Miután sorra vettük a szép szerelmes dalokat, itt az ideje, hogy kicsit ráirányítsuk figyelmünket a másik, sötét oldalra is – jöjjenek a nagy, szívbemarkoló szakítós dalok, amik sokszínűbbek mint gondolnánk – néha tele vannak bánattal, néha büszkeséggel néha pedig mágikus bosszúval. A FUNZINE most mindenkit kiszolgál…
Cserháti Zsuzsa – Boldogság gyere haza
Míg régen az emberek búsan-ittasan vagy éppen a mennyekben járva csoportosan népdalokat énekeltek, és még tudták, hogy mi is történik az akácos úton, ha végigmegyünk rajta, ma a közös dalolások biztos, betonalapokon álló műve Cserháti balladája. A selymes hang, az elhagyatott zongora és a magyar zene egyik legszebb dalszövege mesterien írja le a társas magányt. A hetvenes évekbeli sláger 2003-ban újra a magyar listák top 10-be került és nálunk sem véletlenül ezzel kezdődik a búskeserű válogatás
Péterfy Bori & Love Band – Szembogár
Vadul széttolt bútorok, cigaretta az erkélyen, önáltatás, hogy nem is fáj igazán… – ki ne ismerne rá egy tipikus szakításra a sorokból? Tövisházi Ambrus különleges zenéjére – melyben még egy gumikacsa hangja is fontos szerepet kap, mert miért ne – egy középiskolai magyar tanár komponált szöveget. Hogy ez hogy lehet? Hujber Szabolcs volt a nyertese az együttes játékának, melyben egy, a második albumra készülő dalra kellett a jelentkezőknek szöveget szerezniük. Szabolcs később aztán több dalba is belekontárkodott, amit eddig senki se bánt meg. A szívünk még nem repedt meg ilyen kellemesen! Miután pedig feltámadtunk hamvainkból, azért bátran jöhet egy kis Téged nem is – mutassuk meg nekik!
Zséda – Fekete rúzs
Szakítani nem csak könnyekkel lehet, hanem erővel, büszkeséggel, sőt, bosszúval is. Francia ismerősöm évekkel ezelőtt felháborodva nézte Zséda klipjét, kijelentve, hogy már pedig csak egy francia nő lehet ekkora díva, egy magyar nem – ám francia büszkeség ide, francia büszkeség oda, azt, hogy énekesnőnk igazi femme fatale ebben a néhány percben, letagadhatatlan. Boszorkányos bosszú, feketemágia, a csalárd szerető szenvedése… Mi kell még ide kérjük szépen? Utána javaslott meghallgatni Cher Gypsys, Tramps and Thieves című dalát is, ha nem akarunk leszállni a mágia vonatáról.
Somló Tamás – Olyan szépek voltunk
Kicsit nyugodtabb, kevésbé hullámzó vizekre evezünk és merülünk alá Somló Tamás – pardon, dr. Somló Tamás – összetéveszthetetlen hangjával, ami a következő négy percben megtelik a szomor beletörődöttség szomorú hangulatával. Mikor már beletörődtünk, mikor némileg már alig van valami remény, néha csak jó emlékezni a szép emlékekre és búsan elmondani, hogy mennyire szépek is voltunk…
Edda – Utolsó érintés
És elérkeztünk ahhoz a szakítós dalhoz is, ami az egész lélekfacsaró folyamat legkegyetlenebb pillanatát ragadja meg – mikor is már tudjuk, hogy a végét járjuk, és ideje ezt el is fogadni. Reméljük Pataky Attila még az ufóelrablások előtt énekelte fel az Edda egyik legismertebb szerzeményét és hangszálait nem űrbéli búcsúk emlékéből rezegtette meg. Attila hazatelefonál. Miután rácsuktuk a másikra – utoljára – az ajtót, nyugodtan tegyük be a dalt és teátrálisan forduljunk lerogyva az ég felé. De csak ha egyedül vagyunk. Különben kínos lesz. Nagyon kínos.
A DALLAMOS FEBRUÁR eddigi cikkeit ITT nézhetitek meg, míg első Valentin-napi válogatásunkat ITT, másodikat pedig ITT, a magyar pedig ITT!
