Folytatjuk kis beszámolónkat, hogy milyen zene mellett is ütjük a klaviatúrát, nézzük a monitort és nyomkodjuk a telefonunkat – szigorúan munka mellett persze. Amilyen színes a társaságunk, olyan színes a zenei ízlésünk is.
Ezt persze már az első részben is tapasztalhattátok, most pedig duplán bizonyítjuk.
Zsani, rendezvényeink mindig mosolygósan dobogó szíve egy kis Fritz és Paul Kalkbrenner mellett rendezi a közelgő nagy farsangi bulinkat…
Kriszta, a cég és a magazin lelke, általában a fénysebességet játszi könnyedséggel lekörözve terem egyik szobából a másikban, miközben párhuzamosan varázslatos módon éppen három helyen tárgyal, egy telefonnal négy hívást kezelve és öt e-mailt írva. Nem is igazán értjük, hogy mikor marad ideje zenehallgatásra, de úgy néz ki ő ezt is megoldja…
Roni, irodánk legújabb tagja egy kis indie ízt hozott magával családias társaságunkba óriási asztalánál ülve, átrágva magát olyan aktahalmokon, amiktől még a negyven éve könyvelésben dolgozó, cigifüstben lebegő Piroska néni is megijedne.
Ancsi, irodánk egyik sales üdvöskéje a jelek szerint az abszolút nyugalomra esküszik ha háttérzenéről van szó, és mivel folyamatosan számok, nevek és címek röpködnek a feje felett, nem is csodáljuk hogy ki akarja zárni az utca és a robogó villamosok zaját.
Flávi, irodánk másik sales angyala francia zenékkel segít magának a koncentrációban, miközben ádáz szemmel keresi a legújabb és legmenőbb helyeket a városban, biztosítva, hogy mindenki elérjen a FUNZINE híre. Ami persze csak jó dolog. Két dalt is hozott nekünk, az egyiket hallgassuk, a másikat nézzük:
Júlia is a sales manager vonalat erősíti és bár általában hurrikánként pörög végig az irodán, a szerkesztői csapatot is folyton-folyvást meglepve egy-egy kedves szóval, zenéje mégis meglepően visszafogottan nyugodt:
