Március nyolcadikán nem csak az összes Zoltánt fogjuk ünnepelni, de bizony a sokszor igazságtalanul gyengébbik nemként elkönyvelt nőket is – anyáinkat, nagymamáinkat, lánytestvéreinket, feleségünket, barátnőnket, női barátainkat, munkatársainkat és így tovább és így tovább. A FUNZINE-nál nőnap helyett most nőhetet tartunk, a cikkek sorát pedig egy filmes válogatással kezdjük, csupa olyan remek mozival, amelyeknek nők a főszereplői (bár a Blechdel tesztet nem biztos, hogy mind sikeresen teljesítené).
Amélie csodálatos élete
Jean-Pierre Jeunet filmjének főszereplője egy szeleburdi, álmodozó, furcsa gyermekkorral megáldott 22 éves pincérnő egy kávézóban, Párizs Montmartre negyedében (itt van a Moulin Rouge is, a környék sokáig a bohém művészek párizsi gyűjtőhelye volt). Diana hercegnő tragikus halála után Amélie a fejébe veszi, hogy hús-vér őrangyalként fogja segíteni a környezetében élőket. A nagy (és sok gyümölcsöt termő) jótékonysági rohama következtében azonban megfeledkezik magáról: rajta ki fog segíteni?
Álom luxuskivitelben
Ki gondolta volna, hogy a Hidegvérrel című könyv szerzője, Truman Capote alkotta meg a még ma is tízen- és huszonéves lányok százezreinek példaképül szolgáló Holly Golightly figuráját? Az Álom luxuskivitelben főszereplőnője egy csípős, furcsa, hol neurózisaitól szenvedő, máskor megjátszott naivitással flörtölő New York-i társaságbéli, aki összeismerkedik a frissen a szomszédjává vált, küszködő íróval, Paullal. Paulnak már az elején nagyon megtetszik a lány, Hollynak azonban nehezebb a természete annál, hogy egyszerűen csak úgy hagyná románcukat kibimbózni.
Francis Ha
Noah Baumbach nélkül a hipszterforradalom valószínűleg teljesen máshogy zajlott volna le, mint ahogy. Az író-rendező olyan filmeken működött közre, mint A tintahal és a bálna, az Édes vízi élet, vagy A fantasztikus Róka úr – mind az indie-filmkultúra sarokköveinek számítanak. A Francis Ha címszereplője egy huszonéves New York-i lány, akinek fogalma sincs, hogy mit akar az élettől, sőt: abszolút semmi lövése semmiről az égegyadta világon. Azt tudja, hogy boldog szeretne lenni, de sehogy nem találja a helyét. A Francis Ha generációs film tehát a javából!
Millió Dolláros Bébi
Clint Eastwood sokat parodizált filmje négy Oscar-t hozott az öreg rókának. Főszereplője egy pincérnőként dolgozó lány, aki arról álmodozik, hogy profi bokszoló válik belőle – Maggie pedig mindenre képes, hogy álmát valóra válthassa. Felkeresi a helyi edzőterem nagy hírű boksz-edzőjét, a lányától és ennek következtében mindenki mástól is eltávolodott Frankie Dunnt, hogy vállalja el felkészítését és menedzselését. Frankie eleinte vonakodik, de látva a lány eltökéltségét, beadja a derekát, hamar pedig nagyon erős kötelék alakul ki köztük.
The Descent – A barlang
Neil Marshall az új-angol horror egyik biztató tehetsége volt: első filmje, a 2002-es Démoni harcosok egy csapat katona és skót vérfarkasok halálig tartó küzdelméről szólt, a 2005-ös The Descent – A barlang (nem összekeverendő az ugyanabban az évben megjelent és rém borzasztó A barlanggal) pedig egy csapatnyi csajsziról, akik egy térképen nem jelölt barlangra találnak. Egyikőjük korábban egy autóbalesetben elvesztette lányát és férjét is, barátnői pedig elrángatják egy kis közös időtöltéssel egybekötött, önfeledtnek ígérkező barlangászásra. A krach hamar beüt, mikor az egyetlen be- és kijárat beomlik, a hat lány pedig bent ragad a vaksötét, hatalmas barlangrendszerben: nem telik el sok idő, mire rájönnek, hogy nagyon nincsenek egyedül.
A lé meg a Lola
Tom Tykwer rendező 1998-as A lé meg a Lolája az akkoriban éppen megszilárduló videojátékos narratívát ültette át egy 76 perces moziba, aminek az eredménye egy a sors létezését boncolgató, pörgős, eseménydús film. A sztori főszereplője Lola, egy gazdag bankár lánya. Barátja egy kezdő drogfutár, aki éppen most vesztett el 100 000 márkát egy szatyorban, és mikor felhívja barátnőjét, már azon van, hogy bankot raboljon. Lola megkéri, hogy várjon húsz percet, mielőtt bármi hülyeségbe kezdene – addig majd valamit kitalál. A lehetséges eseményeknek három változatát meséli el az ezt követő bő egy óra, az újkori európai filmgyártás egyik legizgalmasabb és legfiatalosabb alkotását eredményezve.
Jeanne D’Arc – Az Orléans-i szűz
Jeanne D’Arc a történelem egyik legismertebb nője, de mindenképpen legismertebb női mártírja, Franciaország egyik védőszentje a kilenc közül, megannyi festmény, könyv, zene és film tárgya – holott mindössze 19 éves volt, mikor 1430 májusában az angolok máglyán elégették. Az 1928-as Jeanne D’Arc szenvedései egy zseniális alkotás, de lévén némafilm, korunk emberétől eléggé távol áll (a magyar Máté Rudolf operatőr képei miatt azért mégis érdemes megnézni minden idegenkedőnek) – a Luc Besson-féle feldolgozást viszont biztos mindenki látta már. Akkoriban még mindenki nagy reményeket fűzött Milla Jovovich-hoz, na meg a grandiózus európai kosztümös drámák feltámadásához. Sajnos ezek a remények azóta már kimúltak, de a film a remek alakítások és kiváló látvány miatt ma is megállja a helyét.
Elizabeth
Shekhar Kapur 1998-as filmje az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodójának trónra lépését és Erzsébet uralkodásának kezdeti éveit mutatja be. Az Elizabeth sokkal több holmi színpadias történelmi életrajzi filmnél, helyette egy zseniálisan izgalmas, igazi modern ízléseknek megfelelő, szövevényes politikai dráma. Olykor a sok összeesküvés és machináció miatt már kezd szappanopera-szaga lenni a filmnek, de Kapur komoly, sötét rendezése és Cate Blanchett letaglózó játéka nem csak minden dél-amerikai délutáni tévé sorozat, de minden angol kosztümös dráma fölé is emelik a filmet.
A bosszú asszonya
Nem csak a nyugati kultúrkör termeli ki magából az erős nőket, sőt! A messzi Ázsia filmtermései között valószínűleg még több nőközpontú mozit is találnánk, mint a hollywoodi munkák között – a japánok főleg a bosszúálló nő karakterét szeretik nagyon, de nagyon dívik még a távol-keleten a női démonok és gonosz női szellemek karaktere. A bosszú asszonya a dél-koreai Park Chan-wook Bosszú-trilógiájának záródarabja: a főszereplő Guem-ja, aki 13 év után szabadul a börtönből, egy olyan bűntett miatt, amit nem is ő követett el. Bár a börtönben áttért a keresztény hitre, egyetlen célja csak az, hogy bosszút álljon azon, aki miatt 13 évet elvesztett az életéből, és aki miatt elszakították a lányától. Volt cellatársai segítségével Guem-ja egyre közelebb kerül az igazi gyilkoshoz.
Bridget Jones naplója
Már azt hittétek, hogy kihagyjuk Bridgetet és az ő naplóját a sorból, mi? Nem tudnánk nyugodtan aludni, ha ez megtörtént volna. Ez a film valószínűleg nagyobb hatással volt a modern nőre, mint anno Jane Austen és Charlotte Bronte könyvei együttvéve. Az esetlen, csetlő-botló, magát sokszor kínos helyzetbe hozó, de azért mégis tehetséges, nem túl vonzó, de a férfiakat mégis megőrjítő harmincas nő története a Szex és New York sorozatban látott szingli-életmódnál egy sokkal reálisabb, de azért a valóságtól még így is eléggé elrugaszkodott változatát mutatja be a kozmopolita harmincas nő életútjának.
