A 2012-es Radioactive óta folyamatosan úton vannak és legutóbbi lemezük, a Smoke + Mirrors azt is bebizonyította, hogy az Imagine Dragons csapata nem csak egylemezes csoda. A januárban nálunk is koncertező banda gitárosával, Wayne „Wing” Sermonnal a turné nehézségeiről, a rocksztárok életéről, a dalszövegírásról és Magyarországról beszélgettünk, de azt is megtudtuk, hogy mennyi szeretet kap egy gitáros a közönségtől…
Imagine Dragons – Smoke + Mirrors turné
2016. január 20.
Budapest Aréna
Jegyek ITT!
A Radioactive után hirtelen óriási sikeretek lett, új album jött, és azóta járjátok a világot. Van valami nyomás rajtatok, hogy legyen még egy ilyen nagy dobásotok?
Nem igazán. Nem igazán tudod megjósolni, hogy egy dalnak lesz-e ilyen sikere vagy sem. Senki sem képes erre. Ez egy olyan dolog, amit nem tudsz megpróbálni újra megcsinálni, nem is így gondolkozunk. Számunkra ez az egész arról szól, hogy legyünk igazak a rajongók felé, akiktől biztosan nem érzünk nyomást. Bármit csinálunk, az valamiben különbözik attól, amit eddig csináltunk. Sose fogunk egy Radioactive 2.0-t készíteni. Sose leszünk az a banda. Mindig új hangzásokat keresünk, más módját annak, amit csinálunk. Folytatjuk azt, amit eddig is csináltunk és ahogy mondtam, nem láthatod előre, hogy mi lesz világsiker. Sose tudtuk volna elképzelni, hogy bármi amit csinálunk ilyen sikeres lesz. Ezért nem is éreztük a nyomást.
Március óta járjátok a világot. Honnan az energia erre?
Nem tudom, hogy csináljuk. Egyszerűen szeretjük. Ez egy nagyon érdekes munka, a legjobb a világon, soha semmiért nem cserélném el. De ezt a munkát szeretni kell és mindig óvatosnak kell lenned azzal kapcsolatban, mit kívánsz. Mert ha egyszer valóban megkapod, az egész gyorsan ki is csúszhat a kezeid közül. Semmi bajunk ezzel az élettel, mert mi vállaltuk ezt az életet. Erről álmodtunk. Annyi banda van, akik annyira tehetségesek, de mégsem értek el olyan sikereket mint mi, különböző okok miatt. Ezt mindig észben tartjuk. Persze, fárasztó, de az apró dolgok segítenek. Nyolc óra alvás, napi három, egészséges étkezés. Ilyen unalmas, egyszerű dolgok. Korán megtanultuk, hogy nem muszáj minden nap nagyokat buliznod, mert az egyszerűen nem fog segíteni abban, hogy jó show-t csinálj. Kicsit fékezned kell magad és olyan egyszerű dolgokra koncentrálni, mint a hidratálás. Vagyis nem szabad sokat innod.
„Sose tudtuk volna elképzelni, hogy bármi amit csinálunk ilyen sikeres lesz.”
Szóval turné közben nem is lehet igazán a sex drugs rock’n’roll életet élni?
Nálunk ez nem működik. Más bandáknál talán. Találkoztunk már olyan csapatokkal akik kicsit többet tudtak bulizni mint mi. Nagy hatással van a bulizás a show-ra és a közérzetünkre. Ha a színpadon vagyunk, nagyon fontos, hogy 100 százalékosan jól legyünk és így mi is 100%-on tudunk teljesíteni. Ha másnaposak vagyunk, túl fáradtnak érezzük magunkat ahhoz, hogy a legjobbat nyújtsuk. Ez pedig nem fair a rajongókkal szemben. Mindent, a zenét és a rajongókat is magunk elé helyezzük.
Nincs valamilyen félelmetek, hogy a zene egyfajta elvégzendő melóvá válik a turné során?
Erre nagyon kell vigyázni. A basszusgitárosunk viccelődött azzal, hogy akkor futottál be, amikor nem koncertezni akarsz, hanem koncertezned kell. Ez egyfajta különbséget szül az attitűdünkben. Ezt mindig próbáljuk a fejünkben tartani és realizálni, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy egy emberekkel teli arénában léphetünk fel. Ezek az emberek a zenénkért jönnek. Ez mindig egy csoda. De vigyázni kell. Március óta úton vagyunk, sőt, igazából már három éve úton vagyunk, majdnem non-stop. Ha bármit ilyen hosszan csinálsz, az könnyen válhat munkává, valamivé, amit nem megtehetsz, hanem meg kell tenned.
„A basszusgitárosunk viccelődött azzal, hogy akkor futottál be, amikor nem koncertezni akarsz, hanem koncertezned kell.”
Van időtök közben új anyagon dolgozni? Vagy nem is akartok, hanem inkább pihennétek?
Folyamatosan megy a dalszerzés. Harminc dal körülbelül már kész is. Szeretünk írni, ez sosem nyűg, nem kimondottan munka, hanem inkább lazítás, valami, amit kikapcsolódásként élünk meg a szabadidőnkben, akár a turnébusz hátuljában, akár a hotelszobában, akár a pihenőben a koncert előtt. Minden albumhoz készült körülbelül 100 dal, egyszerű demók és ötletek, amik nagy része leforgácsolódik a stúdióban. De szeretjük, ha sok anyaggal érkezünk a stúdióba. Sok ember számára nehéz turnén írni, amit meg is értek, hiszen annyi módon fáradt az ember. De ha nem munkaként tekintesz rá, nem tűnik fárasztónak.
A koncerteken leginkább azt látjuk, hogy a közönséggel a frontember kommunikál. Mégis mennyi szeretetet kap akkor a gitáros?
A frontember a frontember, mindig ő lesz a középpontban. Tőle hangzanak el a dallamok, a dalszövegek, ez az ő területe és ezzel nincs is semmi baj. A bandában mindenki elégedett a saját szerepével. Sosem akartam frontember lenni, nem is élvezném. És mindenki gitáros akar lenni. A gitároknál és a doboknál is magasan képzett emberek állnak. Bennel, a basszusgitárosunkkal és Dannel, a dobosunkkal még Berkleyben találkoztunk a zeneiskolában és már akkor nagy szörnyetegek voltak ha a hengszereikről volt szó. Nálunk a bandában mindenki egyenlően visz energiát a színpadra, szerintem ebben mások is vagyunk mint más bandák. Nem a háttérben toporzékolunk, miközben a főember énekel. Nálunk teljes a show, folyamatos az interakció egymás között és annyi energiát ad bele mindenki, amennyit csak tud.
„Nem a háttérben toporzékolunk, miközben a főember énekel. Nálunk teljes a show”
És ugyanazt az energiát kapjátok a közönségtől…
A rajongók csodálatosak. Ők azok, akik igazán adják az energiát. Megjelenünk a színpadon és a mi felelősségünk, hogy hozzuk az energiát, amit ők aztán tízszeresen adnak vissza. Ez csodálatos. Szeretjük a rajongóinkat.
Most jártok majd második alkalommal Magyarországon. Milyenek voltak az első benyomások?
Csodálatosak. Nem tudtunk sok időt itt tölteni, de kipróbáltuk például a Csirkepaprikást. Él itt egy barátunk, aki elvitt minket egy helyi étterembe, ahol emellett kipróbáltunk egy levest, amit valamilyen juhásznak neveztek. Nagyon jó volt. Szóval ki tudtuk próbálni ezeket a helyi ételeket, aztán elmentünk egy nagyon érdekes szabadtéri bárba, ahol eltöltöttünk néhány órát. Általában 34 óránk van arra, hogy felfedezzünk egy új helyet. Remélhetőleg most majd több időnk lesz, meg tudjuk nézni a Dunát és fel tudjuk fedezni a belvárost is.
„A mi felelősségünk, hogy hozzuk az energiát, amit a közönség aztán tízszeresen ad vissza”
Mire számíthat a közönség? Mik a különbségek egy aréna és egy stadion vagy fesztivál koncert között?
Nagyobb lesz a produkció, több fény lesz és show-elem. Mindig próbáljuk felülmúlni magunkat. Az arénás koncertjeink mindig különlegesek, mert úgy vesszük, mintha egy klubbal lennék. Ugyanolyan az energia és így mindig otthon érezzük magunkat. Minden show-t próbálunk úgy kezelni, mintha száz ember előtt koncerteznénk, még akkor is, ha több ezer emberről van szó. Nem számít. Az energia ugyanaz. A magyar koncert miatt nagyon izgatottak vagyunk. Bár még csak egyszer jártunk Magyarországunk, de nagyon bejött a közönség, látszott rajtuk, hogy értékelik, hogy eljöttünk,a zenénket és minden dalszövegünket kívülről fújták, ami meglepő egy országban, ahol magyarul beszélnek, a szövegek pedig angolul vannak. Nagyon kellemesen érint minket.
Mit üzentek a magyar rajongóknak?
Hogy köszönjük, hogy kitartanak mellettünk. Hogy támogatnak minket, hogy megvásárolják a zenénket és eljönnek a koncertjeinkre. Miattatok csináljuk az egészet. Nagyon izgatottak vagyunk, hogy ismét Budapestre megyünk és ott játszunk. Szeretjük Magyarországot és a magyar embereket.
Imagine Dragons – Smoke + Mirrors turné
2016. január 20.
Budapest Aréna