerül. Az űrutazás nemzetközi mivoltának bemutatása céljából egyformán vannak amerikai, szovjet és orosz kiállítási tárgyak, valamint a 3000 négyzetméteres kiállítótér egyik szegletében még olyan, az űrkutatáshoz való magyar hozzájárulásokkal is találkozhatunk, mint a Tünde névre hallgató részecsketeleszkóp vagy egy mikrometeorit csapda!
A kiállított tárgyak nagyon sokfélék: itt van például Wernher von Braun német-amerikai rakétamérnök rakétakocsijának piros másolata, a Columbiad űrágyú életnagyságú mása Verne Gyula Utazás a Holdba című regényéből, a V-2 ballisztikus rakéta elektromechanikus időzítője, a szovjetek csodálatos Szputnyik műholdja, az amerikaiak első űrhajója, a Mercury, egy majomkiképző-kabin, valamint különböző szkafanderek, egy hatalmas holdjáró (aminek egyébként magyar mérnökök fejlesztették ki a kerekeit), a Nemzetközi Űrállomáson használatos vécé, űrételek vagy éppen Darth Vader fenyegető alakja. Ha mindez nem lenne elég, akkor szemügyre vehetjük a Coca Cola befuccsolt italadagoló egységét (igazából nem a géppel volt a baj, hanem hogy a gravitáció hiánya miatt böfögéskor nem csupán a szénsav távozott a szomját oltó űrhajós gyomrából), a MIR űrállomás belsejét (ajándék kilátással az alattunk elsuhanó kék bolygóra!), egy űrsikló pilótafülkéjét, hozzáérinthetjük ujjunkat egy eredeti holdkőzethez, letekinthetünk a Földre az ISS kupolamodulján át, és bepillanthatunk a jövőbe az Orion űrhajón keresztül, ami a tervek szerint a harmincas években a Marsra szállítja majd az embert.
Ahogyan modellekből és eredeti tárgyakból, úgy informatív magyarázó szövegekből sincs hiány: mindegyik megfelelő arányban keveri az érdekeset a tudományossal, nem érződnek túl hosszúnak vagy túl száraznak, viszont garantáltan kielégítik majd mindenki kíváncsiságvágyát. Gondoltátok volna például, hogy Farkas Bertalan 1980-as repülése során magyaros ízesítésű ételkonzerveket is magával vitt a világűrbe?
A kiállítás utolsó szekciója tartogatja az asztronauta-aspiráns gyerekek számára a legtöbb érdekességet, itt ugyanis a modellek és szövegtáblák átadják a főszerepet a szimulátoroknak: beülhetünk egy 360 fokban forgó giroszkópba, megpróbálhatunk végrehajtani egy sikeres landolást virtuális űrsiklónkkal, valamint megtapasztalhatjuk, milyen érzés súlytalanságban dolgozni.
A nagyszabású Gateway to Space kiállításon tehát minden korosztály biztosan megtalálja majd a számítását, legyen szó laikus űrkedvelőről, nagy álmokat dédelgető kisgyerekről, mérnöktanhallgatóról vagy az űrvécék működési elve iránt érdeklődőről. A kiállítás március 15-ig tart! Jegyárakért kattintsatok ide!
Vizy Márton
