A pálinkát, mint hungarikumot senkinek sem kell bemutatnunk, se a fiatalságnak, se a középkorúaknak, se az öregebb generációnak. A pálinka nem válogat, azonban akad pár dolog, melyet az ital buzgó fogyasztói jó eséllyel nem tudnak e nemes nedűről. Mi pedig most pont ezeket az érdekességeket szeretnénk megismertetni veletek!
A törvény mai állása szerint pálinka az, ami Magyarországon termett gyümölcsből készült, semmilyen hozzáadott anyagot nem tartalmaz (sem alkoholt, sem pedig semmilyen édesítő-, vagy színezőanyagot), valamint 37,5% és 86% közötti alkoholtartalommal rendelkezik.
A pálinka első írásos említése 1332-ből származik, de kutatók már a XIII. századból is találtak égettboros üvegeket. Ezekről annyit lehet tudni, hogy Itáliából származnak, tekintve, hogy abban az időben csak az Appennini-félszigeten készítettek üveget. A pálinka felhasználási módjainál nem törték magukat különösebben az akkori emberek: elkönyvelték gyógyszernek, méghozzá a köszvény ellen. Hogy pontosan hány embert nem gyógyított ki a köszvényből, mire rájöttek, hogy gyógyhatással nem igen rendelkezik az amúgy nagyon kellemes ízű ital, azt nem tudni, azt viszont lehet tudni, hogy egészen a XVI. századig tartotta magát gyógykészítmény státuszában.
A pálinkát új szerepében is viszontagságos út várta: az 1700-as évek végére annyira elszaporodtak a pálinkafőző üzemek, hogy az állam 1836-ban végül nemesi előjogként határozta meg az ital készítését és adót vetett ki rá. Ez sem tartott sokáig, 1850-től a nedű készítése állami monopóliummá változott, majd a későbbiekben még alkoholtilalom, „feles főzés” (a megtermelt ital fele az államot illeti, 1952-1970), és hasonló finomságok vártak azokra, akik pálinkafőzésre adták a fejüket.
Mai formáját és visszaállított hírnevét és dicsőségét valamikor a rendszerváltás környékén nyerte el az ital. Ma hat pálinkafélét tartanak számon, a kisüsti pálinkát (1000 liter alatti rézüstben főzött pálinka), az érlelt pálinkát (legalább 6 hónapig 1000 literesnél kisebb, vagy 12 hónapig 1000 literesnél nagyobb fahordóban érlelik), az ágyas pálinkát (6-12 hónapon át gyümölcságyon érlelt pálinka), a törkölypálinkát (a szőlő préselése után visszamaradt kocsány, héj és mag szolgál hozzá alapanyagul), a gyümölcspálinkát ( szilva-, barack-, eper-, körte-, alma-, cseresznye-, vegyes gyümölcs pálinka), valamint a vadgyümölcspálinkát (vadalma-, vadcseresznye-, vadkörte-, bodza-, csipkebogyó-, kökény-, sompálinka).
Tudjuk, hogy minőségi pálinkát ma már szinte kizárólag díszes, minőségi üvegben lehet kapni, és rendkívül szépen kiépült kultúra kapcsolódik a fogyasztásához – kóstolókon át versenyekig sok különféle esemény ad teret az italnak -, azonban eddig a pontig egy rendkívül hosszú út vezetett. Miközben isszátok e nemes nedűt, gondoljatok néha annak finoman szólva is eseménydús történetére. Megszenvedett azért, hogy végül poharatokban kössön ki!
Ha meghoztuk a kedvedet ahhoz, hogy az esetleg még nem kóstolt fajtákat megkóstold, vagy csak szentelj egy-két naponta a pálinkának és tovább gyarapítsd tudásod, ajánlani tudjuk a Budavári Pálinka- és Kolbácsfesztivált, mely október 6-ig tart (további információ itt vagy itt), ahol többek között pálinkás édességeket is megkóstolhatsz. Ne késlekedj sokat!
