Az olimpia két dologról szól: egyrészt, hogy melyik ország sportolói tudják legjobban kitolni az emberi teljesítőképesség határát, másrészt pedig a rendezvénynek otthont adó ország és a résztvevő nemzetek közötti kulturális cseréről. Mi magyarok jól tudjuk, hogy egy nemzet konyhája milyen fontos részét képezi adott ország kulturális kincstárának, úgyhogy a most zajló riói olimpiai játékok okán úgy gondoltuk, bemutatjuk mi sül-fő a brazil boszorkánykonyhában.
Brazília hatalmas ország: mind népesség mind terület szempontjából a világranglista ötödik helyén áll, változatos földrajza és etnikai megoszlása miatt pedig az ország konyhaművészete is rendkívül sokszínű, tökéletesen leképezve a dél-amerikai nemzet őslakosokból, portugál hódítókból és a világ minden tájékáról érkező bevándorlókból álló etnikai mixét. A brazil konyhára a legnagyobb hatást a portugál, afrikai, német, olasz, közel-keleti és japán kulináris hagyományok gyakorolták, a nyilvánvaló amerikai őslakos indián ráhatások mellett. Bár sok kultúra ízlése táplálja a brazil gasztrotengert, van néhány alap hozzávaló, fogás és technika, amely minden régióban megtalálható.
A feijoada Brazília nem-hivatalos nemzeti étke, egy pörköltszerű fogás amit az egész országban előszeretettel fogyasztanak – bár a különböző régiók között azért találni kisebb-nagyobb eltéréseket. Ami mindenképpen kell bele: fekete bab, sertés vagy marhahús, és legalább kétfajta füstölt kolbász, na meg egy adag marha jerky. Egyes vidékek a főzés végén olyan cuccokkal bolondítják meg a fogást, mint például a sütőtök, kelkáposzta, krumpli vagy akár banán. A feijoada íze erős, de egy cseppet sem mondható csípősnek, gyomorterhelő minősége miatt viszont szokás rizzsel és naranccsal tálalni, hogy picit könnyebben menjen az emésztés. Igazi soul foodról van tehát szó, amit családi összejövetelek alkalmával és lusta vasárnap délutánokon szolgálnak fel.
Brazília legegzotikusabb régiója ad otthont az ország legegzotikusabb konyhájának: az északi konyhaművészet a táj adottságait kihasználva leginkább az Amazonas-medence esőerdejének gyümölcseiből és a folyók halaiból dolgozik, valamint itt érezteti hatását leginkább az őslakos indián hagyomány, az ország más részein élők számára ismeretlen hozzávalók formájában. Az északi régió number one étke a Pirão névre hallgató zselé-szerű fogás, amihez csak egy kis finoman őrölt tápióka lisztre, halfejekre, egy kis paradicsomra, némi fűszerre és hal- vagy húslevesalapra van szükség.
Az afrikai konyha leginkább az 53 milliós északkeleti gasztronómiában érezteti hatását, hiszen sehol máshol nem szeretik a brazilok annyira szétfűszerezni a fogásaikat, mint itt: a különféle paprikák és fűszernövények elengedhetetlen tartozékoknak számítanak. Mivel a népesség nagy része az Atlanti-óceán partvidéki városaiban lakik, nagy hangsúly van a különböző halétkeken, de a tenger egyéb gyümölcseit sem vetik meg a helyiek: a garnéla, a tarisznyarák és a homár hatalmas népszerűségnek örvendenek. Az egyik legkedveltebb fogás a bobó de camarão nevezetű tápiókapürés, garnélarákos, kókusztejjel meglocsolt és különböző fűszerekkel ízesített főzelékszerűség, valamint a moqueca, egy remek halpörkölt, ami paradicsom, hagyma, koriander, pálmaolaj és paprika hozzáadásával készül.
A közép-nyugati konyha az európai, afrikai és indiai hagyományok egyvelegéből született meg, a hangsúly pedig a szarvasmarhán, valamint a helyi termesztésű gyümölcsökön és zöldségeken van (mint például a csípős de mennyei pequi). A Carne Seca com Banana Verde a régió egyik legnépszerűbb fogása: a napon szárított marhahúst egy hagymás-fokhagymás-paradicsomos alapon pirítják, és zöld banánnal tálalják.
A déli régió még ma is látványosan viseli magán a 19. és 20. század folyamán betelepült német és osztrák bevándorlók kultúráját: a barbecue-szerű fogásoknak hatalmas itt a divatja (ezeket a helyiek a churrasco névvel illetik), a legtöbbet fogyasztott húsfajtának számító marhát pedig mézben, konyakban vagy kősóban pácolják. Az egyetlen kivételt Santa Catarina állama jelenti, ahol a helyiek inkább a tenger felé tekintenek, ha korogni kezd a gyomruk.
A délkeleti konyha olyan mint Brazília kicsiben, az egész ország konyhai kultúrája képviselteti magát, meg még legalább egy tucatnyi más ország, többek között természetesen Portugália és Olaszország, valamint olyan nemzetek is, mint Japán, Libanon és Szíria, a régió tehát egy valódi gasztromán paradicsom! Az ország két metropoliszát, Sao Paulót és Rio de Janeirót is magába foglaló, kulturálisan és gasztronómiailag is rendkívül sokszínű vidéknek nem adatott meg a tipikus fogás ajándéka, öröm az ürömben viszont, hogy minden utcasarkon a világkonyha valamely remekébe botlunk: sushi, pizza, falafel, és a portugál konyha legfinomabb falatjai várnak titeket!
