Sokan döntöttek úgy önszántukból novemberben, hogy 30 napig lemondanak az alkoholról. Volt azonban a történelemben arra is példa, amikor az állam tiltotta meg az összes lakosának, hogy annak a bizonyos pohárnak a fenekére nézzen, méghozzá nem is olyan régen. Eláruljuk, melyik országról van szó.
Miután 1919-ben bevezették az USA-ban a szesztilalmat, új korszak kezdődött az amerikaiak életében, amely a józan életmód helyett a törvény kijátszásáról és a kiskapuk kereséséről szólt. A városokban illegális kocsmák nyíltak, virágzott a korrupció, és erőre kapott a maffia. Íme öt példa arra, hogy milyen hatással volt az amerikai társadalomra a csaknem másfél évtizedig tartó szesztilalmi időszak.
Létrejött a modern olasz maffia
Bár a tilalom előtt is létezett a Cosa Nostra, vagyis a „mi ügyünk” fedőnéven emlegetett olasz-amerikai maffia, a szesztilalom évei alatt hatalmas erőre kapott a hírhedt bűnszervezet. Kialakult az öt New York-i maffiacsalád, Chicago városát pedig Al Capone tartotta rettegésben. A gengszterek rengeteg pénzt kerestek a szeszcsempészettel és az illegális ivók üzemeltetésével.
Megjelentek a „speakeasy-k”, vagyis a „fekete” kocsmák
A szesztilalom miatt a törvényes bárok és szalonok bezártak, így az inni vágyók legtöbbször az olasz maffia által üzemeltetett illegális csehókba jártak. A bohém, dekadens húszas években ezek a hírhedt helyek adtak otthont a pezsgő társadalmi életnek, de mellette olyan jelenségek is megszokottak voltak a titkos kocsmákban, mint a prostitúció és a szerencsejáték.
Kialakult a jazz kultúra
A háborút követő ’20-as éveket jazzkorszakként is ismerjük, ezen időszak jelszava a hedonizmus, az életöröm volt, amely az alkoholtilalom miatt a zenei stílusban, a divatban és a kultúrában is megmutatkozott. Az illegális kocsmákban virágzott az újdonságnak számító zenei műfaj, miközben olyan legendák váltak híressé, mint Louis Armstrong. A rövid szoknyás, bubifrizurás lányok felszabadultan charlestont és szvinget táncoltak a törvénytelen krimókban, míg a fiúk csempészett whiskey-vel és cigarettával a kezükben kártyáztak.
Mindent áthatott a korrupció
Bármennyire is próbálta az „alkoholmentes” társadalom látszatát fenntartani a szövetségi kormány, a szervezett bűnözés akkora mértéket öltött, hogy a tilalmat betartatni már nem sikerült. A hatóságok legtöbbször szemet hunytak – a maffia kenőpénzei hatására – mind a szeszcsempészet, mind az illegális előállítás, mind a „titkos” kocsmák léte felett – sőt, utóbbiakat ők is rendszeresen látogatták. Sok mindent elárul a szesztilalom alatti korszellemről, hogy a legendás New York-i polgármester, Fiorello La Guardia személyesen adott ki közleményt a városlakók számára arról, hogyan készíthetnek úgy bort, hogy közben kihasználják a tilalom kiskapuit.
A házilag főzött alkohol a lakosságot tizedelte
Akik drágának találták az olasz maffiózók csempész-italait, vagy nem volt illegális kocsma a közelükben, azok a házi szeszfőzdék ellenőrizhetetlen minőségű termékeit fogyaszthatták: a „moonshine”-nak, vagyis holdfénynek csúfolt szeszesitalok onnan kapták a nevüket, hogy éjszaka főzték ezeket, így elkerülve a feltűnést. Bármilyen, házilag pancsolt ital tartozhatott a kategóriába, egy valami volt csak közös bennük: a pocsék termékek rengeteg áldozatot szedtek – csak 1927-ben 12 ezer ember halt meg a mérgező nedűktől, 1930-ra pedig 15 ezer ember szenvedett végtagbénulásban a fogyasztásuk miatt.
